Folytatva a tibeti gyógyítás művészetét - amit a Konzervatóriumra írtam - az álmok értelmezéséről írnék most. Legalább értelmezem, ha már nem álmodom, ugyanis nagyon rosszul alszom mostanában, nem hagynak pihenni a nyugtalanító gondolataim. Költözni, maradni, házat felújítani, mit is kellene tenni, szóval ilyesmiken töprengek és alvás helyett a Bakony-beli falvacskákban keresgélek nekünk való házikókat. Na de térjünk csak vissza az álmokra.
Az álmok elemzése a diagnózis kiegészítő formájaként szolgál. A szél egyensúlyhiánya rendszerint repülés és lovaglás álomfoszlányait eredményezi. Vagyis a száguldást, a sebességet. Akiknél az epe működésében valami zavar keletkezik, azoknál lassú álomképek jelennek meg, sárga és vörös színekben.
Az olyan betegeknél, akiknél erős a nyáltermelődés, az álom gyakran fizikai kapcsolattal, örömmel párosul, és fehér képekkel: hóval, vízzel, virágokkal, gyöngyökkel. Egyes álmok a halál fenyegető közelségét jelzik: ilyenek a rókán vagy emberi holttesten való lovaglás, a mezítelen alak bivalyon vagy tevén, vagy ha testünket elnyeli egy óriás hal. Hasonlóan vészjóslóak azok az álmok, melyekben visszatérünk az anyaméhbe, elsöpör minket az ár, vagy elsüllyedünk az ingoványban.
A hosszú életet és egészséget jövendölő álmok között szerepel a lovon vagy bikán lovaglás, a folyó átúszás, az északkelet felé tartó utazás, vagy megmenekülés veszélyes helyzetekből.
A tibeti hiedelmek úgy tartják, hogy az alvás és álom állapota a halál idejének megismeréséhez kapcsolódik, amikor a tudatlanság szakasza után a szellem kiszabadul fizikai testéből, és éledni kezd. Ebben a bardóban, a jelenlegi és az eljövendő élet közötti átmeneti állapotban, a szellem vagy felismeri a benne rejlő fényességet, vagy ádozatául esik a démoni erőknek.
Romio Shrestha festménye
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése