2009. január 26., hétfő

Bugyli a zsebben




A bugylibicskáról olvastam a minap. Eszembe jutott, hogy nekem is van valahol. Egy búcsúban nyertük, a barátom lőtt egy telitalálatot és ezt kapta ajándékba. Szép faragott nyele van, színes. Nem tudom hova lett, eléggé rendezetten tartom a dolgaimat, de azért akad egy-két kupis doboz. Arrafelé kellene keresgélnem.


A mesékben mindig a szegény ember zsebéből került elő az olcsó fakés, összecsukható, gyenge pengéjű vacak kis vágóeszköz. Bugylibicska. Asszem a neve miatt szerettem meg, olyan vicces az a szó, hogy bugyli. De mert érdekelt, utánaolvastam, mit is jelent. Zsebet. Ennyi az egész. Azért lett bugyli, mert nem a csizmaszárban hordták, mint a késeket általában, hanem a zsebben. A kicsi falvakban a kocsmában szórakoztak régen a legények, nem volt más szórakozóhely akkoriban. Zsebükben elengedhetetlenül ott lapult a bugylibicska. Üzletben nem is lehetett kapni talán, vásári termék volt, ott díszelgett minden kirakodóasztalon, ahogy a búcsúkban is. Ha találkoztok eggyel, őrizzétek meg, hogy ne tűnjön el végleg a világunkból.

2 megjegyzés:

  1. s azokban a kocsmákba' gyakran előkerült a bicska, vajha csa' vásári bóvli bugyli lett vón!, de gyakran holtan maradtak ott legények. főkint széköly hagyomány a feszültséglevezetés e módija

    VálaszTörlés
  2. manapság is előkerül azért, ha nem is a bugyli. Jobban szeretnék békésebb világban élni.

    VálaszTörlés

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...