2009. június 30., kedd

Tésztás finomság

Ma zöldséges tészta lesz az ebéd nálunk, igaz, van itthon laskagombám, azzal fogom kiegészíteni a zöldségeket. Ha kedvet kaptok hozzá ti is, legyen otthon egy padlizsán, egy kisebb cukkíni, egy paradicsom. Vágjátok valamennyit vékony szeletekre, közben az annyira szeretett vokunkban, amiről már sokszor beszéltem, forrósítsatok kábé egy deci olívát és pakoljátok bele a zöldségeket, picit megpárolni, picit sütni. Gyorsan elkészül.

Olasz tészta finom hozzá, lehet bármilyen, penne, farfalle, spagetti, vagy ami van. De ügyeljetek arra, hogy jó helyről szerezzétek be, forgalomba kerültek káros anyagokkal teli tészták mostanában. Főzzétek ki úgy, ahogy én szoktam: a tésztához kétszeres mennyiségű vizet teszek, abban főzöm és mire közepesre puhul, fel is szívja a tészta az összes vizet, nem kell leönteni róla semmit sem. Finomra nyomunk egy kevés fokhagymát, a kész tésztára szépen rárendezzük a sült zöldségeket, megszórjuk fokhagymával és tépkedünk tá bazsalikomot. Aki úgy érzi, hogy ettől a mennyiségtől valószínűleg éhen hal, reszeljen rá még sajtot, vagy tegyen rá mozarella szeleteket, mennyi eledel lesz. Nem kell morogni, hogy hol a husi, néha jó ez a kaja is, elhihetitek nekem.

Milyen jó lenne hosszú ideig élni úgy, hogy nem leszünk betegek, ugye? Hús nélkül könnyebben megy. Nem csak üres szócséplés ám ez. Azt se mondja senki, hogy drága, mert biotésztával együtt sem drágább, mint ha húst vesztek. A Kaisers'nél lehet kapni nagyon jó áron olasz biotésztákat, van választék bőven, jó a barna rizsük is, nézzetek utána és kényeztessétek magatokat ilyen finomságokkal. Legalább néha:)
a fotót Kakaóscsigától nyúltam


2009. június 26., péntek

Különös történet


Tegnap láttam Mimikét a kutyussal. Mimike jóval nyolcvan felett, kutyamértékkel mérve a kutyus is. Baktattak egymás mellett a közért felé, két öreg jóbarát. Akkor értünk haza a Bakonyból, fáradt voltam de jókedvű, meglátva őket meghatódtam és elgondolkodtam. Eszembe jutott, hogy a régi blogomban megírtam már a történetüket, de most elhozom nektek újból ide is.

Tavaly megint volt két kis árva kutya a kompnál. Hetekkel azelőtt kerültek a szigetre, a dunakeszi komp közelében találtak rájuk. Az a magyarázat, hogy áthozzák őket gazdáik és mindjárt el is zavarják. Kidobják az autóból és fordulnak is vissza, hogy ugyanazzal a komppal hazatérjenek, mint akik jól végezték dolgukat. A kutyus nem tud utánuk menni de a környéket sem hagyja el, csak vár és néz értetlenül, nem tudja, hogy a gazdája soha többé nem jön vissza érte. Jobb esetben ép a kutyus, de gyakran sérült, előfordul, hogy összeverve, vagy verési nyomokkal űzik el szegénykét. Csak addig kellett nyilván, míg kicsike volt és keveset evett. De a kutyák is, mint az embergyerekek, megnőnek bizony és ételre, szeretetre vágynak.

Nem került gazda a két kutyusnak sajnos. Az Árvácskába mehettek volna, meg is szerveződött a dolog, de a sors másképp alakította a történetüket. Egyiküket a komp közelében elütötték, el is pusztult szegényke. A másik pedig.. és itt kapcsolódik be Mimike, előbb őt mondom el. Három hete volt akkoriban, hogy Mimike elveszítette a kutyáját. Leó öreg volt és beteg, 15 évesen meghalt. Felhívott nyomban Mimike és órákon át nyugtatgattam, valamennyire meg is tudtam vígasztalni, azt hiszem. Két cica maradt vele, annyira magányos nem lett azért, de Leó nagyon hiányzik, nem bandukol már vele vásárolni, sétálni, átéltem én is, fáj szeretett kutyánk hiánya.

Gazdátlan kutyusunk már régebben kinézhette magának Mimikét, Mimike is látta őt, de nem történt közöttük különösebben semmi, pár kedves szó Mimikétől talán. Kis társának halála után kócos kis feketénk gondolt egyet és bement Mimikéhez. Volt egy folytonossági hiány a kerítésén, Mimike nem akarta megcsináltatni, hadd jöjjön, aki jönni akar, mondta és kócosunk, a kis torzonborz csavargó meg sem állt a ház ajtajáig. Felágaskodott, kinyitotta a kilincset, bement a hálószobába, lefeküdt az ágy elé a szőnyegre. Mimike csodálkozva nézte, nem hitt a szemének. Mély elkeseredés, fájdalom, hatalmas éhség, kozmikus magány, mi késztethet arra egy kutyát, hogy ezt megtegye, hiszen nem tudhatta, mi várja bent. Szerintem viszont tudta. Tudott ő mindent és ez a tudás ott is van a szemében. Követte ő az eseményeket messziről, de nem akart hűtlen lenni kis társához és csak akkor ment be Mimikéhez, amikor csavargótársa meghalt.

Mimike azonnal pártfogásába vette, megetette, kezelgetni kezdte az összevert, sebesült hátát, hívta az orvost és engem, hogy megbeszéljük ezt a dolgot is. Befogadta a kutyust, vele marad. Mimike öreg már, de a szeretet a kor előrehaladtával nem lesz kevesebb és a tenni akarás, a segítőkészség és az önzetlenség sem múlik el. Jól történt, hogy így történt és én is gazdagabb lettem megint valamivel. Mindig is tudtam, hogy az állatok okosak, lelkük van és értek is a nyelvükön. Értem őket és ők engem. Boldog vagyok, hogy ez a történet - legalábbis félig - szép véget ért. Nincs mindig ilyen szerencsénk, ahogy nem volt az elpusztult kutyusnak sem és sok más szenvedő, sebesült éhező állatnak sincs. Kérlek benneteket, most ne gyertek azzal, hogy gyermekek is éheznek. Tudom jól. Szörnyű az is. Nagyon nehezen viselem a XXI. századot, nem érző embernek való ez a Föld már.

Befejezésül csak annyit, ha a lélek örök, Kócost Leó küldte Mimikéhez. Én mindenesetre így érzem. Maga helyett.

2009. június 24., szerda

Az inkák igazi kincse



Méghozzá ehető kincs, és az sem utolsó szempont, ugye? Az amarántról van szó, amely növényke a Föld egyik legősibb kultúrnövénye, annyira ősi, hogy tanúja lehetett az azték és inka kultúra felvirágzásának, majd bukásának. Amerika felfedezése előtt az ott élő népek alapvető táplálékforrása volt a kukoricával és a babbal együtt, mint nálunk a gabonafélék.

A Kolumbuszt követő hódítók sok új növény- és állatfajjal ajándékozták meg az öreg kontinenst, de jó néhányat ott felejtettek. Ilyen volt az amaránt is. Ennek oka talán az lehetett, hogy az őslakók szent - testi, szellemi és lelki erőt adó - növénynek tartották, amint a későbbiekben ki is derül, nem egészen alaptalanul. A keresztény Európából érkező hódítók számára az amaránt barbár rituálék eszközének számított. (Pl. lisztjét ember vérrel keverve vallási szertartásokon megették.) Cortez a "problémát" úgy oldotta meg, hogy rendkívül keményen büntette még a termesztését is. Az amaránt visszaszorult Dél- és Közép-Amerika eldugott hegyi falvaiba, ahol termesztésük sohasem szűnt meg, és itt vészelte át - a mai ember szerencséjére - az "újra felfedezéséig" eltelt néhány száz esztendőt. A világtól elzártan élő embereknek köszönhetően volt mihez nyúlniuk az amerikai kutatóknak.

A 70-es évek közepén, az Egyesült Államokban kezdődtek meg a kutatások és ezzel egy időben a termesztést koordináló amaránt centrum megalapítása. Magyarországi meghonosítása mintegy 15 évre tekint vissza, és a 90-es évek elején államilag elismert magyar fajtát is sikerült kinemesíteni. Termesztése - az itthoni ismertség hiányában - teljes egészében export célra történt. A biotermelők viszont felfedezték a növényben rejlő lehetőségeket, így már évek óra kapható a bioboltokban a pattogatott amarántmag, ezerféleképp használható fel, én nagyon szeretem és gyakran eszem. Jó levesnek, joghurtba keverbe, édességbe sütve, de elkészíthetjük köretnek is. Kitűnő vas, kalcium, magnézium és cink valamint egyéb mikroelem forrás.


Na nem dícsérem tovább mert a végén még túl tudományos leszek és elriasztom a kedves olvasókat, inkább elmesélem, hogyan készítsetek kását az amarántból.

Kell hozzá 1 pohár pattogtatott amaránt, 1 gerezd finomra vágott, vagy passzírozott fokhagyma, 1 közepes méretű, apróra vágott vöröshagyma, 3 pohár zöldségleves vagy víz, ízlés szerint tengeri só vagy szója szósz, ízlés szerint csípős szósz és 2 paradicsom (ismertek, kétdecis vizespohárban gondolkodom:)

Tegyétek az amarántot, a fokhagymát, vöröshagymát és a zöldséglevest egy serpenyőbe. Forraljátok fel, majd lassú tűzön pároljátok, amíg a folyadék nagy része el nem párolog, kb. 20 percig, utána kavarjátok meg jól. Ha túl híg lenne, állandó kevergetés közben forraljátok fel újból, míg besűrűsödik, mehet hozzá egy kevés só vagy szójaszósz, de vakmerőbbek csípős szósszal is ízesíthetik. A sütőben a két szem paradicsomot picit süssétek meg, tegyétek tányérra és pakolásszátok szépen rá az amarántkását. Édesszájúak ehetik mézzel a fűszerek helyett, vagy aszalt gyümölccsel, istenek eledele, szavamra:)

Fotó: Vegetariánus

2009. június 22., hétfő

Kedvencünk, a koviubi


Nagyon idekívánkozik a dolog a kihívás napja közelébe. Mindannyian szeretjük, de sokan nem tudják elkészíteni a nyár finom csemegéjét, a kovászos uborkát. Vegavarázs honlapján bukkantam erre a jó kis receptre, magamévá is teszem nyomban.

A koviubi a Nap ajándéka, telepakoljuk az üveget ubival és vízzel, meg még egy két aprósággal és ő mindent elintéz. Vannak akik borkősavat és más hülyeséget tesznek bele, de teljesen felesleges. Maradjunk csak a jól bevált ősi módszereknél, tehát:

Hozzávalók:

uborka
egy csokor kapor
egy szelet kenyér
víz


Alaposan kimossuk az üveget, majd előkészítjük az uborkát, vagyis levágjuk a két végét és az oldalát hosszában bevagdossuk három helyen. Az üveg aljába tesszük a megmosott kaprot, belehelyezzük az üvegbe az uborkákat, és szorosan telerakjuk. A tetejére rátesszük a kenyeret. Egy edényben felforralunk kb. annyi vizet, ami feltölti az üveget.

Ha felforrt, lehűtjük és beleteszünk literenként egy púpozott evőkanál sót. Ezzel teletöltjük az üveget, majd letakarjuk valamivel a tetejét, de úgy, hogy szellőzni tudjon. Az üveget kitesszük a napra és ott hagyjuk beérni néhány napig. Az időjárástól függ, hogy mennyi idő alatt készül el. Ha nagy a hőség és süt a nap, akár 2 nap alatt is elkészülhet, ha nem, ennél több időre van szükség.

Amikor elkezd érni, kissé sárgás-élénkzöld színt kap, és az illatán is érezzük a kovászt. Azt tanácsolom, ha már látjuk a színén és érezzük az illatán, hogy esetleg jó lehet, kóstoljuk meg, és ha még nem eléggé érett, tegyük vissza. Időnként nézzük meg, és ha szükséges, pótoljuk a vizet. Én ropogósan szeretem, úgy a legfinomabb.

Fotó és recept: Vegavarázs

A kihívás napja


A belgiumi Gent városának vezetése az egészséges életmód és a környezetbarát politika jegyében arra biztatja a lakosságot, hogy hetente egy napon ne fogyasszanak húst. Ezzel javítják az egészségüket és csökkentik a károsanyag-kibocsátást. A kampányt a köztisztviselők kezdik, ám ősztől az iskolások is húsmentes ebédet kapnak hetente egyszer.

A Vegavarázs blog gazdájának nagyon tetszett ez a kezdeményezés, ezért felhívást tett közzé: meghirdette a Nagy Vegetáriánus Kihívás napját.

Legyél egy napra vegetáriánus!


Aki csatlakozni szeretne, június 27-én, szombaton kizárólag vegetáriánus ételeket főzhet és fogyaszthat családjával. A cél, hogy bebizonyítsuk, hogy egy napot bárki eltölthet hús nélkül, úgy, hogy egészséges, finom és étvágygerjesztő ételeket eszik. A nem vegetáriánus szakácsok is csodálatos húsmentes ételeket varázsolnak. Mutassuk meg a világnak! Csatlakozzatok és regisztráljatok. A nagy nap után a résztvevők között kisorsol (rögtönzött közjegyző előtt) egy családi belépőt Krisna-völgybe, egy vegetáriánus szakácskönyvet, illetve egy ebédrendelést (amit a nyertes választ) a Vegafutárnál.


Feltételek: A résztvevők természetesen nem főzhetnek húst (halat sem), és nem használhatnak tojást, gombát, hagymát és alkoholt.

Senki ne ijedjen meg, ez nem egy receptverseny. Arról szól, hogy ezen a napon ne együnk húst. Tehát ha valaki regisztrál, majd jún. 28-30 között annyit ír, hogy “krumplifőzeléket ettünk”, már teljesítette a feladatot és részt vesz a sorsoláson.

A jelentkezőket kéri, hogy június 30. déli 12 óráig küldjék el írásban, hogy mit ettek szombaton, és ha tehetik, küldjenek fotót a családról, az ebédről. Szívesen fogadja a recepteket is, és megjelenteti a blogon. A legjobb – fotóval ellátott receptek – megjelenhetnek a negyedévente megjelenő, Vissza Istenhez című magazinukban (10 ezer példányban).

A linket itt találjátok.

2009. június 21., vasárnap

Ösztönösen cselekedni


Úgy kell gondolni az életünkre, mint egy gyors sodrású folyóra. Ne erőlködjünk semmiben sem, mert az olyan, mintha árral szemben úsznánk. Nehéz és küzdelmes. Fogadjuk el az univerzum energiáit és ez arra hasonlít, mintha hagynánk magunkat sodorni a vízzel. Visz minket a víz, miközben nem fejtünk ki energiát. Ilyen az ösztönös cselekvés, az együttmozgás az univerzum és az élet áramával.

Az ösztönös cselekvés örömteli és természetes. Néha csodálkozva nézünk vissza, hogy miként is történhettek a dolgok szinte észrevétlenül úgy, hogy elértük, amit akartunk.

2009. június 20., szombat

Goldenblog 2009


Elkezdődött a verseny, megérkezett a "hamarosan". Nosza, jelöljétek kedvenc blogotokat, én is megtettem. 

A link, ahol mindent megtudhattok:

http://www.goldenblog.hu/2009

Az enyém és az enyémhez hasonló blogok a komplex kategóriába tartoznak, ha valaki jelölni szeretné, szerénytelenül örömmel veszem, nem zárkózom el a megmérettetéstől. Tavaly beválogatta a zsűri a blogot a legjobb százba, aztán a többit már nem tudom, a legjobb tízbe nem került be. Ez csak egy játék, nem vérre menő küzdelem, ha egy jelölést sem kap a blog, úgy is jól van.

Tehát a nevezés kitöltéséhez:

a blog neve: Hegyek lánya

a blog linkje: http:// kavicsos-part.blogspot.com

kategória: komplex blogok

Na de nem csak magam miatt írogatom én ide ezeket. Vannak barátaim, akik azt sem tudják, hogy ez a verseny létezik. Most már tudják, kezdődhet a játék:)

Az Arvisura hónapnevei



De kár, hogy ma már nem az ősi hónapneveket használjuk. Engem teljesen elbűvölnek. Érdekesség, hogy az Arvisura által feljegyzett korabeli naptárrendszer nem követi szigorúan a modern naptári hónapokat.

Nézzétek:

medvetor hava - január
szarvastor hava - február
bölénytor (fák hava) - március
báránytor (rügyezés hava) - április
borjútor (virágzó élet hava) - május
gödölyetor (eper hava) - június
tehéntor (aratás hava) - július
aranyasszony (bőség hava) - augusztus
tigris (almaszüret hava) - szeptember
oroszlán (szüretelés) - erre nincs hónapunk
halak (begyűjtés hava) - október
disznótor hava - november
Istenfiak (Tárkányok) - december

No, én a zárójelesekben vagyok érdekelt, kérem vissza a hónapneveket. Mennyivel szebb dolog a rügyezés havában születni, mint áprilisban:).

De legalább a katolikus naptár hónapneveit tartottuk volna meg. Ezek későbbiek, mint az Arvisura nevei de sajnos már a múlté mind:

boldogasszony hava - január
böjtelő hava - február
böjtmás hava - március
Szent Görgy hava - április
Pünkösd hava - május
Szent Iván hava - június
Szent Jakab hava - július
kisasszony hava - augusztus
Szent Mihály hava - szeptember
Mindszentek hava - október
Szent András hava - november

Karácsony hava – december


A római katolikus felekezet minden év augusztus 15-én fényes külsőségek között ünnepli meg hazánkban a Nagyboldogasszonyt, de külön ünnepe van a Gyertyaszentelő Boldogasszonynak (február 2.), a Gyümölcsoltó Boldogasszonynak (március 25.), a Sarlós Boldog-asszonynak (július 2.) a Havas Boldogasszonynak (augusztus 5.), a Kisboldogasszonynak (szeptember 8.) is. Közülük a Nagyboldogasszony, a Kisboldogasszony és a Sarlós Boldogasszony ünnepe egészen 1948-ig egyben hivatalos állami ünnepnap is volt.

Jó lenne visszakapnunk az ünnepeinket a mostaniak helyett, vagy újakat találni akár. Mennyivel szebb és vidámabb lenne a cseresznyevirágzást ünnepelni, mint bármiféle forradalmat, háborút. Utóbbiakat elfelejteni szeretném inkább. Tanulni kellene a japánoktól.



kép: Boldogasszonyunk – Arvisura Anyahita

2009. június 16., kedd

Arvisura


Az Arvisura (Igazszólások) egy nagy terjedelmű, térben is időben igen nagy távolságot átfogó nagyon fontos irodalmi alkotás, amely a magyarság évezredes regevilágán keresztül mutatja be a magyar nép régmúltját. Nagyon izgalmas téma, rengeteg anyag fellelhető a neten, ne könyv formájában keressétek, inkább igyekezzetek elmélyedni benne, nem olyan dolog, hogy fogunk egy könyvet és kiolvassuk.

Az Arvisura 24 Hun Törzsszövetség sámánjainak rendszeresen írt és őrzött hagyománya. Műfaja leginkább a rege világához áll közel. A monumentális, mégis egységes történeti rendszer a történelem előtti, számunkra már mitológikus időkből szinte napjainkig vezet.

A mű egy különös őstörténete a magyarságnak. Természetesen ez az őstörténet is - jellegéből fakadóan - mitológiai szinten kezdődik, ha nem is a sokat vitatott Nagy Bumm-tól, de mindenesetre a világot jelenleg irányító intelligencia születésétől. Ezután megismerkedhetünk az emberiség őstörténetével, amely az elsüllyedt földrészen kezdődik - ezt ismerjük már valahonnan, ugye? Innen követi az elmenekülők útját, azokét az emberekét, akik a világ különböző helyein partot érve birtokba vették a mai kontinenseket. Az egész monumentális történet természetesen előtérbe helyezi a magyarokat, illetve elődeiket, a magyarokkal rokon népeket, törzseket, de foglalkozik minden olyan néppel, amellyel az évezredek során valamilyen kapcsolatba kerültünk.

2009. június 13., szombat

Itt és most


A szeretet csak akkor szeretet, ha meditatív. A szeretet csak akkor szeretet, ha mindkét oldalon hatalmas tudatosság van. Két "most" találkozik, két "itt" találkozik; két jelenlét olvad egymásba és akkor az szeretet. Spirituális minősége van.

Miközben azt tanultuk meg mostanában, hogyan kell tudatosság nélkül élni. Megtanultunk tudatosság nélkül jönni-menni. Gépiesen mozgunk a szoba és a konyha meg a kert között, tudjuk, hol vannak az ajtók a házban, mindenféle hasznos dolgot megtanultunk. El tudunk autózni a városba meg vissza, nem kell hozzá tudatosság. De ez a robotmozgás tönkre is teszi az életet. Mert nem vagyunk a jelenben, nem éljük meg a pillanatot. A jelenben lenni annyit jelent, hogy az általam elképzelt Paradicsomban lenni. Nézzétek a fotót. Csak egy pillanat. Észreveszitek, ha elmentek mellette? Része vagy a pillanatnak?

Ezért jó időnként változtatni. Új helyre költözni, új dolgokat tapasztalni, új környezetben, új házban mindent újra felfedezni. Minden más lesz. Új konyha, szép nagy, új bútorok, semmi sem ott lesz, ahol eddig. Felfedezni, újat tanulni öröm. A kert sincs készen, csak a gyümölcsfák, a dió vészelték át szépen a gazda nélküli éveket, a kertet mi alakítjuk majd olyanra, amilyenre szeretnénk. Jó a földje, ad majd nekünk sok finomságot. Nagyon várom a költözést.

Varázslat Fertődön

Többször is jártam már az Esterházy kastélyban, Fertődön. Olyankor se látok, se hallok, csak szárnyal a fantáziám és mindenfélét elképzelek, ahogy az impozáns termeket látom. Aprónak és törékenynek érzem magam a magas falak között, alkalomhoz nem illőnek érzem az öltözékem, földig érő báliruhát képzelek magamra és azt gondolom, hogy itt éltem sok évvel ezelőtt. Megelevenedik bennem mindaz, amit kastélyról tudok.

Anton Erhardt Martinelli bécsi építészmester 1720 nyarán megbízást kapott Esterházy Józseftől, hogy tervezzen meg és építsen fel egy húszszobás, kétszintes vadászlakot. Nem fogjátok elhinni, a vadászlak három hónap alatt felépült. Középen volt egy önálló főépület, mellé két nagyobb épület került, mely valószínűleg istálló és pajta lehetett. 1762-ben indult el a hatalmas építkezés, melynek eredménye Magyarország egyik legszebb kastélyegyüttese lett: a magyar "Versailles". A két mulatóházat egybeépítették a vadászkastéllyal és megépítették a két földszintes, patkó alakú szárnyat. Esterházy Fényes Miklós, aki akkoriban a kastélyt uralta, igen határozottan beleszólt a tervezési munkákba, az okiratok tanúsága szerint mindenben fontosabb kérdésben ő döntött.



Na de nézzük tovább, hogyan is alakult a a kastély. Kétoldalt a kapuhoz ívesen hajló földszintes szárnyak csatlakoznak, majd kétemeletes szakaszokba mennek át és a háromemeletes főépülettel egybeépítve a belső udvart zárják körül. Látjátok a fotón, milyen csodálatos a kert? És még milyen lehetett akkoriban, amikor nem volt rohanó az élet, mindenre volt idő és élvezni lehetett azt a rengeteg szépséget, ami az embert körülvette.



Itt a fotón az egyik szalon. Ott ülök a kedvesemmel, összehajolva nevetgélünk, vajon miről beszélgethetünk? Komoly dolgokról, vagy az állatainkról éppen, a jövőnkről talán, esetleg a vendégeket tárgyaljuk ki nem éppen rokonszenves módon? Vagy csak flörtölünk egyszerűen?:) Ki tudja. Ha megunjuk, átmegyünk a zeneterembe. Oda, amit a fotón láthattok. Táncolunk is, ha kedvünk van, biztos lassúzunk, én azt szeretnék:) Titokban össze lehetett bújni vajon? Persze, hogy lehetett. Úgy képzelem. A terem fehér alapon dúsan aranyozott és nézzétek a gyönyörű kályhákat. Megannyi szépség... A termek mennyezeteiről hatalmas, gyönyörű csillárok függnek alá, freskók, szobrok szolgálnak díszítésül.

Milyen fantasztikus lehetett ilyen kastélyban élni. 126 helyiség van összesen a háromemeletes kastélyban, ha férj és feleség összekaptak valamin, szerintem meg tudták oldani, hogy soha többé ne találkozzanak. Mindkettőjüknek jutott szoba bőven. Van nyári ebédlő, huszonegy szalon, télikert, képtár na és a gyönyörű park. Franciakerttel, őrtornyokkal, antik szobrokkal, kővázákkal, kőkorlátokkal díszített kertekkel, szökőkúttal, gesztenye fasorral, vízeséssel.

1769-ben egy Muzsikaház is épült a kastélyhoz, egyemeletes barokk épület, udvara árkádos folyosókkal szegélyezett. Itt laktak az Esterházy udvartartás énekesei, zenészei, színészei de volt az épületben patika és orvosi lakás is. Az emeleten, háromszobás lakásban élt Joseph Haydn. A kastély mögött volt a mulatóerdő, ahol az utak találkoztak, szórakozóhelynek használt tisztásokat alakítottak ki. Tudtak élni, nem mondom. A Márkus-tér volt a nagy tűzijátékok színhelye, a tér közepén hatalmas vízesés volt, melyet kerti mulatások idején húszezer lámpával világítottak ki.

Na de azért nem cserélném el mindezt az én Bakonyomra. Élni jó, egyszerűen élni meg még jobb.


(fotók: Magyar Kastélyportál)

2009. június 12., péntek

Hegyek lesznek, nem kavicsok


Bizony. Pár hét és nem lesz aktuális a blogom címe, a Kavicsos part. Legyen Hegyek lánya, még jó lehetne az Erdők lánya is, mindkettőt vállalom. Új élet, új blog, új cím, új ruha a blognak ha már:)

Várom a változást. Hoz majd valami nagyon jót, biztos vagyok benne. Jó csapat vagyunk Zével, na meg a népemmel. Nemsokára hozok fotókat is, jó lenne venni egy új gépet, vacakol az enyém. Állandóan lemerül az elem, néhány kép és nem tudok fotózni.

2009. június 10., szerda

Szolgálati közlemény

Valami baj van a blogom sablonjával, nálam nem olyan, mint eddig. Gyártok majd újat, ha így marad. Talán csak valami üzemzavar.

2009. június 9., kedd

Hamarosan


Talán észrevettétek, kedves Barátaim, hogy mostanában lényegesen kevesebb időm jut a blogomra, mint korábban. A finom falatosról meg ne is beszéljünk:) Lassan már enni sincs időm, nemhogy írni a kajákról.

De nagyon jó dolog miatt történik ez így. Jártuk a Bakonyt, sok pici faluját, ott töltöttük a hétköznapokat, hétvégéket, és végül megleltük azt a helyet és azt a házat, ahol élni szeretnénk.

Szerződéskötés-hegyek vannak, aztán szépen elcsitulnak a dolgok és mesélhetek. Még egy pici türelem:)


2009. június 5., péntek

Mámor és táplálék


Nem esik jól, ha értelmes fiatalokat látok az idősek ellen fordulni, ha meg nem értést tapasztalok, ha azt látom, hogy valaki(k) a saját önös szempontjaik szerint ítélik meg a világot. Ha ember embert ember ellen fordít és most ez megy a világban. Rossz nézni. Élvezem, hogy mióta házat keresünk a Bakonyban hegyek és völgyek ölén időzhetek, testben és lélekben távol a rossz hatásoktól, fel tudok töltődni energiával, élettel, nagyon jó érzés. De kiszállni azért a mindennapokból nem lehet, hiszen a mi kis szerény életünket is befolyásolják a világ, a politika eseményei.

Vasárnap szavazunk, a küszöbön pedig ott toporog az előrehozott választás kísértete. Elgondolkodtam. Mit fognak vajon ígérni a pártok? Mit tudnak még ígérni, amivel az embereket maguk mellé állíthatják? Mit fognak hazudni megint? Mert az ország és a gazdaság helyzete minősíthetetlenül borzalmas, csődközeli állapotban vagyunk, erőforrás válság van, a folyamatok visszafordíthatatlanok, mit tudnak még adni? Mit az időseknek és mit a fiataloknak? Őszinte egy párt sem lehet, szándékosan egyik sem rohan a vesztébe. Marad tehát a hazugság, megint az fog győzni, aki a nagyobbat fogja hazudni? És sokan el fogják hinni a hazugságokat.

Eszembe jutott, hogy olvastam erről valamit Nietzsche Virradatában. Megkerestem, beírom nektek:

"A népeket azért csapják be olyan gyakran, mert mindig csalót keresnek maguknak: mármint valami izgató bort az érzékeiknek. Csak akkor képesek megenni a fekete kenyeret, ha van ilyen boruk. A mámor többet számít nekik a tápláléknál - ez az a csalétek, amelyre mindig ráharapnak.

Mit jelentenek számukra a közülük választott férfiak, akár a szakmailag legképzettebb gyakorlati emberek is a sziporkázó hódítókhoz, vagy a régi, pompázatos hercegi házakhoz képest! A demagógnak legalább pompát és hódításokat kell kilátásba helyeznie: így talán még hisznek neki.

Mindig engedelmeskednek, sőt ennél többet is tesznek, föltéve, ha ez az ember képes lelkesíteni őket. Nyugalmat és elégedettséget csak a babérkoszorúval és a benne rejtőző szédítő erővel együtt szabad kínálni nekik. Ez a csőcselék ízlés, amely többre tartja a mámort a tápláléknál, semmi esetre sem az alja nép körében keletkezett: inkább odavitték, ott ültették el és többnyire csak megkésve, ám buján hajt ki itt, míg eredetét a felső intelligenciától veszi és évezredekig ennek körében virágzott.

A nép a végső szűzföld, amelyen ez a pompás gyomnövény még kihajthat. - Hogyhogy? És éppen rá kellene bízni a politikát? Hogy ebből állítsa elő a minden napra jutó mámort?"

Így van ez.

2009. június 3., szerda

Minden dolgok anyja


Ha már a taoizmus áll közel hozzám, filozófiáját magaménak vallom, gondoltam írok is róla, ismerkedjetek meg vele egy picit jobban.

A kínai Tao-jel utat, utcát, törvényt vagy természeti törvényt jelent, azt az elvet, mely a dolgok mögött uralkodik. A taoizmus tana az ősi Kínában alakult ki. A bölcs Lao-ce (kb.ie.6.század) és a misztikus Csuang-ce óta (Kr.e.369-286) több millió ember foglalkozott azzal, amit ma a taoizmus összefoglaló névvel illetünk.

A taoizmus gyökerei legalább két-háromezer évre nyúlnak vissza. Neve összefoglaló név, két, lényegét tekintve egymástól eltérő irányzatot, egy életfilozófiát és egy vallásformát jelöl. Bár a taoizmus világnézet, mely az életet misztériumnak tekinti, élettudománynak is nevezhetnénk. A taoisták évezredeken keresztül figyelték és kutatták az életet és a természetet. Rájöttek, hogy a világon mindenre ugyanazok a törvényszerűségek érvényesek, és hogy minden mindennel összefügg. Ebből a felismerésből kiindulva a taoizmus rendkívül gyakorlatias, természetes, pozitív életmódot dolgozott ki, mely minden létező területet felölel.

Az emberi szervezet az Univerzum része, és az Univerzum az emberi testben nyilvánul meg. Az Univerzum magában foglal eget, földet napot, holdat és csillagokat, fát, tüzet, fémet, vizet, valamennyi állatot és növényt. A csillagok hatást gyakorolnak a földre és az emberekre. Az emberben zajló testi folyamatokat is azok a törvényszerűségek határozzák meg, melyek az évszakokat és a nappalok és éjszakák ritmusát irányítják. Az ember ég és föld összefonódása. A Tao minden dolgok anyja. De a Taoba vissza is tér minden dolog. A jövő célja az egység és az, hogy részesei legyünk a Tao áramának.

A taoizmus az élet valamennyi területét felöleli, a harcművészettől kezdve a gyógyítás művészetén és az asztrológián át a feng shuiig és a meditációig, az öt-elem táplálkozásig. Tanait és fortélyait évezredeken át csak szóban adták át kiválasztott tanulóknak vagy a családon belül. A belső fortélyok titkosak voltak. Mégis. A legtöbb tan, azok gondolati értékei és gyakorlatai az évezredes szájhagyomány ellenére sértetlenül fennmaradtak.

A taoizmus legmagasabb célja a halhatatlanság, a szellem és a tudat halhatatlansága. Az energiák, erők hozzáértő kezelése, melyet csinek is neveznek, az utóbbi három-négy évszázadban vált fontos céllá. Harmadik cél minden dolgok egysége, a természettel, a természet törvényeivel összhangban álló természetes élet. A negyedik cél: az embernek személyes önállóságot és szellemi függetlenséget kell elérnie, saját belső erejének felfedezése és fejlesztése útján. Így az ember megértheti és teljesítheti életfeladatát. Mindezek mellett van még számtalan cél, melyek a taoizmus mindenkori irányzatával állnak összefüggésben, ilyen például az energiák kiegyenlítése általi gyógyítás az akupunktúrában vagy az erő összegyűjtése és fékezése a harcművészetekben.

Forrás: Maitreyi D.Piontek írása

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...