A hivatalos hazában, a történelmi hazában, a címeres és törvénytáras, a rendőrös és katonás, a lobogós és jelszavas hazában mindig, újra, egyre makacsabbul, egyre fájdalmasabb figyelemmel, kitartással, gyöngédséggel kell megkeresni az igazi hazát, amely talán a nyelv, talán a gyermekkor, talán egy utca melyet platánok szegélyeznek, talán egy kapualj, ahol álltam valamikor s egy dallamot hallgattam, mely az emeleti lakás nyitott ablakán szállhatott a világba, talán ez a szó: "esthajnal!.."
Mindig keresem ezt a hazát, annál makacsabb szeretettel és figyelemmel, ahogy a másik, a hivatalos és történelmi, a címeres és lobogós, elfedi előlem.
Márai Sándor
a Lunyik lakótelepen minden elborít a szemet - a purdéknak ez a kedves gyerekkori játszóterük.
VálaszTörlésminden jóut, sziep tavaszt,
legyen könnyű nekünk a föld!
Köszönöm, Sat!:) Hajjaj, nekünk is volt egy grundunk anno. De szerettük, istenem. És a lakótelepet is szerettük, ahol felnőttünk. Jó volt, ahogy volt.
VálaszTörlésSzép a tavasz, virágba borult a barackfa, gyönyörű. Nektek is szép napokat!