Wass Albert születésnapján

1908 január 8-án született egyik kedvenc íróm. Meglehetősen ellentmondásosnak tartja őt a magyar irodalom, vannak, akik szerint nagyszerű író (szerintem is), vannak, akik szerint nyilas volt és negatívan ítélik meg a személyiségét, a munkásságát. Márai óta tudjuk, hogy annyiféle igazság van, ahány ember, így tehát engem Wass művei érdekelnek és nem a történelme. Abban úgysem tudnék igazságot tenni.

Sok könyvét megvettem, szinte mindet olvastam, kedvencem: A funtinelli boszorkány. Mélyen megrázó, nagyszerű regény, ahelyett, hogy ömlengésbe kezdenék róla, idézek inkább belőle:

"Jó vagy és szelíd. Szeretni akarsz, és halált osztogatsz. Nem érzed a gyűlöletet, aminek eszközéül jöttél a földre. Terméketlen maradsz, mint a tűzliliom, aminek illata megöli a legyeket. Ha életet hoznál mégis a világra, magad ölnéd meg azt is, és nem tehetnél róla. Borzalmas írás van a tenyereden, leány... és az írások ellen nem tehetünk semmit. Te vagy a bosszú angyala, akinek boszorkány a neve....szép és borzalmas a sorsod, félelmetes és gyönyörűséges. Kívánságod parancs a poklok hatalmasai előtt, vágyad beteljesül, mielőtt kimondanád. Megérzed a szemek mögött a gondolatot, és meghallod a szavakat, amiket nem mondanak el. Meglátod, ami láthatatlan, meghallod, ami hang nélkül való, s megérzed, aminek illata sincs, mert még meg sem született az időben." (részlet a regény első részéből)

"Amelyik ház arra épül, hogy otthona legyen egy családnak, és úgy épül, és azok építik, akik otthont akarnak belőle maguk köré: abból a házból otthon lesz. És jó otthon lesz, és sokáig lesz otthona sokaknak: férfinak és asszonynak és gyermekeknek és gyermekek gyermekeinek. De amelyik ház nem úgy épül és nem arra épül, érted - és itt a Vénség fölemelte a fejét, és egyenesen az asszony szemébe nézett - az olyan házba hiába jön az asszony, az olyan ház nem lesz hosszantartó békés otthona senkinek" ( részlet a második részből).

" Valaki énekelt. De nem lehetett tudni, hogy hol. Közel-e, vagy messze? Valahol fönt a tisztáson? Vagy az erdők között? Vagy a fák fölött? A holdban? Nem lehetett tudni. Néha olyan volt, mintha onnan jött volna a karám mögül, egészen közelről. Máskor mintha véghetetlen messzeségből hoznák a hold sugarai, valahonnan az erdők legsötétebb mélységéből vagy a Pietrosz sárgás-kéken kitajzolt csúcsáról, vagy talán éppen a holdról. Búgott, halkan és panaszosan, mintha valaki belesúgta volna bánatát az éjtszakába, és a hold sugarai dallá szűrve csobogtatnák tovább, mint valami láthatatlan, lágy patakvizet a csönd fekete partjai között. Valaki valahol énekelt." (részlet a harmadik részből)

Kedves Wass Albert, engem nem érdekel, ki hogyan ítéli meg az életedet. Köszönöm a regényeidet. Nyugodj továbbra is békében.

(A szobor Gábor Emese munkája)