2009. január 6., kedd

Sírnak az esőerdők


Esőisten siratja Mexikót…gyönyörű cím egy regénynek. Az esőerdők siratják Marina Silvát..írhattam volna ezt is címnek, és igaz lenne. Marina Silva, Brazília környezetvédelmi minisztere május közepén lemondott és ezzel mindannyian sokat veszítettünk. Marina erején felül próbált tenni az Amazonas esőerdőiért, de a mezőgazdasági és az energiaipari lobbi erősebbnek bizonyult.

Féltem bolygónk tüdejét, féltik velem együtt sokan. Brazília birtokolja az esőerdők legnagyobb részét. Tenni ők tudnának az esőerdőkért, de ahelyett, hogy az történne, a brazil elnök fokozatosan kihátrált a környezetvédelmi program mögül, úgy gondolja, hogy itt az ideje Brazíliának energiaipari és mezőgazdasági nagyhatalommá válnia. Soha jobbkor. Jól tudjuk, hogy ezek a tervek csak az esőerdők további hatalmas mértékű pusztítása árán valósíthatók meg, tönkretéve mindazt, amit Marina Silva eddig elért, megállította a pusztítás ütemét, ha teljesen megakadályoznia nem is sikerült. Most, hogy ő nincs a posztján, az események drámaian felgyorsulnak.

Emberi szempontokból érthető az erdőirtás, ha el nem is fogadható. Ha újból visszaesik a szigorú és hatékony ellenőrzés, folytatódik az illegális erdőirtás, mert a gyorsan emelkedő nyersanyag- és élelmiszerárak miatt nő a földéhség. Leginkább három régióban, Mato Grosso, Pará és Rondonia szövetségi államban gyorsult fel az erdőpusztulás. Mata Grosso a szójatermelés központja, Brazília pedig az Egyesült Államok után a második legnagyobb termelő a világon. A legnépesebb latin-amerikai országban a szarvasmarha-tenyésztés is robbanásszerűen bővül, a letarolt erdőterületet pedig jellemzően először marhalegelőnek használják, majd szójával vetik be. Az Amazonas területe 1970 óta 700 ezer négyzetkilométerrel csökkent. Még mindig a legnagyobb őserdő és a földkerekség leggazdagabb élővilágának ad otthont, de már csak alig hat millió négyzetkilométerre terjed ki.

Silva asszony emberfeletti küzdelmének, munkájának köszönhetően az eredmények nem maradtak el, de más tervei is voltak. A miniszterasszony az Amazonas védelmére és a fenntartható ökológiai hasznosítására kidolgozott program, az ARPA keretében a brazil esőerdők 60 százalékát védettnek nyilvánította volna, hogy abban csak olyan tevékenységeket lehessen folytatni, amelyek nem károsítják az erdőket.

Erre azért is szükség lenne, mivel a BBC News tudósítója szerint olyan bennszülött indián törzsek is áttértek immár az erdőterületek felégetésével járó marhatenyésztésre, amelyek korábban egyértelműen az erdőből éltek: vadásztak, halásztak és házi jellegű mezőgazdasági tevékenységeket végeztek. Persze a messzi távolból vagy a nagyvárosok betonrengetegéből könnyű azt mondani, hogy helytelenül cselekedtek ezek az indiánok, csakhogy a megélhetésükről volt szó, és ahogy a BBC News tudósítója is megjegyzi: valójában kényszerűségből és nem jószántukból tértek át a nagyüzemi jellegű állattenyésztésre. Csapdába estünk tehát. Úgy tűnik, nincs megoldás, talán Silva asszony is ezért adta fel. A marhatenyésztés terheli meg leginkább környezetünket, nemcsak az üvegházhatású gázkibocsátással, hanem azzal is, hogy ez a mezőgazdasági tevékenységi forma az egyik legvízigényesebb tevékenység.

A marhatenyésztéssel azonban, amely az erdőterületek pusztulásának 70 százalékáért felelős, hatalmas erdőterületek vesznek el. A bioüzemanyag előállításához szükséges nádcukor termőterületének növelése közvetve hat az őserdőkre: mivel a déli területekről éppen a szaporodó nádcukorültetvények miatt kiszorulnak a marhatenyésztők, ezért ők az olcsó és könnyen megszerezhető esőerdő területek felégetésével szereznek maguknak új területeket. De az esőerdőkre közvetve az is hat, hogy az Egyesült Államok kormánya jelentős mértékben támogatja a szintén bioüzemanyag előállításához szükséges kukorica termelőit: mivel az USA-ban így egyre többen térnek át szójatermelésről kukoricatermelésre, ezért Brazíliában sokan most látnak fantáziát a szójatermelésre való áttérésben, amelyre azonban szintén csak az erdők felégetésével bevont új területeken nyílik lehetőség.


Mit tehetünk mi, hétköznapi emberek az Amazonas és más erdők pusztítása ellen?

- Együnk kevesebb húst, vagy ne együnk egyáltalán. Rengeteg gabonát termelünk az állatok részére, sok energiát tudnánk megtakarítani azzal, ha levágásra nem kellene ennyi állatot tenyészteni. Nem lenne ekkor éhínség, a gabonát megehetnék az emberek. Nem csak a közvetlen legelőterületek, de a világszerte takarmányként használt szója termőterületének növelése miatt is egyre nagyobb erdőterületek esnek áldozatul.

- Kerüljük az egyszer használatos, eldobható papírtermékek használatát, váltsuk ki őket mással. Papírtörlő kendő helyett használjunk például konyharuhát. Használjunk újrahasznosított papírból készült termékeket, a papírhulladékot gyűjtsük szelektíven. Évente több mint 500 millió köbméter fát vágnak ki papírgyártás céljából.

- Részesítsük előnyben a használt fabútorokat: ezeket legfeljebb csak felújítani kell, nem kell miattuk újabb fákat kivágni.

Ennyit megtehetnénk, nem? Arra szeretném rábírni az embereket, hogy kezdjünk végre környezettudatosan élni. Vigyázzunk arra, aminek részei vagyunk, a természetre. Hiszen ő jelenti a túlélést számunkra. Ne akarjuk, hogy sírjanak az esőerdők.

8 megjegyzés:

  1. *****
    +
    1 fiatal könyvi más, de azér' 1 küssé hasonló témárul es:

    Z. Kárpát Dániel: A demokrácia halála. Világválság s biztos magyar gyarapod ás, Masszi Kiadó, Bp. 2oo3

    VálaszTörlés
  2. Birkáááák?
    Hogy mit csinálnak a birkák?
    1. benzinmotor helyett nyírják a füvet,
    2. közben szorgalmasan trágyázzák.

    Igaz, hogy ősszel kikapartak egy csomó csicsókát, de annyi baj legyen.
    3. a lehulló faleveleket sem kell összegyüjteni, mert ők azok akik helyettem összegyüjtik.
    4. a lehulló rohadt gyümölcsöt is összegyüjtik, és ha szellentenek annak mentha illata van és jó a szénanátha ellen.

    VálaszTörlés
  3. Jobb, ha nem fogunk semmit sem az állatokra:) A fővárosi kutyakakiért sem a kutyák a felelősek.

    Jobb helyeken nem is adnak már nejlonszatyrot. A kedvenc bioboltomban papírszatyrot kapunk, jó erőset. Utána el lehet tüzelni nyugodtan, semmi mérgező nem kerül a levegőbe. Vászonszatyraim is vannak, viszek magammal mindig. Mish, elköltöztél már? Átkukkantok hozzád, hátha vannak infók.

    Neeeeeem, szerintem nem Joz, inkább Inszeminátor:)

    VálaszTörlés
  4. Sat, köszi a könyvajánlót. Megnézem majd a könyvtárban.

    VálaszTörlés
  5. nem a tehenek finganak üvegházhatású metánt?
    A szelektív hullagyűjtésben kis családunk sokat mozdult előre: műa. flakon, papírok, stb. Mindenkinek bele kellene húzni...
    De még az iskolákban sem oktattyák megfelelően.
    OFF: linkelek nektek egy jó blogot. Paszti mester most nagyot dobott: http://osember.blog.hu/

    VálaszTörlés
  6. De, a tehenek, viszont a szárított trágyájuk meg kiváló fűtőanyag, hasznos energiaforrás tehát meg is van bocsátva a metán:)

    VálaszTörlés
  7. Minden jóérzésű ember aggódik az erdőírtások miatt. A baj az, hogy tényleg keveset teszünk ellene.
    Engem érzelmileg fogott meg egs filmrészlet: egy bennszülött törzs falujának közelében fakitermelés kezdődött. Este, amikor leálltak a munkával, csodálkozva tapasztalták, hogy az egész falu kivonult a még megmaradt fák mellé. Valaki, aki jártas volt a bennszülöttek rítusaiban, észrevette, hogy gyász-szertartást rendeztek.
    Kérdésére a törzs egyik kicsit angolul tudó tagja elmondta, hogy szájhagyományuk szerint ha az erdő elpusztul, hamarosan az emberek is elpusztulnak. Mindennél többet mondott a végtelen szomorúság okos szemében...

    VálaszTörlés
  8. Szép történet, megható. Félek, hogy már késő, hogy rengeteg helyrehozhatatlan dolog történt. De ne legyen igazam.

    VálaszTörlés

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...