Jól megy minden már, összeszokott a két kis szőrös, az öreg meg a kölyök. Való igaz, magam is tapasztalom, hogy a kiskölyök képes megfiatalítani az öreget. Az első napokban nagyon gátolta Teót a vaksága, félt rettenetesen, nem tudta honnan és mikor "támad" a kicsi, aki persze játszani hívta, nem bántani akarta.
Mára már jókat játszanak együtt, igaz, a kertbe a kicsi még nem megy ki, még van hátra pár oltás, majd utána. De van terük itt is rohangálni. Teó csak a pici mellett tűnik nagy kutyának, ha melléjük tennék mondjuk egy labradort, egyből csöppnek tűnne ő is. A kicsi meg mákszemnek:)
No, jöjjenek a legújabb fotók. Nem beállítottak ám, a diós vékába, a rattan kosárkába egyedül mászik be (meg ki) utóbbit el is kezdte eszegetni, imád benne ülni és rágcsálni. Nagyon édes kis csibész:)
2013. április 13., szombat
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)
Antoine de Saint-Exupéry: Fohász
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...
-
Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...
-
Zé és én tegnap összeházasodtunk. Egyszerű, de megható kis esküvő volt. Szentendrén tartottuk, utána megebédeltünk a vendégekkel a Chez Nico...
-
Elismerés a díj ha kollégától kapja az ember lánya, ezért nagyon büszke vagyok rá. Lilitől kaptam ( blogja itt) , ezúton is nagyon köszönöm...