Yoda kutyánk

Új családtaggal bővültünk. Yoda hét hetes tibeti spániel. Teó mellé hoztuk, hátha nem érzi majd olyan magányosnak magát szeretett cicája halála után. Arra nem számítottunk, hogy a vaksága miatt nagyon megijed, szabályosan fél a kicsitől.

A hibát én követtem el. Nagyon jó állatorvosunk van, különleges orvos és ember (dr. Környei, Győr) igazán megkérdezhettem volna, mi a véleménye, méghozzá előre. Most már itt van a kicsi, sok türelemmel talán sikerül. Sokat képzeltem magamról, mert nagyon jó a viszonyom az állatokkal, hamar megszeretnek még az idegen, nehezen kezelhető állatok is. Afféle "suttogó"-nak képzeltem magam öntelten, aki semmi perc alatt megoldja majd a kutyáink összeszoktatását.

Nos, ez nincs így. Egy vak kutyus reakciói egészen mások. Öreg is, de nem ez a baj. Kizárólag a vaksága. Nem fogtam fel, hogy ez mekkora hátrányt jelent neki, hiszen remekül közlekedik a házban, a kertben, csak akkor van baj, ha egy ismeretlen tárgy kerül elé, de erre vigyázunk, amennyire csak tudunk.

Szóval nehéz lesz, rengeteg türelmet és időt igényel, de bízom abban, hogy nem lehetetlen. Nem engedjük, hogy a kicsi ráugráljon, hogy a fekhelyére másszon. Nem engedjük, hogy bármilyen módon megijessze. Ezzel el is mondtam, hogy nagyjából miből áll a napunk:)