2011. szeptember 22., csütörtök

A Tao bölcsei


Ebből a szemszögből tekintve a dolgokat nyilvánvaló, hogy a világ egyre inkább elvesztette a Taót és a Tao elvesztette a világot. Ha pedig a Tao és a világ elvesztették egymást, a Tao követői hogyan is tudnának megbecsülést szerezni a világnak? S a világ hogyan is tudna a Tao előtt ismét megbecsülést szerezni, ha pedig nincs arra lehetőség, hogy a Tao érvényt szerezzen a világ és a világ a Tao előtt? A bölcs - ha nem is jut eszébe visszavonulni a hegyek erdőibe - tulajdonképpen mégis csak elrejtekezve él, mégpedig anélkül, hogy szándékosan el kellene rejtekeznie.

Azok, akiket a régi időben "elrejtekező bölcseknek" neveztek, egyáltalán nem vonultak vissza, bújtak el az emberek tekintete elől; egyáltalában nem burkolóztak hallgatásba, és nem titkolták ismereteiket, de az idők kedvezőtlenek és zavarosak voltak.

Ha az idők megengedték vona, hogy nagyszabásúan beleavatkozzanak a világ folyásába, úgy visszavezették volna a világot az ősi egységhez, mintha semmi sem történt volna. Mivel a kedvezőtlen körülmények teljesen lehetetlenné tették működésüket a földön, gyökereiket mélyebbre eresztették és tökéletes csendben várakoztak. Ez önmaguk megőrzésének egyedüli útja.

Csuang-ce

És a mostani idők? Hol vannak a bölcsek? Másban már nem nagyon reménykedhetünk, ha körbenézünk, mint abban, hogy az emberek engedik előtérbe kerülni spirituális énjüket, a bölcsek előbújnak és átvezetnek bennünket egy élhető világba.

(fotó: Képguru)

2 megjegyzés: