Itt a tavasz

Végre alábbhagyott a szél, napokig szélvihar volt, egy-két napot tudtunk kertezni eddig. Idén már nem veteményezünk, illetve csak egy egész pici konyhakert lesz a házunk közelében, petrezselyem, zeller, ilyesmi. Annyi ártalom jön felénk a szomszédoktól, az utcáról, hogy már nem nevezhetjük biokertnek a kertünket. Mi továbbra sem használunk semmi vegyszert, de az átáramló benzingőz, az égetés egészségre ártalmas termékei tönkreteszik a veteményeinket. Paradicsomunk sem lesz, megvesszük majd, ami kell, a győri bioboltunkban. Ha egyáltalán itt maradunk, mert hirdetjük a házat.

Lassan kiheverem Teó kutyám, cicám elvesztését, még mindig nagyon fáj, de mit lehet tenni. El kell fogadni. A képen a két kis kölyök szőrös gyermekünk, a kisebb Yoda, a nagyobb - de fiatalabb - Milu. Aranyos két kutyus, de még idő kell nekem, míg igazán a magaménak tudom érezni őket. Yodát jobban megszoktam már, Milu nagyon eleven, nevelgetjük, tanul is, de még van mit.

Majd készítünk fotókat a kertről, egyelőre még tél végi, tavasz kezdeti állapotok vannak. Medvehagymáink szépen kibújtak, eszegetjük és az ibolyát is. Tyúkhúr meg pitypang van bőven zöldnek, keressetek, egyetek, kell a vitamin nagyon. Tyúkhúr egész télen volt, jól jött a salátába.

Átalakítjuk a kertet, de erről majd máskor írok.