Devizahitelesek

Tibor bá' mai posztját elhoztam nektek, kedves Olvasóim, mert nagyon, nagyon érdekes. Nincs devizahitelünk szerencsére, bajban is lennénk, ha lenne. De itt egy levezetés arról, hogy bántak el a néppel a bankok:

Az évszázad pénzügyi csalása

(A számadatok sematikus, illusztrációt szolgáló értékek, hiszen a valós adatok egyedenként változnak)

A megtévesztés céljából alkalmazott kifejezések és „magyarázatok” elhagyásával nézzük hogyan is történtek ezek a hírhedté vált CHF „alapú” kölcsönzések!

Rászedett János és Jánosné magyar állampolgárokat az egyik lakóparkokat építő vállalkozás sikeresen megkörnyékezett, Rászedették tehát elhatározták, hogy 14 millió forintért vesznek egy temetőre néző lakást a külső Bécsi úton. Ötletüknek egyetlen szépséghibája az volt, hogy a nagymamától örökölt vidéki házért mindössze 7 milliót kaptak. Szükségük volt tehát 7 millió kölcsönre. Teljesen mindegy melyik bankot keresték fel, mert ott a következőket közölték velük. Jelzálog bejegyzése mellett megkaphatják a hiányzó 7 milliót 20 éves futamidőre, CHF alapon 5 % kamat, HUF alapon 10 % kamat mellett. CHF alap esetén a havi törlesztő részlet 38.600 Ft lesz, míg HUF alap esetén 98.000 Ft lesz. Tekintettel arra, hogy az ügyletnél egyetlen egy darab svájci Frank se jelent meg, se fizikai, se átvitt értelemben, a két, erősen eltérő kamatláb és törlesztő részlet kifejezetten a megtévesztés célját szolgálta. Rászedették természetesen a sokkal vonzóbb CHF alapot választották, magyarul bekapták a horgot. Nézzük mi is történt tulajdonképpen!

A bank Rászedettéknek kölcsön adott kvázi 50.000 svájci Frankot, évi 5 % kamatra. Viszont a lakópark építők nem 100.000 CHF-et kértek a lakásért, hanem 14.000.000 forintot. Ezért Rászedették a kölcsön kapott 50.000 svájci frankot egy füst alatt eladták a banknak 7.000.000 forintért (természetesen vételi árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa). Kifizették a 14 milliót az építőknek és tudomásul vették, hogy havonta 276 svájci frank a törlesztő részletük. Mivel Rászedettéknek a banknál forint számlájuk volt - miért is lett volna más, hiszen az átutalt fizetéseiket forintban kapták - a bank a számláról minden hónapban leemelte a 276 CHF-nek megfelelő forintot (természetesen eladási árfolyamon, mert a kapzsiságnak nincs felső határa), azaz a csalinak szánt 38.600 forintot, de csak addig, amíg a CHF árfolyama 140 forinton állt, vagyis legfeljebb egy hónapig. A következő esedékességi napokon a mindenkori 276 CHF vételi árfolyamon kiszámított árát emelte le a forintszámláról, amikor a CHF 150 forint volt, akkor 41.400 forintot, amikor 180 lett, akkor 49.600 forintot, és amikor 240 lett, akkor 66.200 forintot. De nem csak a törlesztő részlet emelkedett, emelkedett a tartozás is. Ugyanis Rászedették nem 7 millió forinttal tartoztak (mínusz néhány havi törlesztő részlet), hanem 50.000 svájci frankkal, aminek időközben a forintban kifejezett értéke 12.000.000-ra emelkedett. Mit számít az, hogy soha senki egyetlen egy svájci frankot se látott, a tartozás svájci frankban volt nyilvántartva, mert azt vették fel. De pénzügyileg mi is történt valójában? Kölcsönügylet? Másodlagosan, de esőlegesen egészen más.

Valójában egyszerű spekulációról van szó. A bank arra spekulált, hogy a svájci frank erősödni fog a forinthoz viszonyítva, míg Rászedették - tudtukon kívül - arra spekuláltak, hogy a svájci frank árfolyama 20 éven keresztül nem fog megváltozni. Akinek egy egészen apró közgazdasági ismerete van, az pontosan tudta, hogy 20 év távlatában a svájci frank egészen biztos erősödni fog a forinthoz képest. Ezt tudva, a Magyarországon működő bankok úgy is spekulálhattak volna, hogy 3.000 milliárd forintért vesznek CHF-et a 140 HUF/CHF árfolyamon, és akkor most eladhatnák 240 HUF/CHF-nél, kaszálva ezzel 2.142 milliárdot. De mennyivel kényelmesebb volt virtuálisan spekulálni nem létező pénzekkel.

Persze, most a bankok úgy tesznek, mintha ők vettek volna fel svájci frankot a kölcsönzések kielégítésére, de erről szó sincs. 2008 novemberéig a bankok kötelező tartalékrátája 5 % volt. Ez azt jelenti, hogy a rendelkezésükre álló tényleges pénzeszköz húszszorosát kölcsönözhetik ki. Minden 5 forint tényleges pénz mellett 95 forint virtuális pénzt is kölcsönadhatnak. Az állampolgárok csőbehúzása olyan jól sikerült, hogy a bankoknak 2008 végére likviditási gondjaik lettek, vagyis túlkölcsönözték magukat. A „likviditás” ugyanis azt jelenti, mennyi szabad tőkéje van a banknak, olyan szabad tőke, amit kikölcsönözhet. És akkor tegyük hozzá, hogy ennek a „szabad” tőkének 95 százaléka virtuális, nem létező. A világgazdaság begyűrűző válságára hivatkozva a MNB a kötelező tartalékrátát lecsökkentette egy nevetséges 2 százalékra, (jegyezzük meg, hogy „békeidőben” a nyugati bankok kötelező tartalékrátája általában 10 %) lehetővé téve, hogy a bankok további virtuális forintokat kölcsönözzenek ki, természetesen CHF alapon. A Magyar Nemzeti Bank, Simor András vezetésével kiszolgáltatta a magyar népet a nemzetközi finánctőkének. [a legújabb WikiLeaks feltárás szerint ő táviratozta az USA-ba, hogy „a magyarok tanulják meg, nincs ingyen vacsora, nem kell megmenteni az eladósodottakat"]

Foglaljuk össze, mi történt jogi értelemben. Tekintettel arra, hogy mind a forintalapú, mind pedig a valutaalapú hitelezések esetén a bankok ténylegesen forintot és csakis forintot kölcsönöztek ki, az égvilágon semmi se indokolta, hogy a valutalapú hitelek esetén jelentősen kisebb kamatlábat számoljon fel. Logikusan feltételezhető tehát, hogy az alacsonyabb kamatláb egyetlen célja a kölcsönért folyamodók lépre csalása volt. Az nem várható el a széles lakósságtól, hogy komoly pénzügyi ismeretekkel rendelkezzen. Borítékolni lehetet, ha havi 38 és 98 ezer forintos törlesztő részlet között választhat, akkor a 38-at fogja választani, mert neki a CHF alap nem jelent semmit, hiszen ez csak kvázi CHF, a valóságban a svájci franknak semmi közre nem volt a hitelügylethez. Nem vetem tehát el a súlykot, ha a csalás bűntettének alapos gyanújával élek. A Btk. 318. § (1) bekezdés így rendelkezik: „Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.” A CHF alapú hitelek esetében mind a három kitétel megvalósult. A bankok részéről jogtalan volt a haszonszerzés, az ügyfeleket tévedésbe ejtették, és ezzel nekik igen jelentős kárt okoztak. A büntetőeljárás szükségességén kívül polgári peres eljárásban lehetséges a hitelszerződések semmissé nyilváníttatása, hivatkozással a csalásra.

Befejezésül meg kell jegyeznem, hogy CHF alapú hitelek esetében a csalásnak - az én szerény véleményem szerint - egy különös minősített esete áll fenn, mert hatalmas tömegeket szedtek rá, jelentős összegekben, szervezetten bűnszövetkezésben. A végső kár ezermilliárdokban mérhető, ami már veszélyezteti a nemzetgazdaságot is. Éppen ezért, végső soron levezethető a hazaárulás is.

( az eredeti cikk itt: http://www.antalffy-tibor.hu )

A Stohl András ügy margójára

Irodánk hosszú évek óta közlekedési bűncselekményekkel foglalkozik. A legkülönfélébb közlekedési bűncselekményekben a büntetőeljárások során sok esetben az elkövetői oldalt képviseljük, de nagyon sok esetben sértetti képviselőként járunk el.

Határozott jogi álláspontunk az, hogy a Stohl Andrással szemben elsőfokon hozott, a szabadság elvonásával járó végrehajtandó büntetés kiszabása eltúlzottan szigorú, és megítélésünk szerint a jelenlegi ítélkezési gyakorlatnak sem felel meg.

Példaként szeretnénk megemlíteni a Debreceni Városi Bíróság 58.B.308/2009/14. számú ítéletét. Ebben az ügyben fiatal lány sértettet képviseltünk. Sérülései súlyosak, életveszélyesek voltak, jelenleg maradandó fogyatékosság állapítható meg nála, az életveszélyes központi idegrendszeri sérülés utáni úgynevezett poszttraumás emlékezetzavar. A felső végtagok többszörös csonttörése után azok részleges funkcióvesztésében, valamint az alsó végtagok terhelhetőségének csökkenésében nyilvánul meg, állapota kialakult, érdemi javulás abban nem várható. Maradandó fogyatékosság, egészségkárosodás súlyosnak minősül igazságügyi orvosszakértői szempontból, ami a sértettet kifejezetten hátráltatja mindennapi életében illetve a tanult szakmájában való tevékenység végzésében.

Látható, hogy nem vethető össze az említett ügyben szereplő sértett által elszenvedett sérülések jellege a Stohl András okozta baleset során keletkezett sértetti sérülésekkel. A Debreceni Ítélőtábla az elkövetőt maradandó fogyatékosságot okozó ittas járművezetés bűntettében (Bt. 188§ (1) bek és (2) bek b./ pont) mondta ki bűnösnek. Egy év börtönbüntetésre ítélte, melynek végrehajtását háromévi próbaidőre felfüggesztette és három évre tiltotta el a közúti járművezetésétől.

Az elkövető ebben az ügyben közel harmincéves. Voltak korábbi elítélései, méghozzá hasonló jellegűek. 2002-ben egy jármű önkényes elvételének bűntette, majd 2006-ban ittas járművezetés vétsége miatt pénzbüntetésre és eltiltásra ítélte a bíróság. Közlekedési szabálysértés elkövetése miatt is folyt eljárás ellene, az elkövetés ideje 2006. október 21.

Az ítéletet példaként említjük. Irodánkban nagyon sok hasonló jellegű ügy van. Állíthatom, hogy maradandó fogyatékosságot okozó ittas járművezetés bűntette ügyében – sem olyan esetben, ahol korábbi közlekedési elítélése volt a vádlottnak, továbbá olyan esetben sem, ahol halmazati büntetésként segítségnyújtás elmulasztásának bűntettében is elítélte a bíróság - végrehajtandó büntetés kiszabására nem került sor. Minden esetben próbaidőt alkalmazott a bíróság.

Elfogadjuk azt, hogy Stohl András közszereplő, ugyanakkor önmagában ez a tény nem jelentheti azt, hogy lényegesen szigorúbb büntetést kellene vele szemben kiszabni, mint amilyet más hasonló ügyekben szab ki a bíróság, hiszen minden egyes ügyben a generális és speciális prevenció érvényesül, így nemcsak Stohl András ügyében kell az általános megelőzésre odafigyelni.

Megítélésem szerint a nagyon nagy tapasztalattal rendelkező, igen nagy szaktudással bíró másodfokú tanács a fokozatosság és mértékletesség elvét alkalmazva a büntetés végrehajtását felfüggeszti még abban az esetben is, ha a szakértői bizonyítás nem vezet eredményre.

A három kiskorú gyermek önmagában olyan nyomatékos enyhítő körülmény, amely mindenképpen indokolttá teszi annak fokozott vizsgálatát, hogy valóban csak a szabadság elvonásával tartható-e vissza Stohl András a további közlekedési bűncselekmények elkövetésétől. Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy Stohl András ez idáig próbaidő alatt nem állt, korábban pénzbüntetésre ítélték. Korábbi cselekményénél tudomásunk szerint csak ő sérült, más személy testi épségében kárt nem okozott.

Mindenképpen úgy gondoljuk és határozott szakmai meggyőződésünk az, hogy egy hosszú próbaidőre - akár a maximális próbaidőre (öt év) kiszabott felfüggesztett börtönbüntetés a büntetési célokat maradéktalanul szolgálja. Minden további nélkül lehetőség van arra, hogy a bíróság mérsékelje a kiszabott börtönbüntetést, annyira, hogy az felfüggeszthető legyen. Úgy gondoljuk, hogy Stohl András is joggal várhatja el az igazságszolgáltatástól, hogy bizonyíthasson. Úgy érezzük, ha a hosszú próbaidő eredményesen eltelik, akkor méltó volt a bíróság bizalmára és a jövőben törvénytisztelő állampolgárrá válhat.

A cikk megjelenik majd itt: http://www.baleset.com/
Írta a testvérem, ügyvédi irodája pedig ez: http://www.koltai-ugyvedi-iroda.hu/

Kínaiak magyarul

Jól teltek az ünnepek, remélem, mindenkinél. Karácsony első napján mi a fővárosban, nagyobbik húgomnál találkozunk, az egész nagy család, lassan már vagy harmincan leszünk. Beszélgetünk, élményeket mesélünk, jókat eszünk, együtt vagyunk. Csak úgy, ajándékok nélkül, bár a legkisebbek azért kapnak valami jelképeset.

Gyurika, kedves kis unokaöcsém nevettetett meg alaposan bennünket. Okosmobiljából felolvasott valamit, amit én most beidézek nektek, nevessetek ti is.

A történet annyi, hogy a kínaiak szerettek volna bevezetni egy fogamzásgátlót a magyar piacra, amit az OGYI nem engedélyezett, köszönhetően az igen vicces szövegnek:"

"Köszöni a miénk cég hogy ön választja miénk által gyártódott fogamzódás gátlásos pirula.

Kérni hogy nagyon fontos ez a tájékoztató hogy Ön elolvasni és utasítások fenntartani. Nem fenntartja miénk cég nem tart felelősség de más esetben nem tart felelősség fenn szintén.

Pirula rendszerben nyelése naponként este vagy reggel meggátolódik hogy Ön belees a teherbe. Ha nem rendszerben nyelés, előfordulása Ön belees a teherbe növekedett valószínűséggel bír. A pirula evése vízet követéssel valósul meg, úgy jó. Pirulát megharapni nem kell, a maga teljességében nyelendő bele Önnek szervezetében.

Nem használ hashajtó rossz mert Ön teherbe lehet beleesve ha felszívódás előtti hasmegy.

Nem hány magatol, nem jó. Teherbe beleeshet ha hány magának ujjától. Van étel gátolja pirula effektus. Nem eszi ilyen etel pirula nyelésének előtte és után 2 óra minimum.

Beveszese pirulanak harom hetet egyszerre rendszeres, utana követőt vár, hogy Ön vére folyása kezdődik. Ez általánosságot megvéve egy hét.

Egy nap vére folyása követőt pirula ismét nyeldes. Összes idő négy hét ami menzesz ciklus és Ön nyeldes pirula három hét és nem nyeldes egy hét. Ha kihagy pirula nyelése nem csinál szexuális dolog egy hét.

Egyéb eshetőség Ön belees a teherbe. Ha kihagy kettő pirula nyelése nem csinál szexuális dolog következő ciklus kezdete egy hét után való.

Mellékes effektusokkal van: Ön elhány magát, első esetnél kivérezi magát nem megfelelő időpontnál (dátum), feje szédül, hasa fáj, érének dagadása, fájás Ön testének változatos pontokjai, extreme lehetségesség szőrszálnövekedés Ön testének helyein Önnek kényes és esztétitikátalan.

Fontos! Nem nyeldesi pirula annak esete alkalmával hogy Ön korábban beleesett a teherbe és teher állapot azóta fennáll Önnek!

Nem nyeldesi pirula annak esete fennforog hogy Ön hím: kizárólagos csak nőstény nyeldes pirula.

Nem nyeldesi pirula amikor Önnek mája elégtelen vagy Önnek szíve ritmusosan zavart.

Egyéb mellékes effektusokért és kockázat mértékekért kérdeződjön Önnek orvos vagy gyógyszert készítő szakember.

Reméljük jól használ. Köszönünk Önnen bizalom neki miénk cégnek, hogy miénk terméket Ön nyeli.”

Őrület, nem?:)

Az eredetit ITT találjátok

Mária Treben, az egyszerű háziasszony

Ő a példaképem. Ugye, milyen furcsa ezt olvasni, hogy valakinek a XXI. században, különösen az én koromban van példaképe? Pedig igen. Ha valakihez úgy szívből, igazán hasonlítani szeretnék, olyan életet élni, annyit tudni a természetről, a gyógynövényekről, mint ő tudott, az ő, Maria Treben.

Maria 1907-ben született a Szudétaföld komlótermő táján, Saaz városában. Apja nyomdatulajdonos és kiadó volt, anyja háziasszony. Tíz éves volt, amikor édesapja meghalt egy közlekedési balesetben. Két évre rá anyjával és két húgával Prágába költöztek. A líceum elvégzése után 18 évesen a Prager tagblatt szerkesztőségi gyakornoka lett, tizennégy évig maradt a lap munkatársa, egészen addig, míg férjhez nem ment Ernst Trebenhez, a Felső-ausztriai Erőművek Rt mérnökéhez. Ezt követően otthon maradt, háztartásbeliként.

A fiatal pár a Cseh-erdő vidékén, Kaplitzban telepedett le, ott született fiuk, Kurt. A háború után, 1946-ban a családot kitelepítették. Egy évig különböző német táborokban húzták meg magukat, majd Ausztriában találtak megélhetést. 1954-től 1991-ben bekövetkezett haláláig a felső-ausztriai kisváros, Grieskirchen volt az otthonuk. Született három unokájuk, házat építettek, egytértésben, békességben, szereteben éltek. Három évvel élte csak túl szeretett férje halálát.

Maria már ifjú korában barátkozott a természettel és a növényekkel. Komolyabban viszont csak a biológus Richard Willforddal kötött ismeretség után figyelt fel hatásmechanizmusaikra. Attól kezdve nagy odaadással tanulmányozta a növények gyógyító erejét, gondosan gyűjtögette a falusi öregek ezzel kapcsolatos ismereteit, tapasztalatait. Mi pedig, lelkes tanítványok, az ő könyveiből tanulunk, méghozzá nagyon sokat:)

Maria Treben mélységesen vallásos asszony volt; meggyőződéses és meggyőző erejű keresztény. Élethivatásának tekintette, hogy közkinccsé tegye tudását. Hiszen ez a tudás annak az Alkotónak a kegyelméből és hatalmából származik - mondta -aki a gyógynövényeket emberemlékezet óta mindnyájunk javára szánta. Köszönjük, Maria.

Szent Iván éjjelén

A fiú és a lány csendben üldögéltek a kert végében. Nézték, ahogy a hegyek mögött lemegy a nap. Vártak. Várták, hogy besötétedjen és az összegyűjtött rőzse lángra lobbanhasson. A lány kis kosarában rózsaszirmok voltak, levendula, alma, néhány bodzavirág. Átadja majd a tűznek, így lesz hosszú az egészség, bő a termés, így űzi el a tűz az ártó energiákat, így őrzi meg örökre a szerelmet.

A lány a fiú vállára hajtja a fejét. "Ugye mindig szeretni fogsz?"- kérdezte halkan. "Míg csak élek" - csókolt a fiú a lány mézillatú, napsütötte hajába. "Akkor meggyújtom a tüzet" - mosolygott a lány, tovalibbent a fiú karjaiból. Mágikus tűz lesz ez, szerelemvarázsló, a lánynak kell felizzítania, így mondja a hagyomány.

Apró lángocskák kelnek életre, körbenyaldossák a nagyobb ágakat is, hogy aztán nagy lángtengerben olvadjanak össze, bevilágítva az éjszakai eget, messzire üzenve az éjszakai sötétségben. Kéz a kézben álltak a tűz közelében, aztán óvatosan a lángok közé szórták a kis kosár tartalmát. Piros volt az arcuk a tűz melegétől, meg a szerelemtől, a szenvedélytől, a boldogságtól, ami beragyogta szívüket, lelküket. A tűz egyre jobban lángolt, hatalmas lángnyelvek nyújtózkodtak az ég felé, hogy aztán a magasban elhamvadjanak és hamu, pernye formájában visszatérjenek a földre, az örök körforgásba, ami az életet adja és majd egyszer - veszi el.

"Gyere ugorjunk" - fogta meg a lány kezét a fiú. "Várj még, hadd csendesedjen" - kérlelte a lány, félve kicsit a vadul táncoló lángoktól. Közben távolodtak,messzebbre a tűztől, a fiú nevetve húzta a lányt maga után. Aztán megfordultak, nagy lendülettel a tűz felé rohantak és átugrották. Mosolyogva ölelték meg egymást. Halkan, egymás szemébe nézve suttogták el a kívánságot: " örökké tartson a szerelmünk". A tűz istene feljegyezte a kérést. Így van ez Szent Iván éjjelén.

A Dávid naptár

Él egy különös - talán mondhatnám azt is, különleges - ember Nyíregyházán. Ő Dávid Mihály mérnök. Időjárás prognózissal foglalkozik, rövid- és hosszútávú előrejelzéseket készít. Tőle tudhatjuk meg a legpontosabban, milyen időre is számíthatunk. 1972-ben a kislánya megkérdezte tőle: "Apa, a Hold mozgatja a levegőt?" - ő pedig egyetemi tankönyveket kezdett bújni, hogy pontos választ adhasson. Ez indította el az úton amelyen ma is jár, előrejelzéseit sokan használják, naptára megrendelhető.

Komolyan foglalkozott csillagászattal, majd ábrázoló geometriával. Az érdekelte, milyen folyamatok játszódnak le a levegőben. Választ kapott a kérdésre: nem, a Hold nem befolyásolja az időjárást.

Számítási módszereit nem árulja el senkinek. Annyit tudhatunk csak, hogy a Naprendszer tagjainak a tömegvonzását veszi alapul. Amikor megértette a globális légcirkuláció alapját és összefüggéseit (jó neki), akkor rájött, hogy ugyanazok a Naprendszerben működő tömegvonzási erők mozgatják a tengervizet és a föld tömegeit, beleértve a litoszféra táblákat is. A földrengéseket és vulkánkitöréseket jó valószínűséggel lehet jelezni. A szilárd anyag egyúttal rugalmas is, és nem minden igénybevételnél törik el, ezért nincs minden esetben földrengés. Sokan nem is gondolnák, hogy ilyen események állandóan történnek a Földön, de csak a legnagyobbakról hallunk.

Előre látja a földrengéseket is. Az általa kifejlesztett eljárással korán észlelni lehet egy természeti katasztrófa közeledtét. Akár egy évre előre láthatjuk a valószínűség mértékét hely és idő szerint, elég jó megközelítéssel.

Dávid úr így véli: "Az időjárás azt csinálja, amire föl van hatalmazva a tömegvonzások által. Írott följegyzés szerint nem borult fel az időjárás menetrendje. A médiában korábban azt mondták, hogy öt-hat éven belül itt a jégkorszak, de ugyanúgy félretájékoztatták az embereket akkor is, amikor a hatalmas globális felmelegedéssel riogatták őket. Megmondom őszintén, szerintem a tudósoknak közlési kényszerük van: úgy vannak vele, mint a színészek, az idős asszonyok, hogy sokszor csak azért jósolnak, hogy figyeljenek rájuk. Egy kisebb méretű felmelegedés tapasztalható (0,6 fokos), és még előre láthatólag másfél fokkal nő a globális hőmérséklet. Ezt reálisnak tartom. Azokból a hosszú távú prognózisokból, amelyeket húsz éve készítettek, semmi sem igazolódott. Nem csak prognózist kell készíteni, hanem annak igazolódni is kell. Eddig a globális felmelegedéssel kapcsolatos feltételezések nem igazolódtak. Emlékszem rá, 1972 tájékán is ilyen enyhe volt a tél, sőt fagymentes volt ez az időszak. De 1956 tavaszán mínusz harminc fokot is mértek már.

Lehetőség van arra, hogy átadjam ezt a tudást annak, aki hivatásszerűen nem tagadja, hogy elméletem lehetséges, aki nem túl hiú, és aki nem omlik össze attól, hogy korábbi tudása semmit sem ér. Az értéke nem százezrekben mérhető, hiszen ha jobban belegondolnak egy egész világnak biztos időjárási menetrendet biztosít."

Részletek a 2010-es Dávid naptárból (közzétéve 2010. január 10-én):

Január: az első napok után lehűlés veszi kezdetét, melynek 10-e környékén lesz a mélypontja. Ekkor -10,- 15 fok várható éjszaka.. Ezt követően felmelegedés érkezik és a hónap vége enyhe lesz. A tél csapadékos lehet.

Február: hasonlóan alakul mint az előző hónap, a 10 -15-e közötti lehüléssel, s a hónap végi fölmelegedéssel, ami elérheti a 12-13 fokot nappal, éjszaka pedig állandó fagyra van kilátás.

Március: a lehűlés 20.-23-a körül érkezik, -5 fok lesz éjszaka, majd a hónap vége ismét enyhének ígérkezik, -15 fok éjszaka,+5 nappal.

Április: 10-e környékén mintha visszatérne a tél, hiszen a hidegben nappal plusz tíz, éjszaka mínusz öt fok lesz. Ettől kezdve folyamatosan emelkedik a hőmérséklet, s a hó végén, 25-e körül huszonkét fok is lehet. Ez a hónap csapadékhiányos lesz.

Május: váltakozó, tíznaponként meleg és hidegcsúcsok várhatók, viszont a hőmérséklet sokkal melegebb nem lesz, mint április végén. Éjszaka plusz 5 nappal 25 fok várható.

Június második fele nyárias jellegű lesz és folyamatosan emelkedik a hőmérséklet. 28 fok lesz a csúcs.

Július 10-e táján viszonylag hűvös, húsz fok körüli nappali hőmérséklet várható, s a hónap második fele melegebbnek ígérkezik, harminc fokos napok köszöntenek be huszadika után.

Augusztus: viszonylag kiegyensúlyozott meleg lesz , bár ötödike táján hidegfront érkezik, s húsz fokig leesik két napra a hőmérséklet. A hónap végé szintén hüvösebb időnk lesz.

Szeptember : a tendencia folytatódik, hiszen 10-e táján lesz a leghidegebb, a hónap második fele viszont melegebbnek látszik. Hónap végén jön a vénasszonyok nyara.

Október: változatos, de változékony lesz a hőmérséklet: tíznapos lengéssel, és folyamatosan csökkenő hőmérséklettel. A talajmenti fagy 25-e körül várható. Ez a hónap is csapadékhiányos lehet.

November: a sokévi átlagnál hűvösebb lesz, öt fokkal hidegebb lesz, mint az ilyenkor szokásos. A hónap végén már mínusz tíz fok lesz ismét.

December: tíz fokkal is hidegebb lehet, mint a sokévi átlag. Kemény és tartós hideg lesz, várható a fehér karácsony, mert lesz hó bőségesen, s jövőre nem lesz esélye elolvadni.

"Élő" konyhapult

Amerikai tervezők különleges alkotása ez az "élő" bio-konyhapult. Attól élő, hogy az egyes konyhai munkafolyamatok természetes módon egymást segítik. A szemétből komposzt lesz, amit a konyhai növények táplálására fordítanak. Az élelmiszerek hűtését különleges dupla falú terakotta konténerekkel oldották meg. Így a Flow (Áramlás) névre keresztelt alkotásban egyesül a modern funkcionalitás és a természet örök körforgása.

Nem rossz ötlet, de nekem túl futurisztikus. Nincs benne melegség, lélek. Külsőre sem tetszik, bár ez csak az én véleményem, mások meg másképp vannak vele. Megmaradok inkább a kertemnél, a cserepes növényeknél és a kerti komposztálásnál. Viszont tudjuk legalább, hogy van ilyen is:).

forrás és fotók: Ingatlanmenedzser

A drágakövek lelke

A drágakövek, féldrágakövek, kristályok nemcsak a bolygók, számok, színek és hangok hatásait összpontosítják magukban. A legmagasabb rendű ideálok, tehetségek, erények esszenciájaként rejtélyes inspirációt hordoznak. E szellemi áramokat bizonyos gyakorlatok segítségével bekapcsolhatjuk lényünkbe: erőt, fényt és hőt nyerhetünk általuk. Érzékeny tárcsává tölthetjük fel őket, amelyek érintésünkre a segítség, védelem és gyógyító öröm erőit keltik életre bennünk.

De itt most előre kell bocsátanom tapasztalataim alapján, hogy minden embert legjobban önmaga érdekel, hiszen saját lényén át éli meg a sorsát és a világot. Ezért ajánlatos volna, ha egyéni vezérideáljának megfelelő ékkövet választana, amelyet egyébként talizmánként is magával hordhat ( a talizmán a rossz hatás elhárítására való, az amulett a jó erők bevonzásának védőmágnese).

Aki e gyakorlatot végre akarja hajtani, az két gyertya között exponálja a választott követ. Meditáljon a hozzá társított szövegen. Képzeletében pergesse végig szimbolikáját, s próbálja befogadni valamennyi pozitív sugárzását. Azonosuljon vele. Ajánlatos többször végezni e praxist, hogy meditációs terében kigyúljon a kő gyógyító heve és fénye. Ha felidézi feszültségei, megpróbáltatásai idején, többleterőt nyer általa konfliktusai megoldásához.

Rózsakvarc (az én személyes kövem)

Vénusz és Szaturnusz nászában fogant misztikus kristály. A léthajnal derűje és az alkonyat mindenre emlékező megismerése ölelkezik benne. A rózsakvarc áttetsző rózsaszíne már nem puszta visszfény. Legyőzte a sötétség félelmét és kísértéseit, s felderengtek benne az ibolyán túli kozmosz kiterjedései. A szelíd öröm és a halhatatlan szeretet ékköve, amely Szophiának, a Bölcsesség lányának felhős hajában csillog elszórtan, mint a végtelen égi tér csillagpora.

Szepes Mária: A lélek anatómiája

A kövek ereje

Létezik egy olyan energiaforrás, amelyről nem sokan tudnak, vagy ha tudnak, nem foglalkoznak vele. A kövek, az ásványok ereje. Az ásványvilág éppen olyan gazdag, mint a növény-vagy állatvilág, bizony. Bolygónkon minden energia a fényből származik, és minden létezőnek saját rezgése van, így az ásványoknak is. Van rezgésük, frekvenciájuk, amit be tudnak fogadni és le is tudnak adni. Alacsonyabb a rezgésük, mint az élőlényeknek, az emberre gyakorolt hatásuk mégsem elhanyagolható.

Már az ókorban nagy jelentőséget tulajdonítottak a kövek gyógyító erejének - elsősorban a görögök és az egyiptomiak -, összhangban a kor vallási, asztrológiai és orvosi szemléletével. A régi asztrológiai írásokban utalásokat találunk arra, hogy mely köveket kell hordani, hogy elkerüljük a bolygók negatív hatásait (az én kövem a rózsakvarc, ezt hordom a kulcstartóimon és van egy nagyobb, gyönyörű darab belőle a számítógépem mellett is, véd a káros sugárzástól).

A rómaiak amulettek és talizmánok formájában viselték a drágaköveket, Indiában is ezt a tanácsot kapták az uralkodók. A gondosan kiválogatott drágakövek nem csak a koronát, kardot és a trónt díszítették, hanem haláluk után a sírba is betették az uralkodó legszebb drágaköveit.

A maják és az indiánok különböző kristályokat használtak a betegségek diagnosztizálására és a kezelésre. Az idők folyamán sok tudás veszett el ezekről az erőkről, de azért a különböző kultúrákban fennmaradtak értékes információk is.

Aki megmondja nekem a csillagjegyét, annak elárulom, milyen kövek tartoznak hozzá:)

Válság és világvége?

Nostradamus jóslatainak elemzői szerint 2010 novemberében kezdődik a III. világháború, amelyik elpusztítja az emberiség nagy részét. A világhírű jós mellett Charles T. Russeltől Michael Drosninig számos szerző megjövendölte már a Nagy Finist.

Nostradamus titokzatos sorait félre lehet magyarázni, hiszen verseiben nem konkrétumok vannak, hanem homályos költői hasonlatok, amelyekre bármi rávetíthető. Nem ő az egyedüli versenyző azonban, hiszen számos szekta, vallás és ezo-irányzat kínál alternatívákat a Nagy Finisre.

Novemberben háború kezdődik

Az elemzések szerint ez év novemberében lesz a III. világháború, amely arra kényszeríti az emberiséget, hogy értékelje át eddigi teljesítményét. Egy orosz asztrológus hívta fel a figyelmet arra, hogy korábban félremagyarázták Nostradamus jövendölését, így az egyik vers szerint a végzet közelebb van, mint sejtenénk: a válság újra erőre kap, és a háborúskodás romba dönti majd a fél világot. A lehetséges ellenfél-jelöltek Nyugat-Európa és az USA, de szerepet játszhat egy francia-brit háború is. Nostradamus jóslata szerint 2017-ben „világokat elemésztő háború" tör ki, amelyet rövid békeidő követ. A harcok során az emberiség nagy része elpusztul, s egy új kor köszönt be. Az asztrológus szerint a korábbi értelmezők tévedtek, ugyanis nem 2017-ben következik be mindez, hanem sokkal korábban, 2010 novemberében. Még azt is kiolvasta, hogy atom- vagy vegyi háború lesz.

Nostradamus nevét ismejük elég jól, a francia reneszánsz egyik neves alakja, a maga idejében elsősorban pestisdoktorként vált ismertté, majd később látnokként is. IX. Károly francia király udvari orvosa és házi jósa lett, így hivatásszerűen hódolhatott a csillagászatnak és az asztrológiának. A minap láttam egy filmet a NatGeon, ahol éppen csillagászati képességeit vonják kétségbe különféle hókuszpókos számításokkal. A manó se tudja. Biztosan érdekesek a jóslatok, de azért nem fekszem be az ágyamba ősszel, hogy várjam a világvégét.

Szóval Nostradamus. Leginkább misztikusi tevékenységének köszönheti hírnevét. Az emberiség jövőjére vonatkozó némely jóslata sokak szerint teljesült már, de a szkeptikusok tábora is tekintélyes, akik szerint az említett sorok, konkrétumok híján, túlságosan tágan értelmezhetők, így azt lát bele az elemző, amit akar. Az is érdekes tény, hogy minden kultúra máshogy értelmezi a jóslatokat, tehát nem mindegy, mely vallásból, országból, korból és nemből kerül ki az illető kódfejtő.

Az Armageddonban elmenekül a Sátán

Charles T. Russel, a Jehova tanúinak atyja több ízben jósolta meg az Armageddont: először az 1874-es esztendőre, hogy majd akkor jön el Isten királysága. Amikor a dátum nem jött be, módosította álláspontját és 1914. október 1-jét jelölte meg végítéletül. Russel kijelentette: ez azért van, mert Krisztus láthatatlan, s tulajdonképpen az uralomváltás megtörtént, csak a mennyben. Az I. világháború bíztató kezdet volt, ám Krisztus eljövetele mégsem következett be. Ezután már biztosra akart menni, és a következő időpontot 1975-re tette. De mi is az Armageddon? Ez lesz Jehova döntő ütközete, amelyben felmorzsolja minden ellenségét és elűzi trónusáról a Sátánt.

Kali-Yuga: sötét korban élünk

Az indiai szentírások kicsit későbbre jósolnak valamit, ami nem a világ végét jelenti, csupán befejeződik egy hosszú, hálátlan folyamat. A mostani Kali-Yuga korszakot viszály, elégedetlenség, tudatlanság és erőszak jellemzi. A keleti terminológiában a Kali-Yuga (Sötét Korszak) közismert tanítás. Ezt a kort a történelem kezdetével hozzák összefüggésbe, tehát a Sötét Korszak akkor kezdődik, amikor a voltaképpeni történelem. Innen indul a Kali-Yuga, és egyre inkább fokozódik, egyre sötétül.

Mi ebben az időszakban élünk, ami Kr.e. 3102-ben kezdődött el, tehát még 432 ezer évig tart, vagyis kb. 427 ezer év van belőle hátra. Ez a Yuga a többi Yuga közül a legsivárabb, de utána az anyagba fulladt ember megújulásra kényszerül. A korabeli források (puránák) előre látták, hogy úrrá lesz a világon a cinizmus, és a társadalom nagy része ateistává válik - elveszti a Legfelsőbbe vetett hitét. A pénz, a politika, a vagyon és a szenvedély mozgat mindent, elértéktelenednek a régi tradíciók és csökken az ember élettartama. Az istenek azonban nem hagytak el minket, hiszen a védikus források pontosan leírják az egyéni lélek lehetőségeit, életmódot és lelki gyakorlatokat kínálva számára, hogy túlélje a Kali-Yugát.

Az ember ugyanis, tudatossága révén, képes kiszabadulni az anyagi világból, a születés és halál körforgásából. Többszörösen túlvagyunk a világvégén Ha világvégés könyvet írunk, vigyázzunk a közeli dátumokkal, mert könnyen úgy járhatunk, mint Michael Drosnin oknyomozó újságíró, aki a Biblia kódja c. bestsellerével egyből a sikerlisták élére ugrott. Állítása szerint a Biblia szövege ősi kódot rejtet, mely a sikerek megfejtést követően feltárhatja a jövőt. A kódot számítógép segítségével fedezte fel a híres izraeli matematikus, dr. Elijahu Rips. Michael Drosnin a Visszaszámlálás című második kötetében súlyos prognózist állított fel, mely szerint 2006-ban egy terrorista szervezet nukleáris csapást mér a világra.

A kijelentés felborzolta az akkori kedélyeket, az egyház tajtékzott, de az eltelt évek távlatából megnyugodva szusszanhatunk fel. Az elmélet remek táptalajra hullott, ugyanis előző évben, 2005. május 5-ére szintén világvégét jelentettek be, a három ötös szám, és egy olyan bolygó-együttállás miatt (az összes bolygó egy vonalba sorakozott volna fel) ami létre sem jött. Nagy csapások eddig is voltak, de világvége még nem.

Meglátjuk. Egyelőre az erkölcsi-, gazdasági- és energiaválságtól jobban tartok.
A cikk eredetije itt

Mit tudunk őseinkről?

Sajnos nagyon keveset. A magyar őstörténet még felfedezésre vár, és biztosan nagy meglepetéssel szolgál majd. Már eddig is olyan régészeti leletek kerültek elő, amelyek legalább 6500 éves magyar írásbeliséget bizonyítanak, ráadásul kiderült, hogy egyszerű hétköznapi emberek által használt magyar rovásírásról van szó, nem pedig néhány írástudó kiváltságáról.

A magyarság öntudata bizony erősen megkopott az elmúlt ezer év alatt. A néprajzkutatók nagy része el sem tudja képzelni, hogy díszítőművészetünket, építési szokásainkat, jelképeinket esetleg mi magunk hoztuk létre. Mindenben megtalálják az idegen befolyást: kínait, arabot, törököt, olaszt, németet, franciát. Elég nehéz elképzelni, hogy az a nép, amelyik ennyi találmányt adott a világnak, ne tudta volna kitalálni, hogyan építsen házat, hogyan öltözködjön, és mindezt hogyan díszítse.

Iskoláinkban még azt tanítják, hogy őseink állandóan vándoroltak, terelték az állataikat egyik legelőről a másikra, közben pedig hadjárataikkal ijesztgették a körülöttük élő békés, letelepedett népeket; és mert állandóan úton voltak, vitték magukkal a jurtáikat, épített házat nem is ismertek.

Egyébként a jurta maga is az építészet csodája, akik ennyi tudást fektettek egy "sátorba", valószínűleg ugyanilyen igényesek voltak a házaikkal is. Ha a régészek esetleg nem találnak házmaradványt, akkor az nem is volt? Később meg találnak és akkor majd módosítják a történelmet jól. Így van ez.

Na és a mi kultúránkból mit találnak majd a régészek - ha még lesznek - ezer év múlva? A házak addigra elporladnak, de a műanyag kempingsátrak -a pillepalackokkal együtt - még virulni fognak a föld alatti szemétdombokon. Azt írják majd a tanulmányaikban, hogy a XXI. század embere sátrakban élt és pillepalackokkal fogta az állatokat - a szegény kis teknőc jutott eszembe, aki egy palackdarabbal a derekán nőtt fel, így szeretjük mi az állatokat, a természetet, mi, emberek. Beszorult szegény és úgy maradt. Biztosan nem él már.

Színia könyvét olvasgatom, egészen jónak találom. A magyar ház mágikus titka a címe a könyvének, néhány itt leírt gondolat onnan származik.

Ezt írja: a magyar hagyomány a házat élő "embernek" tekinti. A bejárati ajtó a szája, az ablakok a szemei. Nyelvünkben pontosan él ennek a gondolkodásnak az emléke:

homlokzat, ablakszem, koszorú, vakablak, szemöldökfa, fülke, ideg (a régi parasztházak mestergerendája) kontyos ház, süveges ház, pince torka (pincelejárat), lábazat, ház talpa.

A ház előtti virágoskert a ház öle ( a várandós asszonyra régen például azt mondták, "nő a ház eleje").

A régi parasztházak formája legalább 1000 éve alig változott. László Gyula régész szerint a honfoglalás kori falu képe leginkább a XX. század eleji magyar faluhoz hasonlított. Vajon miért? A magyar ember nem arról híres, hogy híján lenne a találékonyságnak és az ötleteknek. Talán azért nem változott a parasztház, mert igen jól volt kitalálva. Az csak manapság trendi, hogy fejlesszenek, fejlesszenek, gyártsanak egy csomó konnyen elromló, eldobható kacatot, egy-két év alatt tönkremenő tartós fogyasztási cikkeket, mert ezt követeli a mindenható piac. Nagyon kevesen törekszenek arra, hogy megőrizzék az értékeket. Tisztelet nekik.

Méltatlanul elfelejtve

Igen, ő Tormay Cécile. Nincs még egy olyan kitűnő alkotója a huszadik századi magyar irodalomnak, akit olyan méltatlanul mellőztek volna, mint ő. Mindez az akkoriban igen eredményes "kultúrpolitika" következménye volt. A legnagyobbak között lenne a helye, íróink közül egészen a legutóbbi időkig ő járt legközelebb az irodalmi Nobel-díjhoz, beteljesülését talán csak a korai halála hiúsította meg. 1876-ban született és 1937-ben halt meg.

Régi pesti orvoscsaládba született. Kezdetben novellákkal jelentkezett, majd 1911-ben megjelent az Emberek a kövek között című regénye. Ahogy ebből a regényből, és ekkoriban írt novelláiból is kitűnik, a fiatal Tormayt a dél, a mediterrán világ varázsa bűvölte el, de míg korábbi novellái csupán a görög és az olasz föld mesés idilljeit villantják fel, itt már a lélek mélységeibe is behatol. A kirobbanó sikerű regényt szinte azonnal lefordították németre, majd angol és francia nyelven is napvilágot látott, Tormayt egyszerre a kortárs világirodalom megbecsült tagjává avatva.

1915-ben megjelent a Régi ház, és még ezt a sikert is messze felülmúlta. Itthon megkapta érte az Akadémia Pétzely-díját, külföldön pedig olyan nagyságok barátságát, mint Gabriele D'Annunzio, Anatole France vagy Puccini. A hatalmas tekintélyű Revue de Paris folyóiratban Marcel Prévost közölte novelláit. A Régi ház-zal Tormay meghódította Európát, íróként azonban visszatért hazájába, egy kereskedőcsalád életén keresztül a 19. századi, németből lassan magyarrá váló Pest életét mutatta be tökéletesre csiszolt mondatokkal, gazdag lélekábrázolással.

A regény nemzetközi sikere csak Jókai és Mikszáth egy-egy művééhez fogható: a német, angol, olasz, francia fordítást svéd, dán, finn kiadás követte, nem egy nyelven újabb és újabb kiadásokkal. Ha ekkoriban valakiről el lehetett mondani, hogy Európa-szerte ünnepelt szerző, hát Tormay Cécile az volt. Jövendő írásait nagy kiadók előre lekötötték, hírességek leveleztek vele, szalonok versengtek érte.

Az első világháborút követő összeomlást, és az azt követő forradalmakat azonban súlyos megrázkódtatásként élte meg. Erről tanúskodik az 1921-ben és 22-ben megjelent, kétkötetes Bújdosó könyv, egy megrázó erejű napló mindazokról a megpróbáltatásokról, amelyeket Magyarországnak el kellett szenvednie. Ez a könyv ismét nemzetközi siker lett, de Tormay számára keserű siker, hiszen hazája szenvedéséről adott benne számot.

Tormayt az összeomlás és Trianon valósággal kirobbantotta abból a szalonvilágból, amelynek addig ünnepelt hősnője volt. 1919 novemberében ő volt az, aki a magyar asszonyok nevében az Országház lépcsőjén köszöntötte a bevonuló Horthy Miklóst és nemzeti hadseregét.

Úgy érezte, hogy a megpróbáltatások éveiben nem írhat tovább a lélek finom rezdüléseiről, a politika színpadán kell szerepet vállalnia. Megalapította és vezette a Magyar Nők Nemzeti Szövetségét, létrehozta és szerkesztette a Napkelet című folyóiratot. Művészi kvalitása azonban nem engedte meg, hogy az eszme oltárán feláldozza a színvonalat: mint Szerb Antal írja, „mint szerkesztő sokoldalúan megértő volt, munkatársait hatalmas közéleti befolyásával jótékonyan támogatta.”

Legértékesebb éveit a nemzeti ügy melletti politikai küzdelem kötötte le, a húszas években csupán egy-egy novellával, műfordítással jelentkezett. Végül mégis győzött benne az alkotószellem, és hozzáfogott monumentális regénytrilógiájához, az Õsi küldött-höz.

Egészsége azonban ekkor már egyre gyengült, életerejét felőrölte a kultúraszervezés, a nemzetközi konferenciákon való fellépés, a közélet számtalan kötelezettsége. Trilógiájának harmadik kötetét már nem fejezhette be, halála után ezt a munkát írótársa, Bánffy Miklós végezte el. Regényei 1945-ig újabb és újabb kiadásban jutottak el a felnövekvő nemzedékekhez.

Hogy aztán fél évszázad mély hallgatása következzék. Tormay Cécile válogatott műveinek kiadását az a remény indította el, hogy ez a hallgatás megtörhető, az író visszamenthető a magyar kultúrába. Mindnyájan gazdagodnánk vele, ha így történne.

Forrás: Mária országa, Bencsik Gábor

András nap

Bizony, ma András nap van, fiacskám nevenapja. Védőszentje Szent András, aki egyébként Skócia védőszentje, Magyarországé Szent István, védőasszonya Szűz Mária. A katolikus egyházban védőszentnek nevezik azt a szentet, akinek egyes országok, területek, templomok stb. az oltalma alá tartoznak. Védőszent az is, akinek nevét keresztségben kapja az ember.

András apostol egyike volt Jézus tizenkét tanítványának. Józan gondolkodású, kulturálisan nyitott, tettrekész tanítvány volt, természete a legendákban fennmaradt élettörténetében is kirajzolódik. A Júdeában örökké fennálló idegengyűlölet ellenére szívélyes az idegen görögökhöz, meghallgatja kérésüket, és azt tolmácsolja is Jézus felé.

Valószínűleg mélyen emberséges tulajdonságainak köszönhető az is, hogy Jézus feltámadása után az isteni elhívást elsőként Kis-Ázsiában teljesíti, de nem a Pál által látogatott tengerparti területeken, hanem Örményországban és Kurdisztánban, tehát a Fekete-tengertől délre eső vidékeken. Valószínűsíthető, hogy András szeretettel és nem erőszakkal végzett szolgálatának eredménye, hogy a világon először Örményországban lett államvallás a kereszténység.

Nyitottságának, megértő szemléletének köszönhetjük talán, hogy a különböző kultúrákban is képviselni tudta Jézus Krisztus evangéliumát úgy, hogy adott népnek a hagyomány-elemeit használva adta tovább a jó hírt. Ennél hatékonyabb misszionárusi módszer azóta sem létezik.
Csak ennek tudjuk tulajdonítani azt a soha felül nem múlt tettét, hogy a legendás és titokzatos szkíták is beengedték Jézus apostolát belső életükbe, miután átlépte a Dunát.

A "szkíta erkölcs" és a "szkíta törvény" igen híresek voltak az ókorban, s ma már azt is tudjuk, hogy a szkíták elképesztően szervezett társadalmú, magas kultúrát művelő ősi, hatalmas nép voltak. De András nem csak hogy az országukban telepedhetett le egy időre, hanem komoly mértékben részt vett Szkítia vallási életének alakításában is. András apostol, ahogy más kultúrák esetében, úgy a szkítáknál is alaposan elmerülhetett a hagyományokban, a nép Isten-hitében. Nem írnak róla sokat, pedig megilletné a dicséret az apostolt, mert András ezzel egyedülálló dolgot kísérelt és valósított meg. Ezt a teljesítményt András apostolon kívül, csak Fülöp apostol közelítette meg, a "ló-szerető". Ezért nevezzük Andrást és Fülöpöt máig úgy, hogy "a két szkíta-térítő". Jellemző a szkítákra, hogy Jézus tanítványain kívül más történelmi személy nem mondhatja el magáról, hogy ilyen mélyre hatolhatott a titokzatos szkíták életébe. András apostoli műve óta keresztények a szkíták.

A szkíták és Thrákia után András Görögországba ment, majd az achaiai Pátra(Pátrai) városába, ahol a királlyal hitvitát folytatott. Az uralkodó nem mutatott valami komoly szellemi emelkedettséget, hitvitájuk végeztével börtönbe vetette, majd keresztre feszíttette Kr. u. 60-ban, a legendák által tanúsított ún. "Andráskeresztre" (X-formára ácsolt kereszt).

Szent András egyházi ünnepe a mai nap, november 30.

Boldog békeidők

Ha a századfordulós Budapestről vágyom olvasni - na nem a mostani századfordulóról, inkább az előzőről - John Lukács vagy Krúdy írásait veszem elő. De a legjobban mégis azt szeretem, ahogy Lukács ír Krúdyról, ahogy megtalálja regényeiben az éppen odaillő részleteket. Nem írja a könyvek címét, így aztán vagy megtalálom Krúdynál vagy nem, még nincs meg Krúdy összes, de törekszem rá. Idézek egy picit most Lukács Budapest, 1900 című művéből nektek, engedjétek, hogy elvarázsoljon benneteket, ahogy engem is mindig.

Az első világháború vége felé járunk, amikor Krúdy műveiben is és a valóságban is Budapest ostorozását lassanként felváltja a nyugodtabb, csöndesebb, líraibb hangulatú nosztalgia. " Mennyi mesélnivalójuk van az embereknek a béke boldog éveiről! A pesti levegőről, amelyet ugyan porossá tett a Rákos felől fúvó szél, de annál édesebb lett a lég tavasz felé, amikor fordult a szél, és a budai hegyek felől kezdett fújdogálni; szavahihető öreg polgárok állítják, hogy még a Gellért-hegy ibolyaszagát is meg lehetett ilyenkor érezni a városban...

...A Belváros kis terei olyanok voltak, mint a cukrászdobozok. Ott keringőzött a napfénnyel a dunai szél; ragyogtak az állomáson a bérkocsik, amelyekből az imént szálltak ki a szarvaslábú grófnék; tiszta ruházatú öreg nyugdíjasok üldögéltek a padokon; a gyékénykosaras virslis és a császárzsemleszagú pék kezet csókolt a fekete ruhás szobalányoknak, midőn becsengetett; a probirmamzellek kígyózó dereka és a kalaposnék fehér blúza, regényességre vágyakozó virágárusnék bájoló mosolya és a könyvkereskedők ezüst feje tették hangulatossá a városrészt. Egész életében előkelő ember marad az, aki a Belvárosban telepedett meg. A boltok kirakataiból jól lehetett öltözködni, az eleganciát könnyű itt megtanulni, és hitelképes volt minden vevő.

A nevezetes boltok, ahol a legjobb londoni portékát árulták, ruhát, kalapot, kesztyűt, oly emlékezetesek voltak, mint egy őszi kopófalka-vadászat. A párizsi áruk egyenesen idejöttek és illatoztak, mint egy nagyvilági estélyen a nők. Francia könyvek és folyóiratok legfrissebben mutatkoztak a könyvkereskedés kirakatában. A kávéházban a Le Figaro utolsó számát adta kezedbe a pincér. A borbély Párizsban tanult fodrászságot; a fehérneműkbe szűz leányok hímezték a monogramot; a fűszerkereskedésnek olyan szaga volt, mint egy óceánjáró tehergőzösnek, amely Bombayből érkezik. A vendégfogadók körül gazdag idegenek cipője fénylett, az automobilfátyol nem mindig rejtett kalandvadász félvilági nőt, az ékszerek itt vakítottak, és vadonatúj bankjeggyel fizetett a bank. Boldog belvárosi évek! Vajon visszatérnek-e még valaha, mint az ifjúság?"

A gordonka legmélyebb hangjai - írja Lukács - akkor szólaltak meg, amikor Krúdy Budapest kettősségét is látta:

" Nappal mindig építettek, palotákra tornyot a nap felé, és éjszaka mintha temettek volna - végtelen sora a temetőkocsiknak hordta ki a korhadt anyagot a városból, öreg emberek és öreg házak, régi utcák és szokások tetemeit."

Tehát Budapest lármás nyüzsgése mögött ott volt egy töprengő, szomorkás dallam is. Több volt ez nosztalgikus emlékek puszta visszhangjánál, amely csak az éjszaka mélységes magányában és csendjében hallható, amikor a város lármája elült. De végül is a dúr és a moll, az optimizmus és a pesszimizmus, a fény és az árnyék vegyüléke az örök emberi közeg, és egyszersmind minden valamire való kultúra közege.

Klösz György városfotója: Váci utca

A Szűzanya pénteken öltözik

1747-ben szentelték föl az andocsi templomot, és már az avatás napján különös szokás született. Széchenyi Katalin grófnő ugyanis a nagy alkalomra ünnepi palástba öltöztette a Szűzanya szobrát. A helyiek máig őrzik a hagyományt: kéthetente, pénteken új ruhát adnak a magyarok nagyasszonyára. Szalay Tamás atya nemrég vette át elődjétől a gyülekezetet és Mária-szobruk mély áhítattal övezett ruhatárát.

Jaj, de tetszik ez nekem. Hagyomány és értékőrzés. Van ilyen a falunkban is, majd tavasszal lemegyek fotózni a falumúzeumba, láthattok csodákat bőven. A katolikus templomunkat meg éppen felújítják, csaknem teljesen készen van már és most, hogy lehullottak a levelek, jól látjuk a kertünkből, hiszen a második szomszédunk. Nem tartozom egyik felekezethez sem, csak úgy egyszerűen a belső istenemben hiszek, de a templomokat, magát az építményt kívül és belül, a csendet, a hangulatot, vagy éppen az orgonaszót nagyon szeretem. Szenkirályban, a református templomban van orgona, így aztán mindkét templomba bejáratosak leszünk már csak amiatt is, hogy a református lelkész a barátunk, nem kis része van abban, hogy ezen a tájon találtunk otthonra.

fotó és hír: NatGeo

Tudományos kísérletek és misztikus élmények

Első pillantásra meglepőnek tűnhet a tudományos kísérletek és a misztikus élmények párhuzamba állítása, hiszen a megfigyelés egészen eltérő módjairól van szó. A fizikusok kísérleteit jól megtervezett csapatmunka és rendkívül kifinomult műszerek jellemzik, a misztikusok ezzel szemben tisztán belső figyelmük révén jutnak el a tudáshoz, nem használnak semmiféle műszert csupán a meditáció magányát.

A tudományos kísérleteket bárki és bármikor megismételheti, míg a misztikus élmények csak keveseknek és csak különleges alkalmakkor adatnak meg. A misztikus élmény semmivel sem különlegesebb, mint egy modern fizikai kísérlet. Még csak kifinomultabbnak sem mondható, csupán a kifinomultság más fajtájáról van szó.

A fizikus műszerarzenáljának bonyolultsága és hatékonysága egyenértékű a mély meditációban levő misztikus tudatának bonyolultságával és hatékonyságával - mind fizikai, mind pedig spirituális értelemben - sőt, olykor felül is múlja azt. A fizikusok és a misztikusok a természet megfigyelésének olyan rendkívül kifinomult módszereit fejlesztették ki, amelyek a laikus számára teljesen megközelíthetetlenek. Egyetlen oldalnyi szöveg egy fizikai szaklapból legalább olyan rejtélyesnek tűnik, mint amilyen egy tibeti mandala. Mind a kettő feljegyzés a világegyetem természetének vizsgálatáról.

Fritjof Capra: A fizika taója

Az elfeledett metropolisz

Tonle Sap-tól, Közép-Kambodzsa nagy tavától északra fekszenek a több, mint öt évszázadon át fennállt khmer állam fővárosa, Angkor romjai. Az `Angkor` név szanszkrit eredetű, jelentése: `város, ahol király lakik`. A kilencedik és a tizennegyedik század között a khmer uralkodók lenyűgöző adminisztratív és vallási központtá fejlesztették Angkor körzetét. A feltevések szerint a várost rejtélyes körülmények között, a tizenötödik században hagyták el.

A romokra a tizenhatodik század vége felé bukkantak rá portugál felfedezők, ám az akkor készült feljegyzések sohasem kerültek nyilvánosságra. A nyugati világ figyelmét a franciák irányították Angkorra, miután Henri Mouhot 1863 körül felfedezte a várost, majd Kambodzsa francia protektorátussá vált. A nyugati tudósok inkább az uralkodói udvar tökéletes felépítése és kultúrája, mint lakói szempontjából méltatták a civilizáció csodás elemeit. Az is igaz, hogy az elméleteket nem volt könnyű megalapozni: nem maradtak fenn könyvek, és a tizenkilencedik század végéig kőbe vésett feliratokat sem találtak. Angkor hirtelen elnéptelenedésének rejtélye a huszonegyedik századig megfejtetlen maradt.

A kutatók szerint azonban a jelenleg erdők és alacsonyan úszó felhők által takart területen Angkor Wat és Angkor Thom templomai mellett egykor egy 1000 négyzetkilométeres nagyváros virágzott, ahol több ezer ház, és emberek által készített úthálózat, mesterséges tavak és csatornák hálózták be a vidéket. A mai Szingapúr és Sydney méretével vetélkedő Angkor egy olyan mezőgazdaságra épült birodalom központja volt, amely nagy ültetvényeivel Thaiföldtől a mai kambodzsai-vietnami határig terjedt.

A kutatók a vizsgálatok során kézzel rajzolt térképeket, földrajzi felméréseket és légifotókat vezettek be egy közös adatbázisba, illetve felhasználhatták a NASA által rendelkezésükre bocsátott műholdképeket is. A kész térkép nem csak a 9-15. század között virágzó Angkor pontos kiterjedését rajzolta ki, hanem 1000, eddig ismeretlen medencét és tavat is azonosítottak, illetve 74 rég elveszett templomot is megtaláltak. Ennek alapján a kutatók úgy gondolják, hogy a várost fénykorában közel fél-egymillióan lakhatták, ám hamarosan pontosabb számadatokkal is szolgálhatnak majd.

Evans szerint a térkép arra a korábban vitatott elméletre szolgáltat bizonyítékot, hogy a templomhálózaton túl Angkor igazi nagysága valójában egy kisebb településekből és épületegyüttesekből összeálló hálózatból rajzolódik ki. Angkor Wat temploma csak a 12. század elején épült meg, ám ez a hálózat már i.sz. 500-ban is virágzott. A 20 méterestől 8 kilométeres hosszúságig terjedő mesterséges tavakat ivóvíznek, öntözésre, haszonállatok itatására és más célokra használták, ami különösen fontos volt a száraz évszakban.

Az új térkép emellett a csatornarendszer és a védőgátak hibáit és hevenyészett javításait is felfedte, ám a kutatók még nem határozták meg, mikor keletkeztek ezek a hibák, így nem tudhatjuk, ezek okozták-e a város vesztét. A települést 1500 körül hagyhatták el lakói a túlnépesedés és a helyi infrastruktúra összeomlása miatt. Ahogy ugyanis a város egyre nagyobb lett, a föld megtisztításával lakóhellyé alakított területek mellett a csatornák is eltömődtek. Hamarosan bonyolulttá vált az öntözőrendszerek fenntartása, így a helyiek élelemellátása is. A város tehát a terjeszkedéssel pont a saját vesztébe rohant - állítják a kutatók. "Éppen ezért ez mintegy figyelmeztetés is lehet a modern világnak" - állítják a projekt résztvevői. A kutatás részletei a Proceedings of the National Academy of Sciences című tudományos lap legújabb számában olvashatók.

forrás: Múlt-kor

Vajúdó idők küszöbén

Erdélyben, ahol az irodalom mindig kivételes érdeklődéssel fordult a közelebbi és a távolabbi múlt felé, Trianon után a hagyományos történelmi érdeklődés érthető módon felerősödött. Az 1920-as évek elején kialakult gazdag történelmi regény- és elbeszélésirodalom az erdélyi magyarság nemzeti öntudatát és történelmi otthonosságát kívánta erősíteni.

Ezek a törekvések vezérelték a két világháború közötti időszakban Bánffy Miklóst, Kós Károlyt, Berde Máriát, Nyírő Józsefet, Makkai Sándort, Tamási Áront, Szántó Györgyöt és a többi erdélyi magyar írót.

Történelmi elbeszéléseikből készült egy válogatás Vajúdó idők küszöbén címmel, ezt ajánlom most kedves olvasóim figyelmébe.

Az Árpádházi Szent Erzsébet templom

Budapesten van a VII. kerületben, a Rózsák terén. Szép, parkosított környezetben egy csodálatos, lélegzetelállító építmény. Aki arra jár feltétlenül szánjon rá pár percet ha hisz Istenben, ha nem, magáért a szépségért.

A neogótikus nagytemplom Steindl Imrének, az Országház építőjének egyik fő műve. Hasonlít egy picit a Bécsben lévő Maria von Siege teplomra, stílusában követni igyekszik, talán nem véletlenül. A bécsit ugyanis Steindl Imre tanára, Friedrich Smidt építette, nyilván ez ihlette alkotásra Steidl Imrét és lássuk be, nem tette hiába. Egy szépséges csoda lett az eredmény.

Már a homlokzat harmóniát áraszt. Domborművek és egy hatalmas rózsaablak vonják magukra tekintetünket. Csak áll az ember lánya és nézi, hagyja hogy hasson rá a sok szépség. A domborművek Jézus és Szent Erzsébet életéből vett jeleneteket ábrázolnak, párhuzamba állítva életútjukat. Ezek a domborművek, valamint a főbejárat fölött, az oromzat csúcsán álló Erzsébet szobor Kiss György szobrászművész alkotásai. A terrakotta díszeket és szobrokat Zsolnay Vilmos gyárában készítették.

Különlegesnek számít, hogy nagyon nagy mennyiségben alkalmaztak Zsolnay kerámiát az építkezés során. Nem csak az oromzat szoborsora készült a híres pécsi gyárban, hanem az egész rózsaablak is, sarkain az evangélista szimbólumokkal.

A háromhajós csarnoktemplom 62 méter hosszú és 21,6 méter széles, 2560 személyt képes befogadni. Az orgonakarzaton helyezték el a hatalmas orgonát, amely Ország Sándor és fia műhelyéből származik. A hosszház és a kereszthajó hatalmas üvegfestményei mind elpusztultak a II.világháborúban. Az elmúlt években megkezdődött az újrakészítésük. A főoltárhoz jobbról és balról két-két mellékoltár is csatlakozik. Kivitelezőik a hazai műipar legnevesebb képviselői voltak, mint Róth Miksa, Jungfer Gyula, Linger Károly, Páder Nándor.

A templomot 1901. május 16-án Ferenc József császár és király jelenlétében szentelték fel. A tér neve akkoriban még Szegényház tér volt, egészen 1932-ig. Ekkor helyezték el itt és avatták fel Szent Erzsébet szobrát halálának 700. évfordulója alkalmából. A szobor Damkó József alkotása. Erzsébetet - aki 1207-től 1231-ig élt - mint a szegények szentjét egész Európa szívébe zárta.

A tér neve is egy vele kapcsolatos legendára vezethető vissza. Férjének családja nem nézte jó szemmel adakozását, s szemrehányásukat elkerülendő, csodák csodájára kötényében rózsákká váltak az adományok. Ezért kapta aztán a tér a Rózsák tere nevet. Bizony szebb, mint a Szegényház tér név. Jobban illik a hatalmas templomhoz és Szent Erzsébethez.

A bérház történetei

Budapesten a XI., Bartók Béla út 32. csak egy budai bérház, olyan, mint a többi. Az udvar hátsó traktusa azonban kincseket rejt. Festményeket, gyönyörű és izgalmas festményeket. Alig észrevehetően távozott az életből nemrég Román Kati Kazinczy-díjas bábszínész és előadóművész, a festőművész–író, Román György leánya is, akinek alig valamivel a halála előtt jelent meg „A bérház történetei” címmel első és egyben utolsó kötete. Ez a kötet adta címét és apropóját az édesapa festményeiből most megnyílt gyönyörű kiállításnak a nevezett bérházban, ami akár maga is mesélhetne ilyen történeteket.

Román György (1903–81), a mára méltatlanul kevéssé ismert festőművész és író alig kétéves korában, agyhártyagyulladás következtében elveszítette a hallását, és részben meg is bénult. Édesanyja tanította meg újra beszélni, ő meg erős akarattal addig próbálkozott a mozgással, mígnem sikerült. Tizennégy évesen „regényt írt” a betegségéről, (elvégre Móricz Zsigmond volt a keresztapja), aztán elhatározta, hogy festő lesz. Nagybátyja, Elek Artúr (a Nyugat műkritikusa) bíztatta is; akkor elkezdett rajzolni az Akácfa utcai szabadiskolában, Derkovics Gyula és Berény Róbert társaságában.

A Képzőművészeti Főiskolán Réti István növendéke lett. Jól írt és olvasott németül és angolul, bejárta Nagybányától Bécsen, Berlinen, Párizson át Sanghajig és Tokióig a fél világot. Amikor a Távol-Keleten próbált szerencsét, de befürdött a családi vállalkozással, profi bokszolóként és birkózóként kereste a kenyerét. Ami a lelkében viharzott, azt kifestette és kiírta magából. Volt egy füzete, abba írta bele festői álmait. Hogy mi lett volna belőle, ha nem siket, nem tudni. Művészete egyedi volt, később sem hozott nagy anyagi sikereket neki. Nem fért bele a rákosista „korszellembe”, mert az álmait festette, írta. De ő sem tett semmit a mellőzöttsége ellen. Magyar sors.

forrás: Infovilág

Román György festménye: Vonuló álom