2010. szeptember 28., kedd

A magyar konyha

Mit is gondolunk a magyaros ételekről? Mi jut eszünkbe? A fűszeres, jó zaftos, zsíros húsok, a tepertővel, sült szalonnával bőven megszórt tészták, a rántott husi, a gazdag, zsírbő gulyásleves és a nehéz ételek után elengedhetetlen jóféle magyar bor. Mindennapos a fehér liszt, cukor használata, sok sertéshúst eszik a nép, eléggé egészségtelen irányba tolódott el az étkezés. Gyorskajáldákban eszünk, kevés zöldséget, kevés gyümölcsöt, a gyermekek a közösségekben kifejezeten ártó ételeket kapnak.

Pedig a régi magyarság ételkultúrája nem ilyen volt. Felfedezésre váró titkokat, értékeket, egyéni ízeket rejt a tájegységenként változó hagyományos magyar konyha, az alapanyagokat be tudjuk szerezni ma is.

Rengeteg diétás ötlet van forgalomban, hol szénhidrátszegényen, hol fehérjéket, zsírokat megvonva kellene étkeznünk, a makrobiotika a gabonafogyasztást ajánlja, a paleolit táplálkozás a gabonától, burgonyától, rizstől, tejtől tilt, hol az a jó, ha kevés szénhidrátot eszünk, hol meg az, ha zsírmentesen vagy hús nélkül. Ember legyen a talpán, aki mindezekben eligazodik, már-már vallásos áhítattal hiszünk egyik vagy másik módszerben, a nyugati ember mégis túlsúlyos, sokan betegek, felborult a szervezetekben a harmónia.

Kedvem kerekedett az igazi régi magyar konyháról írni, hozok majd sok receptet is.

1 megjegyzés:

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...