Gyógyító táplálkozás

Sokat beszélgetünk mostanában (is) az egészséges táplálkozásról. Itt ez a könyv. Ajánlom annak, akit komolyan foglalkoztat a szervezetének a működése, tudni szeretne arról, miben is térünk el egymástól mi, emberek, vagy éppen miben hasonlítunk. Ki milyen anyagcsere típushoz tartozik, ha vannak problémái az egészségével, azt milyen táplálkozással tudja helyreállítani.

Mert abban talán már senki sem kételkedik, hogy az egészségünk alapja a megfelelő táplálkozás, a jó levegő, a mozgás, a nyugalom, a szeretet.

Nem kizárólag hippiknek szól a könyv:) (hozzá kellett tennem, ha a "szeretet" szót használni mertem). Súlyos olvasmány, a szó szoros értelmében is, nagy a könyv és nehéz:) De ez azért ne riasszon el senkit. 750 oldal mindössze, és rengeteget lehet tanulni belőle.

Ilyen lesz a veteményesünk ebben az évben

Zé készítette a terveket ebben az évben és az övé lesz a megvalósítás is. Nagyon lelkes, már elvetette a magokat a pici edénykékbe, hadd növekedjenek a palánták, míg ki nem tudja ültetni mindet.

A fenti könyv egy kincsesbánya, ami az ötleteket illeti. Fentről a harmadik képen az látszik, hogy fognak alakulni a sorok. A kép, a terv Zé munkája, ezeket a növényeket választottuk ki a könyv alapján, nekünk ezekre van szükségünk.

Még ősszel elvetettük a mustárt,télen védelmet jelentett a talajnak. Levélzete védte a fagytól, gyökérzete porhanyósítja a földet, a növény maradéka trágyaként szolgál majd.

Minden sort spenót választ el egymástól. Kijelöli tehát a sorokat, talajtakaróként és zöldtrágyaként hasznosul később. Na és persze eszünk is belőle, egy külön területen pedig hagyjuk felmagzani, így lesz sok mag jövőre is.

Nem ágyások vannak, hanem sorok: nincs monokultúra, mert minden sorban más növény van. Az egymás melletti sorokban lévő növényeket úgy válogattuk meg, hogy elriasztják egymás fő kártevőit. Jótékony hatással vannak egymás fejlődésére, „szeretik egymást”. (Ezért öngyógyító a kiskert.) A sorok kialakítása optimális az árnyékolás, az ásványi anyag felhasználás, a párologtatás, a talajtakarás és a tenyészidő szempontjából. Tehát még a növények majdani magasságára is figyelni kell. Kapálni nem kell, mert takarnak a növények. Meghagytunk egy üres sort a sövényünk előtt a vadnövényeimnek, ami nélkülözhetetlen a konyhában: libatop, porcsin, cickafark, disznóparéj meg a többi.

Minden évben 25 cm-rel arrébb kerülnek a sorok, ez megoldja a vetésforgót, hiszen ugyanaz a növény még a minimális 2,5 m széles veteményesnél is legkorábban 5 év múlva kerül ugyanarra a helyre.

Majd gyakran teszek be a blogba fotókat arról, hogy haladunk és szívesen megosztom veletek a tapasztalatainkat is. Aki kertészkedik, annak a fenti könyv nagyon hasznos tanácsokkal szolgál. Munka van vele egyébként, de lényegesen kevesebb, mint a hagyományos kapálós, ásós kertekben.

A palántázásról: valójában nem szükséges palántázni, de ha azt akarjuk, hogy hamarabb teremjen, akkor érdemes.

Egyelőre elvetettük a korai káposztát, kiültetni majd április elején lehet. Következik a karfiol márciusban, kiültetés szintén április eleje. Utána a zeller, kiültetés májusban, majd a paradicsom, az uborka, a póréhagyma, a bimbóskel, a hokkaidó tök és a sütőtök. Kiültetés május-június, a talaj hőmérsékletétől függően. Zé még a Hold állását is figyelembe veszi, ezek szerint készítette el a palántázási - kiültetési táblázatot.

Aki kertezik, feltétlenül figyelembe kell vennie a helyi éghajlatot is. Mi az, ami jól terem, mi az, ami nem. A Bakony elég speciális, brokkoli, dinnye például számításba sem jöhet, nem érik be. 

A veréb is madár - vajon ő is tudja?

Jó, azt még el tudom képzelni, hogy tudja. De azt már biztosan nem tudja, hogy védett madár. Azt aztán meg egyáltalán nem tudja, hogy 2007-ben ő volt az Év madara. Bizony. Ekkora kitüntetést kapott ez a csöppnyi kis lélek, ez a kis szerény, udvarias, visszahúzódó madárka.

Mondják rá, hogy szemtelen, hogy élelmes, hogy nagy túlélő. Talán igaz, hogy élelmes, de hogy szemtelen lenne, azt nem tapasztalom.

Reggelre terítve az asztal a madárkáknak. Zoltán, a férjem gondoskodik róluk, hamisítatlan városi kávéházas polgár lévén neki ez most nagy újdonság, imádja őket etetni, nézegetni az ablakon át. Remek helyre tette az etetőt, közvetlenül a konyhaablakkal szembe, a hatalmas fenyőfára, élő egyenes adásban láthatjuk, ahogy megjelenik a sok apró kis tollas. Cinkékből többféle is, csúszka, sok kis piros hasú, akiket még be sem tudtunk azonosítani, harkály, rigók bőven és nagy örömünkre egy csapat tengelic is megjelent a minap, őket most láttam először, nagyon szép kis madárkák.

Szóval a verebek. Mintha alacsonyabb rangúnak gondolnák magukat, illedelmesen félrehúzódnak, a földön csipegetnek, míg a madárhercegek, hercegnők el nem vonulnak. Megvárják a maradékot, nem mennek addig az etetőre. Megnézik, mit találnak a földön a lehullott magocskákból, azzal is beérik.

Most, ahogy írok, kilátok az etetőre. Mindig a cinkék kezdenek, de ma a tengelicek jöttek először. Remélem, nem agresszív madárkák, nem fogják elüldözni a kis cinkéimet. De nem, jönnek ők is és a tűztövis bogyóit egy rigó eszegeti. Ébredezik a madárvilág, de jó.

Akasztottunk ki gömböcskéket, zsírszalonnát is és felfedeztem egy új módszert. Bokrok ágaira almát tűzök, könnyen hozzáférnek a madarak, nagyon szeretik. De apróra vágva a földre is dobok, török hozzá diót is, onnan csipegetik. Még nem tudtam lefotózni a madárkákkal teli etetőt, azonnal szétrebbenek, ha megjelenek, meg kell tanulniuk bízni bennem, mint ahogy tették ezt a Szentendrei-szigeti madárkáim is, csak ehhez idő kell. De meglesz majd ez is. 

Három éve tavasszal beléptünk a Madárbarát kert programba, teljesítjük évről évre a feltételeket, nem nehéz. Egyre jobban összefonjuk az életünket a Madártani Egyesülettel. Van már kis táblácskánk a kapun, "madárbarát kert" – olvashatják az arra járók. Nem az elismerés miatt tesszük, hiszen számunkra természetes gondoskodni a pici kis törékenységekről, inkább azért, hogy legyenek követőink, etessék minél többen a madarakat télen, védjék, óvják őket.

Szilveszterkor megint megállapítottam, hogy a csaknem tökéletes helyet találtuk meg itt Cseszneken. Egészen fél kilencig csend volt és béke, nyugalom, akkor távolról hallatszott egy-két tűzijáték, éjféltájban itt a közelben is fellőttek párat a vár előtt, de fél egy, egyre vége lett és attól kezdve megint semmi sem zavarta meg a nyugalmat. Öreg kutyusuknak nem is maradt ideje bepánikolni. Városon, de még a szigeten is, elviselhetetlenek voltak a szilveszterek, legalábbis a kutyásoknak.

Gyönyörű most (is) a Bakony hófehér ruhájában. Kirándultunk az erdőn át, jó kétórás túrát tettünk a hegyen, völgyön, nagyon jólesett. Lassan olvadás lesz, szinte napról napra változik a táj. Jó ez a madárkáknak, mindig sajnálom őket, ha nagy a hideg, dundira borzolják a tollaikat, havasak az apró lábacskák, kész csoda, hogy meg nem fagynak.

Még párat alszunk és jön a tavasz, annyira repül az idő, hogy szinte hihetetlen. Négy éve élünk már szeretett Bakonyunkban. Sok évet szeretnénk még itt, együtt a férjemmel, Isten talán megadja nekünk.

(a poszt megjelent a Cseszneki Hírekben 2013. február 18-án.)

Kedves téli virágom

Végre előbukkant a félméteres hó alól a fekete hunyor. Annyira kis helyes virágai vannak. Egész télen nyílnak, decembertől tavaszig. Picit tartottam attól, hogy a nagy hó ártott neki, de nem. Még a korábbi lakhelyünkről, a Szentendrei szigetről költöztettem át, szépen megmaradt. Él és virul:)