Itt a tavasz, s a télen lestrapált szervezetet semmi mással nem lehet olyan jól újra formába hozni, mint az ilyenkor megjelenő friss zöldségekkel. Az ember falja a piros hónapos retket, tömi magába a zsenge újhagymát, szeli a vajas kenyerére a snidlinget, s megeszik minden hasonló jóságot. A szervezetünk jól tudja, mire van szüksége, így nem csoda, ha csorogni kezd a nyálunk valami zsenge és üde étel láttán. Már az én újhagymám is cseperedik, de addig is itt van a medvehagyma, imádott tavaszi növénykém.
Aki nem ismeri a medvehagymát, és amúgy szereti a hagymaféléket, sürgősen keressen valami forrást, biopiacot vagy erdőt, s kóstolja meg. Írok pár sort magáról a növényről.
Lombos erdők (gyertyán, bükk) alján nő kora tavasszal, a leveleit fogyasztjuk. A levél úgy néz ki, mint a gyöngyvirág levele, ezért ha nem ismerjük, nem szabad megenni azonnal mindent, ami hasonlít rá, mert azzal összetéveszthető (bár a gyöngyvirág jóval később nő csak meg), s a gyöngyvirág bizony mérgező. A medvehagyma alapvető ismertetőjegye az, hogy átható hagymás-fokhagymás illata van, s ezt a levél levágásakor igen könnyen érezhetjük. Amikor már virágot is hoz, erre sincs szükség, mert a virágja tipikus hagymavirág, s még véletlenül se hasonlít a gyöngyvirágra. Amikor virágba borul egy-egy medvehagymás erdő, kilométerekről lehet már érezni az illatát.
Van, aki levest készít belőle, én csak úgy természetes valóságában eszegetem, bármihez. Már írtam róla nektek a régebbi blogomban, de nem lehet elégszer. Menjetek kirándulni a Bakonyba, most van a szezonja, szedjetek, ne hagyjátok ki.
Meghoztad a kedvem, tegnap megkóstoltam az ebédhez salátának!
VálaszTörlésMifelénk kezd bimbózni, még elég zsenge, van egy domboldali erdő, amiben pár hektárt borít be sűrű szőnyegként. Maga a hagymája nem különösebben fokhagyma szagű és ízű, a levele annál inkább.
Finom bizony. Csaba, a hagymáját hagyd bent, csak a levelét szedd, hogy máskor is ki tudjon nőni. Bárcsak lenne itt a közelemben, igazán szerencsés vagy:)
VálaszTörlés