2012. november 27., kedd

Teó kutyám rossz éve


Pár hete készült a kép, a kertünkben, amikor leesett az első hó. El is mentünk kirándulni, nagyon élvezte a kismanó. Csak a betegsége miatt volt rajta ez a kis babarugdalózóból levágott ruhácska, féltettem őt nagyon. Amúgy sosem cicomázzuk, úgy szeretjük, ahogy egy kutyát kell, és ő nagyon jó kutyus. Szófogadó, boldog, ha tehet valamit értünk. Ha ülni kell ül, ha maradni kell marad, csak örüljünk.

Hamarosan, november 30-án, András fiam nevenapján lesz 13 éves. Nem mintha tudnánk a pontos születési idejét, hiszen a lányom 2000 január elején egy arab nőtől vette meg a Deák téren. Egy szatyorból igyekezett kifelé a kis picike kutya, Barbara lányom megsajnálta, jó sokat fizetett érte a nőnek, hazavitte, aztán február 14-én hozzám került, hogy a népem harmadik tagja legyen, Ciróka és Mocsi kutya mellett.

Idén kivételesen nem a lábaival volt baj. Tavasszal a nyakán keletkezett egy nagy tályog, kétnaponta vittük kezelésre Győrbe, nagyon szépen rendbe hozta csodadokink, dr. Környei Tamás.

A nagyobb bajok azzal kezdődtek, hogy miután sérült volt a nyaka, idén először nem kapott bolhanyakörvet. Biokillt fújtam rá, ha sétálni mentünk, de az eszembe sem jutott, hogy a kertben is összeszedhet kullancsokat. Az meg végképp nem, hogy bolhás is lehet.

Az lett, és én nem vettem észre. Sosem volt még egyik állatkám sem bolhás. Próbált vakarózni, sokszor reszketett, nem találta a helyét, nyugtalan volt. Éppen elérkezett a kötelező oltás ideje július végén. Elmondtam a dokinak, hogy nincs túl jól Teó, az volt a véleménye (egy közeli faluban élő állatorvos, mindig őt hívjuk ki az oltást beadni) hogy epilepsziás a kutyám. Adjak neki Sevenalt. Te jó ég, gyógyszerezni a kutyát:( De elhittem neki és beszereztem, adtam.

A gyógyszertől aztán végképp rosszul volt, tántorgott, szédült, apró mennyiséget adtam, mégis. Amikor simogattam, úgy éreztem, mintha korpás lenne a bőre. Picit zsírdúsabb ételt adtam neki, hátha használ.

Mióta itt élünk a Bakonyban, csak egyszer volt kozmetikusnál Teó, (Győrben, de annyira ellenszenves nőt fogtunk ki, hogy nem vittem többet) utána magam nyírtam a bundáját, ha túl hosszúra nőtt. Valamiféle belső megérzésből úgy döntöttem, elviszem őt, hátha van tanácsa a száraz bőrre, meg úgy egyáltalán, körömvágás, fürdetés, legyen szép a kutyus.

Balatonalmádiban találtam egy szimpatikusnak tűnő hölgyet, mármint a neten találtam a honlapját, így bejelentkeztünk és elmentünk hozzá. Ez már szeptemberben volt. Alighogy feltettem az asztalra, rögtön mondta, hogy bolhás a kutya, méghozzá nagyon. Megzuhantam, de hát hogyhogy? Valószínűleg az átjáró szomszéd cicák, vagy esetleg sünök hozhatták be a kertbe, mert az utóbbi hetekben már annyira nem érezte jól magát, hogy kirándulni sem voltunk. Továbbá volt benne két kullancs is (sajnos, mert később ezek valamelyike okozta a nagyobb bajt).

Tiszta horror volt Teó fürdetése. Szabályosan rózsaszín volt a víz a vérétől, ahogy a bolhák megsebezték. Négyszer samponozta be Zsuzsi, alaposan megszárította, megnyírta, körmét levágta. Rögtön utána elmentünk egy kisállatboltba és vettem bolhanyakörvet, ezentúl minden szeptemberben és márciusban kap egyet, ahogy kapott eddig is, ezt az évet kivéve.

Zsuzsi, a kozmetikus azt mondta, biztos benne, hogy nem epilepsziás a kutyám, a bolháktól volt rosszul, ne adjam a gyógyszert. Abba is hagytam. Jobban lett Teó, egészen vidám volt újból, vagy másfél hétig. Utána hirtelen lett beteg. Nem evett, nem mozgott, a vidáman felfelé kunkorodó farkinca lógott lefelé szomorúan, borzasztó volt nézni ezt a mindig vidám kis állatot, a mi kis boldogsággombócunkat.

Sajnos a dokink másnap nem rendelt, csak a harmadik napon, szerdán, vittük sietve Győrbe, Tamáshoz. Laborvizsgálatot csinált, alaposan átvizsgálta. A szíve vizenyős volt, a mája és a veséje kezdett leállni, általánosan nagyon rossz állapotban volt. Az epilepsziát azonnal kizárta, viszont megállapította, hogy babéziózis a baja, amit fertőzött kullancstól kapott. Adott három injekciót, amivel ezt gyógyítani lehet jó esetben, mert sajnos a legtöbb kutya ettől a fertőzéstől elpusztul, ha nem kerülnek időben orvoshoz. De ha kerülnek, gyakran akkor is. Mire a gazda - még ha figyel is a kutyájára - felismeri, hogy nagy a baj, már késő kezelni. De az is gyakori, hogy az orvosok sem ismerik fel időben. Eljöttünk és reménykedtünk. Kétnaponta kellett hívnom a dokit, beszámolni, hogy van, javul-e. Visszavinni nem kellett, többet nem tudott tenni érte, vártunk. Vagy gyógyulás, vagy halál.

De az én kis boldog kutyám erős volt. Biztosan segített a sok simogatás, szeretet amit tőlünk kapott és kap folyamatosan. Legyőzte ezt a szörnyű betegséget és meggyógyult. Ma már újra vidám, rohangál mind a tizenhárom évével és adja nekünk azt a rengeteg szeretetet, ami miatt érdemes reggel az ágyból felkelni, mert még bambán ülök az ágy szélén, amikor ő már körbeugrál, rohan Zéhez, őt is köszönti, és ez így megy minden reggel, minden hazaérkezésnél, mintha hosszú utazásról érkeztünk volna.

Pedig öregecske ő már, időnként sántít, a műtött lába, a gyengülő ízületei miatt, vak is már egy ideje, mégis boldog. Példát lehet venni róla, főleg nekem, aki időnként pánikba esem a magas vérnyomásomtól. Írtam Teóról régebben egy posztot régebben, még a költözésünk előtt: http://biokert-es-lelek.blogspot.hu/2009/02/nem-lehet-mindenki-hos_5812.html. Visszavonom kiskutyám. Hős vagy, ha hétköznapi is.

Isten éltessen a közelgő szülinapodon, és maradj velünk még sokáig. Nagyon szeretünk.

(Ajánlom ezt a posztot a szívbeteg kis Rozcsika kutyusnak és gazdijának, hogy velük soha ne fordulhasson elő ilyesmi. Hősök ők is, akik a túlélésért küzdenek).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése