2009. augusztus 3., hétfő

Aludni jó


Az álom nélküli alvásban az ego eltűnik. Rövid ez az idő, talán csak két óra, de feltölt élettel. Reggel frissen ébredünk, ajándéknak érezzük a napot, minden újnak tűnik, mert mi újultunk meg. Mindezt az ego eltűnése tette velünk. Patandzsali azt mondja, nincs sok különbség a szusupti - álom nélküli alvás - és a szamádhi a buddhaság végső állapota között. Azért egy fontos különbség mégis van. Az álom nélküli alvás, öntudatlan, a szamádhi pedig tudatos állapot. Mindkét esetben viszatérünk Istenhez, az egyetemes központhoz.

Azok az emberek, akik nem tudnak aludni, nem túl szerencsések. Elveszítették az Istenhez vezető legtermészetesebb forrást. Bezárult előttük egy ajtó. Ez az első olyan század, amelyben az emberek álmatlanságban szenvednek. Már az összes többi ajtót bezártuk, ami a természet felé vezet, most becsukjuk az utolsót is, az alvás ajtaját. Ez volt az utolsó kapcsolódási pontunk az egyetemes energiához és most ezt is megszakítjuk. Mi több, léteznek már olyan könyvek is, amelyek leírják, hogy alvásra nincs is szükség. Logikus okfejtések sorát tartalmazzák, hogy miért nincs. Sőt, az alvás egyszerűen időpocsékolás.

Jó nagy butaság. Mindenesetre én szeretek aludni és alszom is. Ha hűvösebbre fordul az idő, még jobban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése