2009. május 1., péntek

Önvédelem



Ha sok bántás éri az embert az élete során, egy idő után biztos, hogy úgy dönt: jobb egyedül. Legfeljebb sokan nem merik meglépni, félnek az egyedülléttől, az anyagi bizonytalanságtól és ki tudja még, mi mindentől. Jó egyedül élni és rossz egyedül élni. Megszabadulsz mindenféle bántástól, senki nem szól bele a dolgaidba, azt csinálsz az időddel, amit akarsz. De nem is ölel át senki, nincs kihez odabújnod egy kis melegségért, fázol télen, fázol nyáron és egyszer csak azt veszed észre, hogy szeretetkoldussá válsz. És mert a számítógép előtt éled óráid jó részét a szeretetet az interneten véled megtalálni. Felfigyel rád valaki, te vissza, és már közel is engedted a lelkedhez, hiszen biztos távolságban van, védett helyzetben érzed magad.

A másiknak - ha pasi - ez általában nem elég. Valóságot akar, találkozást. Te meg nem tudod megmagyarázni, hogy milyen rémület tölt el egy valós kapcsolattól, inkább menekülőre fogod. Vagy megmondod egyenesen, hogy vége, vagy kifogásokat keresel, ami egy darabig működik is, de túl sokáig nem tartható állapot. Ismét egyedül vagy és vagy úgy is maradsz, vagy kezdődik minden elölről másvalakivel. Lehetnének barátaid is. A régi barátságok elmúltak, eltűntek az idő és a távolságok ködében. Lehetnének újak, akik a neten megkedveltek téged, találkozást szeretnének. Te ettől is félsz, tudod, hogy az emberi kapcsolatok mivel járnak, kerülöd a konfliktusokat, itt is kifogásokat keresel és velük szemben is menekülőre fogod.

Lassan elveszíted kapcsolatod a való világgal, ott is bántást érzel, ahol nincs is, internetes munkát vállalsz inkább mert nem akarsz munkatársakat sem, otthonod, a természet békés világában érzed biztonságban magad. Van időd gondolkodni, van időd olvasni, van lehetőséged a szellemi, spirituális fejlődésre, köreidet nem zavarja semmi. Érzékennyé válsz és ha nem vigyázol, hamarosan eléred, hogy elfordulnak tőled az emberek. Mert így akarod.

Egyedül alszol el, ha el tudsz aludni egyáltalán, senki sem ölel át. Igaz, nem is bánt senki. Mit remélhetsz még? Jó így? Vagy elfogadod, hogy igen, de akkor ne érzékenykedj. Vagy tegyél érte, ha rájössz, hogy mégsem az igazi. Döntened nem kell. Hagyni kell, hogy a dolgok megérlelődjenek, kialakuljanak. És ha itt az ideje, a legjobb dolog történik majd úgyis.

Lassan két éve írtam ezt a régi blogomba, azóta minden megváltozott körülöttem. Megjelent a lélektársam és együtt színesebb lett a világ. Gömbölyű. De hogy egyensúlyban legyen jin és jang, megjelent a pénzügyi és gazdasági válság, az erőforrásválság előszeleként. Csak hogy ne legyen minden gömbölyű. Nem baj. Így legalább nem tervezgetünk, átadjuk magunkat a napi örömöknek, sokkal jobban megéljük a jelent, a pillanatokat. A jövő úgysem lesz olyan, mint amilyennek elképzeljük. Több lesz vagy kevesebb, de olyan nem. De ne gondoljuk állandóan valami rosszra, mert bevonzzuk az életünkbe. A gondolatnak teremtő ereje van. Csak jóra szabad gondolni meg szépre, jobb az úgy. 

3 megjegyzés:

  1. "Élj másokkal, halj meg egyedül!"
    Ha az egyedül-élést választod, a halált választod?...
    Másokkal élés az internetes kapcsolat is? Lehet. Ám az csak virtuális. Akkor az életed is csak virtuális?
    Lehetnek élet-szakaszok, amikor egyedüllétre van szükséged, azt kell megtapasztalnod, azonban ha nem ez az aktuális élet-feladatod, hiába vagy jó lélek, lehetsz ugyan hasznára másoknak, de te nem lépsz tovább...

    VálaszTörlés
  2. Az első fele nagyszerű "elmefuttatás" ...
    A második fele megélés ? Akkor már "esemény"!

    VálaszTörlés
  3. Igen, mondhatjuk, hogy megélés volt. Szerencsére már múlt idő:)

    VálaszTörlés