Megkérdezték a kisfiútól: "tudod-e, ki vagy te?" A gyerekek tiszták, fogékonyabbak, mint a felnőttek, akiket elrontottak már mindenféle ideológiákkal, vallásokkal. A kisfiú azt felelte: "amikor vendégek jönnek hozzánk, akkor az egyik azt mondja, hogy a szemem olyan, mint az apámé. A másik azt mondja, hogy az orrom olyan, mint az anyámé. A harmadik meg, hogy az arcom olyan, mint a bácsikámé. Így aztán fogalmam sincs, hogy most akkor ki is vagyok, mert senki nem mond olyat, ami rám hasonlítana."
Na, ez az, amit minden gyermekkel csinálnak. Békén kell hagyni a gyermekeket. Hagyni, hogy felfedezhessék önmagukat, nem kell terhelni őket a saját beteljesületlen ambícióinkkal. Bőven írtam erről a másik blogomban.
Minden szülő a saját képére akarja formálni a gyermekét, pedig minden gyermeknek megvan a saját sorsa, a saját rendeltetése. Ha nem hagyjuk, hogy önmaga legyen, akkor sosem lehet elégedett, sosem fog megbékélni a léttel, sosem lesz boldog. Mindig azt fogja érezni, hogy valami hiányzik.
Na, ez az, amit minden gyermekkel csinálnak. Békén kell hagyni a gyermekeket. Hagyni, hogy felfedezhessék önmagukat, nem kell terhelni őket a saját beteljesületlen ambícióinkkal. Bőven írtam erről a másik blogomban.
Minden szülő a saját képére akarja formálni a gyermekét, pedig minden gyermeknek megvan a saját sorsa, a saját rendeltetése. Ha nem hagyjuk, hogy önmaga legyen, akkor sosem lehet elégedett, sosem fog megbékélni a léttel, sosem lesz boldog. Mindig azt fogja érezni, hogy valami hiányzik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése