2009. április 11., szombat

A szerelmes költő


Ma van a költészet napja, bizony. És kiről is írhatnék, mint kis kedvencemről, Varró Dánielről.Már régen szerettem volna megrendelni a Szívdesszertet, Dániel verseskötetét, de csak mostanában realizálódott. Érkeztek egyéb könyvek is, úgyhogy most szép napokat élek. Nagyon szeretem a könyveket. Hiába lelhető fel annyi minden a neten, az olvasásélményt nem kapom meg. Azt csak a könyvek tudják adni.

Imádom az új könyvek illatát, megmelengeti szívem-lelkem, amikor először kezembe veszem, az antikvár könyveknek meg múltjuk van, történelmük, varázsviláguk. Könyvek nélkül lehet élni, de minek?:) Egyik kedvencem a mostani versei közül:


Vers az elektronikus levelekről, amiket váltunk


A szívem el van, ó, egészen andalodva,
s ímé, reszketeg
amióta veled éjjelente, hajnalonta
itt ímélezgetek.

S e szív - akár a jég a Montblanc csúcsán, ha meggyúl -
felolvad, szétreped,
ahányszor értesít a gép, hogy Önnek egy új
levele érkezett!

És az egész világ csak egy linkgyűjtemény
s a dolgok benne linkek -
kattintsak bárhová, folyton te tűnsz elém
te vagy honlapja mindnek.

Be kell ugyan hogy érjem egy jpg fájllal
míg gépelek vakon
(mivel te otthon ülsz, amit a szívem fájlal
és én itt, ahol lakom)

de épp ezért van úgy minden, ahogy reméltem
s vagy az, kit képzelek
s nem éktelenkedik nekünk még itt e mélen
se pont, se ékezet.

Dániel csak Dániel. Nem olyan, mint ahogy a költőket képzeljük. Nem bús-szomorú, asztal fölött görnyedő, ködös dohányfüstben töprengő borongós, éhes, aki a nagy világfájdalmat készül megénekelni, nem, ő más. Dániel fiatal pasi, gyermeki ártatlansággal, őszinteséggel, játékossággal. 77-ben született igazi mai fiatal, aki rohangál a világban, szereti az internetet, csajozik, szerelmes, barátai vannak, elbújik a gyorséttermek személytelenségében időnként és utálja a mobiltelefonját. Mert a mobil sosem szólal meg jókor és többnyire szemrehány, határidő csúszásról beszél meg sürget folyton, hát csoda nála a mobilpara?

Még most sem szokta meg, hogy Varró Dániel költő és műfordító, azt mondja, ez olyan vicces. Meg komoly is. A gyerekek, akiknek dedikál éppen, emberszabásúnál nagyobbként tekintenek rá, csodálkoznak, hogy egy költő fiatal és még él. És azt is hiszik, hogy a költő nagyon okos és mindenről van véleménye. Ő nem olyan. Nem tudja mindenről a nagy igazságot és nem is akarja tudni. Megmondani meg főképp nem.

Dániel éppen olyan, mint a többi fiatal. Csak éppen nem milliárdos bizniszeken töri a fejét, hanem versel. Ez a munkája. Dolgozik, sportol, moziba jár és szereti a külföldi tévésorozatokat. Reggel szeret dolgozni, van, hogy hajnalban kel, megissza a kávéját és már ül is a számítógéphez, életet adni a verscsíráknak. Ha van ihlet, nyomja. Ha elfárad, lazít, focizni, fallabdázni szeret. Multiplex mozi a jó hely, ott elfér a lába, van popkorn meg kóla, hozzá hollywoodi akciófilm vagy valami romantikus vígjáték, ez a kikapcsolódás ideje. A művészfilmek nem pihentetik.

Egy költő könnyen csajozik. Imádják a nők a szerelmes verseket (khm...izé...ugye Zé:). Ha hódítani akar, egyszerűen ír, érthetően, ne értse félre az a lány. És sietősre fogja, mert fennáll a veszélye, hogy mire befejezi a verset, véget ér a kapcsolat. De a legjobb mégis akkor írni, mikor a szerelem már tovatűnt, szakítás után már nem fájnak a volt kedvesnek a maguk nyers valóságában leírt szavak.

Szeret gyermekeknek írni, mert tiszta világos írásmódot kíván meg és az jó. Jó lecke a költőnek, abból tanul. Muszáj érthetően írni, ritmusosan, zenéje legyen a versnek. Rímmester a mi Dánielünk, akit 99-ben Daniként ismertünk meg, hirtelen robbant be a világunkba Bögre Azúr című kötetével. Stílusparódiáit azóta sem feledem, viccesek, szórakoztatók, nagyszerűek, mint minden, amit ír. Bátran szedi ízekre, csavarja meg, alakítja át nagyjaink műveit, karikatúrái kedvenceim közé tartoznak.

Dániel megtanít újból gyermeknek lenni. A Túl a Maszat hegyen bár gyermekeknek íródott meseregény, de hozzánk is szól, felnőttekhez, élvezhetjük a játékosságot, a tőle már megszokott humort, az öniróniát, azt, hogy tudja, ott vagyok az olvasásnál én is, a felnőtt, vele játszom, vele nevetek. Hogy megértjük az alapigazságokat, hogy át tudjuk adni a gyermekünknek, tudva, milyen fontosak, hogy visszamosolygunk rá, a költőre, éreztetve, célba ért az üzenet. Ami mai nyelvezettel, mai humorral, okosan, intelligensen, választékosan íródott, ahogy kell.

Varró Dániel az életem része, kell nekem, szeretem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...