Ki vagy? Felelj önmagadnak - világvége helyett

Nem lesz világvége, ne aggódjatok. Sok dolgunk van még addig. Elsősorban megismerni önmagunkat, legyőzni a félelmeinket, szorongásainkat. Megtanulnunk a jelenben élni. Keressétek meg a válaszokat, Barátaim. Én is azt teszem.

Szepes Mária gondolataival kívánok minden kedves Ismerősömnek, Barátomnak, Olvasómnak Áldott Karácsonyt és nagyon boldog Új Évet!

Miben akadályoztak meg eddig szorongásaid? Engedted-e, hogy a félelem visszatartson olyan tettektől, elhatározásoktól, amelyeket erkölcsi Éned helyesnek ítélt volna? Erőt vettél-e már rettegéseden egy olyan morális, benső parancsra, amely legyőzte veszélyérzetedet és önérdekedet?

Felismerted-e, hogy a félelemben a legijesztőbb az, hogy szokássá válik, mint a rossz gondolatok pergetése vagy a meddő, elégedetlen lázongás karmád szükséges, gyógyulást hozó működése ellen? Tudod-e, hogy semmi sem történik véletlenül, senki sem lép be az életedbe tudattalanod hívása nélkül? Valamennyi nehézséged, megpróbáltatásod idéző vetítő góca benned van. Miért nem keresed meg, miféle szimbolikus formulát hordoznak életed eseményei, amelyek fölött azáltal lehetsz úrrá, hogy megérted transzcendens üzenetüket?

Tudtad-e, hogy a múltba vesző nosztalgia, az esetleges mulasztások fölötti kesergés és a jövőtől való rettegés egyedüli ellenszere a Jelenből vonható ki? Mi szomorkodni valód van a lezárult tegnapon, és mi félni valód van a még meg nem született holnaptól, mikor minden oldó, sorsnemző tett egyedül a mában megy végbe? Jelen vagy-e mindig alkímiai műveleted felfűtött tégelye mellett minden képességeddel, jó szándékoddal és bizalmaddal?

Hányszor tapasztaltad már, hogy amint el tudsz engedni , oda tudsz adni valamit belenyugvással, ragaszkodás nélkül, semleges egyensúllyal, pontosan az gördül be sorsodba, amiről már teljes szíveddel és eszeddel lemondtál?

Tudod-e, hogy a Vízöntő korszak vezérlő csillaga az Uránusz? Elemezted-e már az asztrozófia kulcsaival, milyen a viszonyod e bolygóval, és mire jelöl ki téged ebben az életben?

Tudod-e, mi az, amit egyedül te tehetsz meg egyéni karmáddal való küzdelmeiden túl? Mire sürgetnek képességeid, humanizmusod és körülményeid?

Vajon több félnivalód van-e a holnaptól, mint tegnapod lezárult eseményeitől? Valósabb-e a múlt, mint a jövő jelenednek abban a pillanatában, amelyben éppen vagy? Tudod-e, hogy mentális diétád éppen ezt az egyedül fontos és igaz Jelent ajándékozza vissza neked , amelyben leszüretelheted átélt tapasztalataidat? Megtisztíthatod gondolataidat, érzésvilágodat, és ezzel irányíthatod sorsod későbbi alakulását.

Könnyen elhiszed-e, ha dicsérnek, magasztalnak, hízelegnek neked? Nehezen viseled-e a kritikát, szerinted jogtalan támadást, ócsárlást, vagy gondolkozol rajta, vajon a rosszindulaton, irigységen túl van-e valami igazság is benne, amelyből tanulnod lehet?

Sokan azt mondják, vakon hinni, vallásosnak lenni kényelmes, mert hitük áthárít minden felelősséget, terhet a jóistenre. De vajon nem éppolyan kényelmes, szellemi erőfeszítéseket elhárító magatartás-e, ha valaki csak terméketlenül kételkedik, anélkül, hogy élete értelmét, valódi okát keresné, s közhelyeket szajkózva tagad, felületi érvek rongyait lobogtatva? Akad-e olyan gondolkodó ember, aki anyagi létét tökéletes állapotban tartaná? És volt-e olyan filozófus, próféta, beavatott, aki ne merült volna alá az élet-halál sötét mélységeibe megismerése igazgyöngyeiért?

Ma már sok mindent tudsz és még többet sejtesz az ember mikrokozmoszának hatalmas kiterjedéséről. Nyilvánvalóvá lett előtted, hogy racionális szemléleted, mint a jéghegy tengerszint fölötti csúcsa, csak hat hetede kozmoszba kapcsolt lényed, tudattalanod mélységes, bonyolult dimenzióinak. Próbálod-e naponta eltüntetni e hasadást, megszüntetni a zárlatot a felszínen fuldokló töredékrészed és a teljesség között, amelyhez gondolatfoszlányok, pszichikai érzetek számtalan kapcsolódásával hozzátartozol? Igyekszel-e helyreállítani az egészséges keringést az örök élet és a benned lüktető, érző, látó Isteni Önvalód között?