2009. június 24., szerda

Az inkák igazi kincse



Méghozzá ehető kincs, és az sem utolsó szempont, ugye? Az amarántról van szó, amely növényke a Föld egyik legősibb kultúrnövénye, annyira ősi, hogy tanúja lehetett az azték és inka kultúra felvirágzásának, majd bukásának. Amerika felfedezése előtt az ott élő népek alapvető táplálékforrása volt a kukoricával és a babbal együtt, mint nálunk a gabonafélék.

A Kolumbuszt követő hódítók sok új növény- és állatfajjal ajándékozták meg az öreg kontinenst, de jó néhányat ott felejtettek. Ilyen volt az amaránt is. Ennek oka talán az lehetett, hogy az őslakók szent - testi, szellemi és lelki erőt adó - növénynek tartották, amint a későbbiekben ki is derül, nem egészen alaptalanul. A keresztény Európából érkező hódítók számára az amaránt barbár rituálék eszközének számított. (Pl. lisztjét ember vérrel keverve vallási szertartásokon megették.) Cortez a "problémát" úgy oldotta meg, hogy rendkívül keményen büntette még a termesztését is. Az amaránt visszaszorult Dél- és Közép-Amerika eldugott hegyi falvaiba, ahol termesztésük sohasem szűnt meg, és itt vészelte át - a mai ember szerencséjére - az "újra felfedezéséig" eltelt néhány száz esztendőt. A világtól elzártan élő embereknek köszönhetően volt mihez nyúlniuk az amerikai kutatóknak.

A 70-es évek közepén, az Egyesült Államokban kezdődtek meg a kutatások és ezzel egy időben a termesztést koordináló amaránt centrum megalapítása. Magyarországi meghonosítása mintegy 15 évre tekint vissza, és a 90-es évek elején államilag elismert magyar fajtát is sikerült kinemesíteni. Termesztése - az itthoni ismertség hiányában - teljes egészében export célra történt. A biotermelők viszont felfedezték a növényben rejlő lehetőségeket, így már évek óra kapható a bioboltokban a pattogatott amarántmag, ezerféleképp használható fel, én nagyon szeretem és gyakran eszem. Jó levesnek, joghurtba keverbe, édességbe sütve, de elkészíthetjük köretnek is. Kitűnő vas, kalcium, magnézium és cink valamint egyéb mikroelem forrás.


Na nem dícsérem tovább mert a végén még túl tudományos leszek és elriasztom a kedves olvasókat, inkább elmesélem, hogyan készítsetek kását az amarántból.

Kell hozzá 1 pohár pattogtatott amaránt, 1 gerezd finomra vágott, vagy passzírozott fokhagyma, 1 közepes méretű, apróra vágott vöröshagyma, 3 pohár zöldségleves vagy víz, ízlés szerint tengeri só vagy szója szósz, ízlés szerint csípős szósz és 2 paradicsom (ismertek, kétdecis vizespohárban gondolkodom:)

Tegyétek az amarántot, a fokhagymát, vöröshagymát és a zöldséglevest egy serpenyőbe. Forraljátok fel, majd lassú tűzön pároljátok, amíg a folyadék nagy része el nem párolog, kb. 20 percig, utána kavarjátok meg jól. Ha túl híg lenne, állandó kevergetés közben forraljátok fel újból, míg besűrűsödik, mehet hozzá egy kevés só vagy szójaszósz, de vakmerőbbek csípős szósszal is ízesíthetik. A sütőben a két szem paradicsomot picit süssétek meg, tegyétek tányérra és pakolásszátok szépen rá az amarántkását. Édesszájúak ehetik mézzel a fűszerek helyett, vagy aszalt gyümölccsel, istenek eledele, szavamra:)

Fotó: Vegetariánus

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése