2010. május 2., vasárnap

Elfelejtett növényünk: a hajdina


Egy nepáli legenda szerint az óriások eledele volt. Még most is úgy tartják, hogy aki nagy, erős és okos akar lenni, annak sokat kell belőle enni, mert az erő forrása. Először a közép-ázsiai sztyeppvidéken termesztették; a kínaiak 6000 évvel ezelőtt honosították meg. A mongolok véndorlása nyomán India északi részeire is eljutott, ahol az ottani hegyi lakók is termeszteni kezdték. Innen került Oroszországba, majd Európába.

Amellett, hogy emberi táplálék, több helyen jó méhlegelő, takarmányozásra és zöldtrágyázásra is használják. Erdélyben harminc éve fő tápláléknak számított, manapság is többre tartják a puliszkáját, mint a kukoricáét. Az oroszok grecska néven tartották és tartják becsben. A lengyelek a haricskát tisztelik benne, Izland szigetén pedig kenyeret sütnek belőle.

A hajdina kémiai összetétele hasonlít a búzáéra. A 30-60 cm magas növény ásványi anyagokat, vitaminokat, esszenciális aminosavakat tartalmaz, lúgos kémhatású, ami ritka a gabonák között. Csökkenti a vérszérum koleszterinszintet, többszörösen telítetlen zsírsavakat tartalmaz.

A kereskedelemben hántolt egész mag, pehely és liszt formájában létezik, én az utóbbi kettőt használom, bioboltban szerzem be. Leggyakrabban főtt kásaként fogyasztjuk. Adok is egy receptet hozzá:

Hajdina kása édesen:

a hajdinapelyhet kétszeres mennyiségű vízben megfőzöm. Amikor kására fő, letakarom konyharuhával, hadd álljon, dagadjon még egy picit. Házi barack - vagy szilvalekvárral tálalom, én cukor nélkülivel eszem, aki szereti, még meg is cukrozhatja. Egyszerű étel. Készíthetjük sósan is, különféle zöldségekkel, fűszerekkel ízesíthetjük, jól illik hozzá a majoranna.

forrás: Herbáció

2 megjegyzés:

  1. Na ez az egyetlen.. nem .. nem karok hazudni, a második termény ami egyszeri kipróbálás után az "annyira nem ízlik hogy le sem tudom nyelni" skatulyába került nálam:-( a másik a köles) fűszerek közt a rozmaring az aminek az illatától is felfordul a gyomrom..
    Hajdina felét próbáltam tejben főzni tavaly, édesen, másik felét sósan, de nem tudtam annyira megfokhagymázni-fűszerezni, hogy elnyomja a hajdina jellegzetes ízét. Szóval egyik fele mézes -gázolajízű lett, másik sós-fokhagymás gázolaj ízű.:-(


    pedig biztos hogy nem rossz, meg egészséges is, csak szokatlan.
    Mikor "elfelejtett táplálékokról" esik szó, óhatatlanul is eszembe jut, hogy ha olyan fini lett volna, tutira nem felejtik el a magyarok:)
    Jött a jólét, és huss elfelejtődött egy csomó minden, helyette meg esszük a sok hizlaló fehérlisztet és krumplipürét...ami finom, és szép nagy segget eresztünk tőle:-(

    Mindegy nem adom fel, igyekszem legalább a gyerekeket olyan irányba terelgetni, hogy legyenek nyitottak a tudatos táplálkozás felé. Van már 3 csarnokban is nénim bácsim akitől biztos termelői forrásból való nem klónozott és nem a nagybaniról való holland árut lehet venni. (ritkák a megbízható nénik, de akad azért még. Meg Misi hentes -mészáros aki el is magyarázza hogy mit hogy készítsek el, hogy jó legyen:) és nem ad el nekem felkockázott marhát birkaárban mint a Lehelen az a bizonyos (de nem úszta meg szárazon, dorkamama visszament balhézni egyet:)Le a Lehellel , szélhámosok fészke!! Az újpesti piac a tuti. Ott még vannak igazi kofák.

    Dorka voltam

    VálaszTörlés
  2. Hát igen, a hajdina nem mindenkinek ízlik. Nekem igen, és a köles is, főleg hagymásan:) Az újpesti piacon van biopiac szombatonként, keresd meg feltétlenül. Nekünk óriási mákunk van itt a Bakonyban, minden termelőt felfedeztem már. Hárskútra, Bakonynánára, Pannonhalmára és Győrbe kell mennünk, de megéri. Közvetlenül a termelőktől vásároljuk mindazt, amire szükségünk van.

    Már a negyedik ágyást vetettük be pénteken, aztán beállt ez a szörnyű idő. Bár a mi telkünk igen védett, mégis, megtépázott fákat látok, orgonánkról jó nagy ágat tört le a szélvihar, a pünkösdi rózsánk a földön fekszik, abból sem lesz már semmi idén. Hideg is van, pedig meleg kellene. Ilyenkor értem meg, milyen nehéz a gazdálkodók sorsa, tökéletesen ki vagyunk szolgáltatva az időjárásnak.

    VálaszTörlés

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...