2008. november 26., szerda

Busmanok a celebvilágban

Valójában fordítva kellene, hogy legyen, hiszen a celebek törtek be a busmanok otthonába - néha szó szerint - de nincs fordítva. Nézem ezt a szerencsétlen celebsót, azt reméltem, jobban megismerem Afrikát, de nem.

Ők nem az igazi busmanok szerintem. Inkább olyan előretolt helyőrség, operettbusmanok, akiket már rég felfedeztek a filmesek, el is rontották valamennyire őket azzal, hogy megismertették velük a pénzt. Színészek ők, akik szerepet játszanak. Nekem mindenesetre úgy tűnik. Az igazi kis tündérvilágukba nincs bejárásunk, és jobb is így.

Ezt a kripli magyar társaságot meg nem is érdekli a busmanok élete, egyedül Bogi volt érdeklődő és Márk lett volna, gyorsan ki is paterolták őket a szerkesztők. Nem a közönség, mert a szavazásban sem hiszek. Semmit sem hiszek el a kertévéknek, azt sem, ha véletlenül igazat mondanának vagy tennének.

Na de nem is ezt akartam mondani. Beszélnek is a busmanok, feliratozzák a mondataikat. Soha az életben meg nem tudjuk, valóban ezt mondták-e, de el tudom képzelni, hogy igen. Annyira szép mondatok hangzottak el. A sötét, beképzelt magyar celebfejekben nem születnek ilyen mondatok. Engem mélyen érintettek. Mondok példákat.

Ibolya sokat szomorkodik, háttal ül a csapatnak. Megbántja ezzel a busmanokat, de nem tudja. Egy busman lány ezt mondta róla: " a lelke elbolyongott a távolba a fújó széllel." eszméletlenül szép, ugye?

A másik, amit megjegyeztem, amit egy fiatal busman férfi mondott Fialáról: "elásta a szívét a föld alá" és "a háta mögött mindig sötét az ég" - igen, tökéletes jellemzés. Még akkor is áll, ha Fiala a kijelölt undok és szerepet játszik. Nem ismerem a valóságban, bármi belefér.

Én a busmanokkal vagyok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése