Maszatosan

Gyorsan kerteztem egy picit, süt a nap, mostanában ritka pillanat. Időnként kimosom magam a földből és egyebekből, berohangálok a számítógépemhez, hogy reagálni tudjak az e-mailekre, még a tegnapiakat sem válaszoltam meg. Folynak a munkálatok a Bakonyban, van mit egyeztetni.

Hosszú évek óta küzdök a szép pázsitért. Meséltem már erről, Phaidrosszal jól meg is tárgyaltuk a dolgot, többé nem nyírom rövidre, és így gyönyörű. Éppen, mikor itt kell hagynom, jajjj. Viszont van egy rész, ahova pázsit helyet növényeket telepítettem, szépek lesznek majd. Sajnos már nem nekem, hanem Csabáéknak, akik éppen annyira fogják szeretni a tündérkertemet, mint én. Voltak itt többször is már, tanítgatom Pannát, hálás tanítvány.

Örökzöld henye madárbirset is ültettem tavaly egymás közelbe, picit távolabb pedig egy bordólevelű cserszömörcét. Parókafa a másik neve, gyorsan nő és hihetetlen színekben pompázik egész évben, a virágai, mint a hajkorona, onnan kapta a nevét is. És minden hónapban más színe van. Volt már ilyenem, csak elöregedett és pár éve kipusztult. A helyére ültettem a fenti fotón látható szépséget, kapott mindent: komposztot kevés szarvasmarhatrágyával keverve, jó földet homokkal keverve, úgy ahogy szereti. És a többiek is. Még lesz majd fűnyírás, talán ma, ha nem esik az eső.

Csabáék panelből jönnek, két picivel, Hubával és Kelével, élvezni fogják a srácok a kertet, az biztos. Lesz hamarosan érett napsütötte paradicsom, folyamatosan nő és szedhető a tépősaláta és remek ízű a vegyszermentes krumpli, fantasztikus érzés a saját termésünket enni. Zé álmélkodik, hogy éppen úgy bánok a kerttel mintha el sem költöznénk, de tehetem másként? Élőlények, kiszolgáltatva nekem. Az a dolgom, hogy jól érezzék magukat, amit aztán a gazdag terméssel meg is hálálnak.

Mi is laktunk panelben mikor még kicsik voltak a gyerekek, nagyon szerettük. Sok volt a kisgyerekes, jó társaságunk volt. Mi, kis fiatal csajszik otthon voltunk a srácokkal, nekem már két babám volt akkor, délelőtt tízre elvégeztük a házimunkát, megfőztük az ebédet, vacsorát, aztán csapatostól le a Duna- partra, pokrócokat a fűre, homokozó cuccot elő és ment a móka, kacagás. Ebédre fel, babáknak délutáni alvás, aztán le a füves játszótérre megint együtt mindenki és vártuk haza a férjeinket. Budafokon történt mindez, sok volt a zöld, a fa, a bokrok, szép környezetben teltek a napok. Ha megjöttek a férjek, elbabakocsiztunk kedvenc kis kertes kocsmánkig, hogy ihassanak egy sört a nyári hőségben. Hétvégén meg nagy focicsaták, vagy tollas, vagy bármi, kirándulás a dombra, fürdés a Dunában. Szerettem azokat az időket. Tiszta proli élet, hm? Elitek ne olvassák. Boldogok voltunk, bizony.