2013. június 16., vasárnap

Zöldborsónk


Mit is mondjak, nem vált be az "Öngyógyító kiskert" szerinti veteményesünk az idén, egyelőre úgy néz ki. Túl sokféle zöldségmagot kellett vetni, így elég kevés terem mindegyikből, már amennyiben terem. Van ami szép, van ami meg nem, van ami meg ki sem bújt. Ezzel szemben tele van gazzal az egész, nem volt megfelelő az időjárás többet törődni a kerttel, nagyon elmaradtunk mindennel.

A biokertnek amúgy is lőttek, mióta elolvadt a hó, a szomszédainknál különböző munkálatok folytak, ami exkavátorral, benzines fűrésszel meg ki tudja még mivel járt, közben égettek is a távolabbi szomszédok, jött ránk a füst rendesen, így aztán úgy döntöttünk, hogy csak a kert végében hagyunk meg egy csíkot a legfontosabbaknak - zellerlevél, petrezselyem, pár saláta, paradicsom, talán más nem is - a többi területen meg hagyjuk a füvet, ami most is kibújik sok helyen, mert nem akartuk felásatni a kertet.

Zöldborsónk nagyjából kétszer ennyi termett, lehet, hogy megesszük nyersen, ahogy van, mert Zé is és én is szeretjük úgy.

És számolgattunk. A veteményesünk nem tart el bennünket, mert nincs fóliasátrunk. Télen, tavasszal és nyáron is főleg a bioboltban vásárolunk zöldséget, vagy a netről rendelek, mert nekünk még nincs. Most például van egy pár szál újhagymánk, volt nagyjából húsz darab retkünk, nagy része kukacos, van a borsó és a gyümölcsök. Aztán lesz egy kevés újkrumpli, saláta, kelkáposzta, cseresznye bőven, még nem érett meg.  De a ráfordított munkával, költséggel - amennyiben nincs esővíz, öntözni kell - nem éri meg. És így főleg nem, hogy nem lehet igazi biokertem. Ahhoz valóban tanyára kellene költözni. Na de sebaj, jó lesz így is, szeretjük a szomszédainkat, rosszabb sose legyen. Dolgozniuk kell, fát fűrészelni, elfogadom, csak az az igen mérgező füstölés ne lenne. Zöldhulladék, ami nem száraz, ilyesmi. Talán szemét is itt-ott. Írtam már a veszélyeiről a helyi újságban, de semmi nem változott, pedig törvény is tiltja. Többet nem tehetek, becsukjuk az ajtót, ablakokat, ennyi.

6 megjegyzés:

  1. Nem kell elkeseredni. Mind rájöttünk már a kertben, hogy ettől éhenhalnánk... :-)
    És nem volt megnyugtató érzés nézni a másoknak nyugtalanító árvizi híreket?

    VálaszTörlés
  2. Nem Csabám, nem volt megnyugtató. Még abban az utcában élnek a húgomék, ahol én is éltem 14 évig. Aggódtam miattuk. Éppen az ő utcájuk volt a határvonal, délebbről kiköltöztettek mindenkit. Ez van:)

    VálaszTörlés
  3. De akkor mégse riogatott alaptalanul Géza?

    VálaszTörlés
  4. Nem bizony. Be is írtam a Túlélőbe, hogy igaza volt. És félő, hogy gyakran ismétlődni fog, annyira szélsőséges az időjárás. Ezt is mondta egyébként. Ki tudja, a gátak meddig bírják. Géza azt is mondta, hogy egyre kevesebb pénz lesz árvízvédelemre. Mondjuk én még időben léptem, egyre nehezebb lesz a szigeten eladni a házakat, ha el lehet adni egyáltalán.

    VálaszTörlés
  5. Úgy értve, egyre kevesebb tájékozatlan lesz, akire rásózható...

    A biokertész témájú könyvek és elméletek között sok olyan van, ami vagy egyáltalán nem működik a gyakorlatban, vagy speciális talajon és éghajlaton találták ki, de nem olyanon, mint a mi kertünk, vagy a szerző a saját kertjében meg tudta csinálni, de úgy, hogy ott él és alszik az ágyások között...
    Ami beválik, az nagyrészt a jó öreg köznépi módszerekre alapozás saját kísérletezéssel és egyes ötletek alkalmazásával ilyen könyvekből, de kritikusan.

    VálaszTörlés
  6. Egyre inkább így látom én is. Éppen most fotózza a kertet a férjem, megmutatom hamarosan, hogy néz ki a veteményesünk az Öngyógyító kiskert alapján, bár nekem nagyon tetszik:)

    VálaszTörlés

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...