2009. április 20., hétfő

Ahogy Istenről gondolkodom


Nem hiszek az egyházakban. Nem hiszem, hogy az istenhitet egy épületen belül, szervezett formában lehet megélni, bár elfogadom, hogy vannak emberek, akiknek szükségük van a közösségre, arra, hogy valaki megmondja nekik, mit tegyenek, hogyan éljenek.

Számomra az életet igenlő, az életet szerető ember vallásos. Mindazok, akik élet-ellenesek, még ha vallásosnak is hiszik magukat, nem azok. A keserűségükből látszik, hogy nem azok. A komolyságukból is ugyanez látszik.

A világegyetem az otthonunk Gaia a mi anyánk, az ég az apánk. Az egész hatalmas, mérhetetlen univerzum miértünk van és mi őérte. Nincs különbség köztünk és a mindenség között. Organikus egységben vagyunk. Ha érzed ezt és megéled, érzed azt az energiát, amit ad neked, akkor tudni fogod, hogy ez az igazi vallás. Nem kell hozzá imakönyv, sem istenszobrok, sem templomok, mert ez nem hipotézisen alapszik. Itt senkihez sem kell imádkozni...csak csendre van szükség és ezen a csenden keresztül jelenik meg a hála és az áhítat, a lelkedben a szeretet és az egész természet istenivé válik.

Istent nem személyesítem meg. Mindenben ott van: a fákban, a madarakban, az állatokban, az emberiségben, mindenben, ami élő. Szeresd magad, magadban Istent és szeretni fogod az egész mindenséget.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése