2009. április 29., szerda

Múltidéző: a Főherceg Sándor utca

Térjünk vissza akkor a múltba, a mai Bródy Sándor, akkor Főherceg Sándor utcába. Legalább a keresztnevét megtarthatta szegényke. Első házában, amely egy háromemeletes bérpalota, a Múzeum körút sarkán volt a csendes Múzeum Kávéház, egyike az akkor még számtalan szép budapesti kávéháznak. A második ház volt a Dessewffy palota, egy velencei palazzo másolata. Tulajdonosa gróf Dessewffy Miklós volt, a nagy numizmatikus, nagy gyűjteménye volt a görög államok és városok pénzeiből Nagy Sándor koráig, de legnevezetesebb a közép-európai népvándorlás kori pénzek gyűjteménye volt, mely gazdagabb volt, mint bármely múzeumé. A tudós gróf maga írt hozzá részletes katalógust, amely nélkülözhetetlen forrásmű Közép-Európa népvándorlási történetéhez.

A Dessewffy palota mellett következett a Keszlerffy-palota, melyet a tulajdonosok halála után leányuk, báró Thoroczkai Viktorné örökölt, később eladta Károlyi György grófnak. A változásoknál kicserélték a kapu felett a kovácsoltvas címereket. A második világháború után, amikor a házat Károlyitól elvették, lekerült a címer. Ekkor a magyar történelmi osztály nemcsak vagyonát és rangviselési jogát vesztette el, hanem üldözött lett saját hazájában.

A palota másik oldalán volt a régi Országház, a később épült monumentális újgótikus Parlamenthez képest nagyon kicsi és szerény, Ybl Miklós műve. Itt beszélt Deák Ferenc, Tisza Kálmán és a 19. század második felének minden politikusa. A régi Országház másik oldalán volt a báró Inkey palota.

A Múzeum kert rácsos kerítése az első keresztutcáig, az Esterházy utcáig terjedt., ma Puskin utca a neve, a Múzeum kert mögötti rész pedig a Pollack Mihály tér. A Főherceg Sándor utca és az Esterházy utca túlsó sarkán volt az Odescalchi palota, mellette egy kisebb palota állt, Törley pezsgőgyárosé és családjáé volt. Velük szemben volt Festetics Tasziló egyemeletes szürke palotája.



A ház előtt vagy másfél méterrel a hercegi azilumjogot jelző láncok érték a földet oroszlánfejjel díszített alacsony vaspillérek között. Aki átlépte ezeket a láncokat, Festetics herceg "pallosjoga" alá került, élete-halála felett a herceg ítélkezhetett. Az odamenekült üldözöttek menedékjogot kaphattak, akár közönséges gonosztevők, akár politikai üldözöttek voltak, az állam rendőrei nem foghatták el őket a herceg parancsa nélkül. Persze ez a jog a húszas években már régen nem létezett, és minthogy Festetics Tasziló grófot 1910-ben Ferenc József emelte hercegi rangra, már csak egy szimbolikus történelmet idéző emlék volt.

A palota melletti kertet szép magas rács védte hercegi címeres kapuzattal. A kert nagy részét Tasziló herceg fia és örököse eladta a Magyar Rádiónak, itt épült a rádió épülete. Tasziló hercegről és az utca többi épületéről a következő posztban írok majd. Sokat jártam a Bródy Sándor utcában, a Nemzeti Múzeum és kertje kedvenc helyeim közé tartozik, jól ismerem a környéket, bár ma már csak néha megyek be a fővárosba. Akkor elnézek a Múzeum körútra is, meglátogatom az összes antikváriumot, és gyönyörködöm a szépséges palotákban, még ha sokuk hozzájuk méltatlan állapotban van is.


Fotó: a Festetics palota - Klösz György városfotóiból


4 megjegyzés:

  1. nahát! néköm es a klasszikus szép Múzeum/kert - nehány napja is elolvasgatám ott egy fél napot /Németh Lászlónak Párizsba' csak egy szálló szobája jutott:) + az a vidék, a használtkönny-bótok /antikvárijumok vótak az odavonzó "gravitácijós bázisom" Pesten, ha évente max. 1x(-2x) 1-2 napra lerándulám a fővárasba, anélkül persze hogy az úri vonatkozásokrul tudám vón. kösz a történelmi fölvilágosintó tájékoztatást.
    minden jóut x t

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szeretem ezt a letűnt korszakot, építészeti szempontból mindenképp de más miatt is. Fáj a szívem, hogy ma már szinte nem is beszélhetünk építészetről, a most épülgető műtárgyakban nem lehet gyönyörködni sajnos. Pedig a szépség nagyon fontos. Lehet az egy paraszti jól megmunkált ősi szerszám, vagy a te bringád, vagy egy gyönyörű kastély. Csak bámulom és élvezem. Mert a tárgyaknak is lelkük van, ők is élnek. És mesélnek:)

    VálaszTörlés
  3. Jó hírem van: nemsokára vége az ocsmány modern építkezéseknek!

    Igaz, jó darabig nem sok új fog épülni, de ez előrelépés ahhoz képest, milyen szörnyetegeket rondítanak a tájba mostanában. Ami épülni fog, pl. menekültek kunyhói, stb., az inkább a mai "fejlődő" országok bádogvárosainak stílusában fog, idővel pedig bizonyára a népi építészet egyszerű, célszerű stílusában. Mindkettő organikus egyébként, bár a milliós, százezres viskótelepek népe nesokára megritkul...

    VálaszTörlés
  4. Csak akkor akarok túlélni, ha eljön az a világ amiről írsz, Csaba. Mert ebben már nem találom a helyem. Az egyszerű paraszti életformában viszont igen. Írtam neked e-mailt.

    VálaszTörlés