Bolygónk öngyógyító képességét, megújulni tudását ismerjük. Segítenünk kellene őt ebben, ehelyett hatalmas erőkkel pusztítjuk. Most mégis felcsillant valami remény, megint. Féltünk az olvadó jéghegyektől, pedig lehet, hogy a klímaváltozásra megoldást hoznak. Legalábbis ezt állítják az Antarktiszon dolgozó brit kutatók.
Ahogy a globális felmelegedés hatására a jég olvad, apró vasrészecskék kerülnek a tengerekbe. Az algák ezzel a vassal táplálkoznak, hatására virágozni kezdenek és a felszínre emelkednek. A felszínen elnyelik a szén-dioxidot a levegőből majd elsüllyednek, és ezzel megteszik nekünk azt a szívességet, hogy az üvegházhatást okozó gázt évszázadokra elzárják a környezettől, megvédve azt.
Logikusan következik az előzőkből, hogy a kutatók most azzal fognak kísérletezni, mi történik akkor, ha mesterségesen juttatunk vasat a vízbe. Több tonnányi vasszulfátot nyomatnak majd az Atlanti-óceánba, a Déli-Georgia-szigeteknél. Hát, nem tudom. Sosem hasznosul úgy a vas az emberi szervezetben sem, ha gyógyszer formájában kapkodjuk be, mintha a megfelelő zöldfélékkel tennénk ugyanezt. Én mindenesetre aggódom az ilyen kíséreletek miatt, sosem jó megbolygatni a természetes folyamatokat.
Mikor hiszünk végre Gaiának, mikor hisszük el, hogy tudja, mit csinál? Segíteni úgy tudjuk, ha nem pusztítjuk, nem zsigereljük ki. Holnap írok az esőerdőkről.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése