2009. szeptember 5., szombat

Dudaron jártunk





Tegnap még nem gondoltam volna hogy útnak eredünk, akkora vihar volt éjjel, hogy majd elvitt minket a szél házastól, kertestől. Csak úgy hömpölygött végig a Vár úton az a rengeteg víz, nem is patakokban, inkább folyócskákban. Reggel viszont gyorsan derült, kisütött a nap, így aztán elindultunk, Zé nem bírt magával. Dudaron ugyanis Nagymamák sütije fesztivált hirdettek délutánra, hááát..az ilyesmit nem is lehet kihagyni. Amúgy Bányásznap volt, délelőtt voltak a hivatalos ünnepségek.

Dudar szép fekvésű falu, nem is olyan picike, mint a miénk. Megtaláltuk a művházat nyomban, biztos a sütiillat, az vezetett:) Ismerősöket kerestünk, de nem találtunk, Csutkalányt néztem nagyon, de nem bukkantak fel. Az épületben színielőadás folyt éppen, belehallgattunk, belenéztünk, aztán tettünk még néhány kört a környéken, nehogy megszóljanak már, hogy azonnal a sütikre röppenünk. Mert röppentünk, úgy bizony. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere, igazi házisütik, még engem is elbűvöltek, ami nagy szó, jobban bírom a sós dolgokat mint az édeset.

Viszont nagy volt a baj. Mert vásárolni, sütit venni azt bizony nem lehetett. Milyen ez már? Csak úgy kinálgatnak és fizetni sem kell? Mert kínáltak nagyon kedvesen és mi el is fogadtuk. Zé meggyeset meg mákosat, én szilvásat és túrósat. Rétest, meg pitét. Mennyei volt. De még szerettünk volna otthonra is, vagy legalább megkóstolni azt a mézeset, azt a vaníliásat, azt a pogácsát, a hókiflit, meg azt az..izét...fehéret..kéket...barnát...jajj.

Nem lehetett. Nem lehet az ember telhetetlen és udvariatlan. De legalább lefotóztam és elhoztam a fotót nektek is:)

Majd a házunkról is írok de még nincs készen. Jozék egy hétig máshol dolgoztak, de hamarosan befejeződnek itt is a munkák és akkor majd jöhet a beszámoló és a fotók.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése