Tegnap nyakamba vettem a piacot és bevásároltam, vettem egy rakás fokhagymát is, mert imádom és mert a fokhagyma igazi csodaszer, mindenki egyen belőle rengeteget.
Mindent elmulaszt, meggyógyít. Elmulasztja a szívproblémákat, a náthát, tágítja az ereket, csökkenti a vérnyomást, valószínűleg gyógyítja a rákot is, aki kicsi az megnő tőle, aki nagy, az összemegy, a kövérek vékonyak lesznek, a soványak szépen kigömbölyödnek, szóval mindenki bajára gyógyír:) Közben azon morfondírozom, hogy ha már ilyen tökéletes, az illatát - azt a jó büdös illatát - vajon mi mulasztja el? Azt miért nem tudja saját maga elmulasztani? Hogy adhatott Isten ilyen illatot egy csodanövénynek?
Az illatoknak mindig van valami funkciója, nem? Például elriasztó hatású, hogy jelezze, ne együk meg, árt nekünk. Vagy éppen nagyon vonzó illat, odacsalogatja a méhecskéket a virágokhoz:) Az lehet a baj, hogy mindez az állatokra vonatkozhat, Isten minket kifelejtett a tervezésből. Néhány vonatkozásban.
Úgy eszem a fokhagymát, hogy iszom. Mézes teába nyomok pár gerezdet, egészen apró formában, van fokhagymanyomóm, azt használom ilyenkor. Mindig este - és nem minden este, mert akkor még a bőröm is fokhagyma illatú lenne - és akkor másnap nem érezni rajtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése