2009. május 26., kedd

Egy eltűnt hercegnő nyomában


I. Miklós cár 1917. március 2-án (az orosz ortodox naptár szerint 15-én) lemondott trónjáról fivére javára. A lemondott cárt március 8-án az Ideiglenes Kormány utasítására letartóztatták és Carszkoje Szelóba, majd a bolsevik hatalomátvétel után, 1918 áprilisának végén az uráli Jekatyerinburgba szállították.

1918. július 16-a. Egy teherautó közeledik a földúton egy szibériai kastély felé az újonnan kikiáltott Szovjet-Oroszországban. Ugyanebben az időben II. Miklós cár, a trónfosztott orosz uralkodó, felesége Alexandra, fia Alekszej trónörökös, és négy lánya, Tatjána nagyhercegnő, Olga nagyhercegnő, Mária és Anasztázia nagyhercegnők, valamint kíséretük belépnek a kastély nyomorúságos pincehelyiségébe. Sorsuk megpecsételődött. Innen már csak holtan, tizenkét hidegvérű orgyilkos áldozataként kerülnek ki.
Az uralkodó család úgy tudta, hogy a szűkös pincehelyiségben fényképezéshez készülődnek. A fényképész helyett azonban Jakov Jurovszkijnak, a kivégzőosztag vezetőjének a fegyveresei rontottak rájuk. Jurovszkij előhúzott egy papírlapot a zsebéből, ez volt a halálos ítéletük: "Tekintettel arra a tényre, hogy rokonai folytatják a támadást Szovjet-Oroszország ellen, az Uráli Végrehajtó Bizottság úgy döntött, hogy kivégzi önöket." Ezek voltak az utolsó szavak, melyek a cárhoz eljutottak.

A lányok közül néhányan meglepő módon még életben voltak. Jurovszkij utasítására a lőporfüst miatt kinyitották a pinceajtókat. Az osztag ismét ellenőrizte a jól végzett munkát. Jurovszkij jelentésében az szerepel, hogy három lány hihetetlen módon még másodjára is sikoltozva ült fel. Mivel az ajtókat már kinyitották, a gyilkosok nem lőhették le a túlélőket, nehogy riadalmat keltsenek. Ezért szuronyaikkal döfték le és puskatussal verték agyon őket. A holttesteket a cári család saját ágyneműjébe tekerték és kivitték a teherautóhoz, hogy elszállítsák őket.

Vajon honnan merítettek a cár gyermekei ekkora életerőt, ahogy ezt Jurovszkij is említi a jelentésében? Miért volt ilyen nehéz végezni velük? Isteni beavatkozás lett volna, amint ez néhány gyilkost is megrémisztett? Nem egészen. Mint kiderült, a lányok fűzőjét olyan sok gyémánttal és más drágakővel tömték tele, hogy ezek a szuronyok és puskagolyók támadását egyaránt kivédték.

Ez volt hát a hivatalos beszámoló arról, hogy hogyan halt meg a cár és családja. A történet addig hihető, hogy sor került a cári család elföldelésére a Jekatyerinburg melletti erdőben, ahonnan, a cár gyermekei közül kettőnek a holtteste rejtélyes módon eltűnt. Kétség sem fér hozzá, hogy Alekszejt nem a családtagjai mellé temették, de az már vitatható, hogy Anasztázia vagy Maria holtteste hiányzik.

Ugyanakkor a néphit szerint Anasztázia volt az, aki csodálatos módon túlélte a puskagolyók és szuronyok támadását. Róla számos hosszú történet kering. Az évek során sok nő állította magáról, hogy ő az elveszett hercegnő. Dél-Afrika vadvilága és természeti tája révén a világ egyik csodálatos vidéke. Ez KwaZulu-Natal tartomány, a Zuluföld szíve. A zulu nép itt győzte le az angolokat. Talán itt keresnénk utoljára Anasztázia Romanov, orosz hercegnő maradványait, aki megmenekült, amikor a családját legyilkolták a bolsevikok. Ám élt itt egy asszony, aki 162 és fél cm magas volt, és Alina nagymama néven ismerték. Vajon ő volt Anasztázia, az elveszett hercegnő?

Mária nagyhercegnő és Alekszej trónörökös maradványainak keresését Jakov Jurovszkijnak, a kivégzés irányítójának nemrég még titkosan kezelt, többek által hamisnak tartott naplója alapján több jekatyerinburgi tudományos és társadalmi szervezet kezdeményezte. Jurovszkij szerint a kivégzett család két tagját másutt temették el, mint a többieket, hogy ezzel is megnehezítsék az esetleges későbbi azonosítást.

A vizsgálatok alapján végleg egyértelművé vált, hogy az utolsó orosz cár, II. Miklós két gyermekének földi maradványait találták meg Jekatyerinburg közelében. Ezt számos egyéb vizsgálat mellett egy amerikai laboratóriumban végzett DNS-teszt is igazolta. Vége tehát a legendáknak, egy korszak végérvényesen lezárult. Vége a meséknek, a találgatásoknak. Emlékezzünk rájuk és az orosz forradalom könyörtelenségére.

Forrás: Múlt-kor

4 megjegyzés:

  1. (Valóban)Tisztelt Tara !
    Nem akarok én se morbid,se kegyeletsértő lenni DE :
    Nem ez a Cáratyuska hozta ránk, szövetkezve a francia nagynacionalizmussal az
    I. világháborút ?

    VálaszTörlés
  2. Jaaaaj, én csak a hercegnőről írtam:) Mélyebb történelmi elemzésekbe nem akartam belemenni.

    VálaszTörlés
  3. Isten bocsájtsa meg bűmömet, de azt a Ferdinándot sem tudom sajnálni akit az a szerb pofa lepukkantott anno... Cseh felesége inspirálta ...
    Át akarta alakitani a Monarchiát a NYUGATI SZLÁVOK BIRODALMÁVÁ, feláldozva ennek érdekében nem csak a magyarokat,hanem az Osztrák németeket is.
    Na,én is csak úgy megjegyeztem...
    További Tisztelettel
    ui.: a gyerekek nem vonhatók felelősségre szüleik bűneiért...

    VálaszTörlés
  4. Azért izgalmas a történelem, mert sosem lehet tudni, mi volt valójában. Ahány ember, annyi igazság. A győztesek írják a történelmet, de mondhatjuk úgy is, hogy hamisítják:)

    VálaszTörlés

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...