Jól megy minden már, összeszokott a két kis szőrös, az öreg meg a kölyök. Való igaz, magam is tapasztalom, hogy a kiskölyök képes megfiatalítani az öreget. Az első napokban nagyon gátolta Teót a vaksága, félt rettenetesen, nem tudta honnan és mikor "támad" a kicsi, aki persze játszani hívta, nem bántani akarta.
Mára már jókat játszanak együtt, igaz, a kertbe a kicsi még nem megy ki, még van hátra pár oltás, majd utána. De van terük itt is rohangálni. Teó csak a pici mellett tűnik nagy kutyának, ha melléjük tennék mondjuk egy labradort, egyből csöppnek tűnne ő is. A kicsi meg mákszemnek:)
No, jöjjenek a legújabb fotók. Nem beállítottak ám, a diós vékába, a rattan kosárkába egyedül mászik be (meg ki) utóbbit el is kezdte eszegetni, imád benne ülni és rágcsálni. Nagyon édes kis csibész:)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...
-
Sajnos nagyon keveset. A magyar őstörténet még felfedezésre vár, és biztosan nagy meglepetéssel szolgál majd. Már eddig is olyan régészeti l...
-
1907. február 10-én Dombóvárott megszületett egy gyermek, aki a keresztségben a Lajos nevet kapta. Ki gondolta volna akkor, hogy a gyermekbő...
-
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...
Igen-igen jópofák! Töri is a diót? :)
VálaszTörlésMilyen jó is lenne:)
VálaszTörlésJól érzi magát a kutyus. Aranyos.
VálaszTörlésNagyon aranyos, meg nagyon eleven:) Figyelni kell rá, hogy ne szertelenkedjen Teóval, alig marad időm másra. A kert is igényel, úgyhogy a blogra egyelőre nem marad időm sajnos.
VálaszTörlés