2009. április 27., hétfő

Rasztafari szafari



Erdélyben vettem egy könyvet, Winkler Róbert írta, a címe: Kutyaszorító. A világ legvidámabb kutyahatározója, ahogy a könyv alcíme is mutatja. Beírom onnan, mit is ír a puliról. Ő adta írásának a rasztafari szafari alcímet, tök aranyos. És miért éppen a puliról írok? Mert Mocsi kutyám is az volt, ha nem is fajtatiszta, volt benne egy kevés pumi is apai ágon.

A puli

A legbefutottabb magyar terelőkutyasztár. Csekély mérete dacára a nyáj korlátlan ura; percek alatt képes Woolmark-embléma alakúra terrorizálni a birka tömeget. Ha nincs nyájunk, használhatjuk a pulit házőrzőnek is. A harapás nem erős oldala, de megvesztegethetetlenség terén Robespierre hozzá képest egyszerű Costa Rica-i vámos. Boldogult gimnazista koromban másfél éven keresztül folytattam bonyolult etológiai kísérleteket egy útba eső házőrző pulival. A kockacukrot néhány hét leforgása után elfogadta, de miután lenyelte, tovább ugatott. A kezdeti siker szárnyakat adott; hónapokig hordtam neki a cukrot - néha még vakáció alatt is, készülvén az új tanévre. Az érettségivel félbe szakadt a kísérlet, a kutyának soha nem vakargathattam meg a feje búbját.

A puli külsőre a megtévesztésig hasonlít H.G.Wells láthatatlan emberére, aki minden testfelületét befedte, nehogy feltűnjön valakinek, hogy nem létezik. A pulinál is nehéz megmondani, mi rejtőzik a hihetetlenül bozontos bunda mögött: füle, farka, szeme, lába és teste megannyi sötét rejtély. Egyedül az orra vége látszik - igazi profik soha nem ülnek le vele pókerezni. A legtöbben csak a fekete pulit ismerik, holott viszonylag gyakori a fehér, akad néhány szürke, maszkos fakó, és - bár ez marhaságnak tűnik - egy angol kutyakönyv barnáról is tud.

A puli a tűzpiros Gibson Les Pault leszámítva némileg Bob Marleyre hasonlít, ám városi lakásban ajánlatos lenyírni a rasztafari irhát. Ebben az esetben is szemrevaló társunk marad és göndör bundája nem rohad össze. Egy-egy loncsos pulit már kifejezetten kínoznak a portól-piszoktól súlyos, hatalmas szőrcsomók - a kutyának gyakran már szaladgálni sincs kedve. Több pulinyírásos beszámolót hallottam már, valamennyi tulajdonos azt mesélte, hogy a kutya hihetetlenül hálásan fogadta a fazonigazítást. Ha nem törünk kiállítói babérokra (mert például tele van már velük a vitrin), nyírni mindenképpen érdemes. De amennyiben a fodrászhajlam mellett él bennünk egy kis nosztalgia a rideg szik kopár síkja iránt, legalább a farkát hagyjuk meg eredeti, hosszú szőrű mivoltában, komor mementőjaként egy letűnt kor bonyodalmainak.

2 megjegyzés:

  1. köszönjük. nagyon jó.
    kíváncsi lennék, mit ír a Winkler-6ározó a kuvaszrul. a mi Vuvunk a vót. írám rúla régebben egy "pojémát" es a jeddzetelőbe' is bé
    http://sztandit.blogspot.com/2008/04/vuvu.html
    minden jóut kívánva maradok tisztel ettel stb.

    VálaszTörlés
  2. Majd megnézem mit ír, és beírom ide neked. Azt is elolvasom, amit te írtál róla. Szép napot, drága Sat!:)

    VálaszTörlés