Éhesek a madárkák

Hófehér minden, hatalmas hó esett, gyönyörű felénk a táj. Meg is marad, nem úgy, mint a városokban, ott a piszkos latyak alig emlékeztet a télre. Pár napja már etetem a madarakat. Sok énekesmadár lakik a kertünkben, rengeteg cinke, meggyvágó, szajkó, szeretem nézni őket nyáron is, télen is.

Sózott szalonnát nem szabad adni nekik, amúgy a zsiradékot meghálálják és a magokat is. Szotyit adok, apró feketeszeműt. A rigóknak a földre kell szórni, kapnak magokat, főtt rizst, almahéjat, nagyon szeretik. Kertes házban lakók etessétek őket, ilyenkor már nem találnak semmit sem maguknak, sokan elpusztulnak, nem vészelik át a telet.

Gyorsan megtanulják, hol kapnak enni, jönnek is reggelente, kérik. Nagyon fontos, hogy ha egyszer elkezdtétek etetni őket, tavaszig, március végéig, április elejéig abba se hagyjátok, nem szabad. Elpusztulnának. Ők a kis vendégmunkásaink tavasszal, nyáron, ősszel, szépen leeszegetik a fákról, bokrokról a kártevőket. Itt élnek, fészkelnek a kertben velünk, éppen úgy gondoskodom róluk, mint a cicámról, kutyámról. Szeretem őket.