2010. március 9., kedd

Tegnap sütöttem



Kenyeret. Úgy ám, ezt a szépséget itt ni, amit a fotókon láttok. Az eddigi kenyereinket teljes őrlésű lisztből sütöttem, egyik sem lett olyan szép magas, mint a tegnapi. De azért más titka is van a jó kenyérnek.

Szebb, magasabb, levegősebb a kenyér, ha keverem a liszteket. Bioliszt mindkettő, de többet tettem bele a világos tönkölyből és kevesebbet a teljes őrlésűből. A fő titok pedig: húsz percig dagasztottam a kis mancsaimmal, hogy kellő mennyiségű légbuborék kerüljön bele, könnyű, gusztusos legyen. És még egy picike titok: legyen meleg a helyiségben kenyérsütés közben, azt szereti.

És akkor most elmondom részletesen is:

Hozzávalók:

2,5 dkg élesztő - igazit használtam kivételesen, nem porélesztőt, 1 liter meleg víz, 1 kávéskanál bioméz

1 kg tönkölyliszt, 35 dkg teljes őrlésű tönköly liszt (úgy az igazi, ha a kis házimalmunkban magunk őröljük), 1 evőkanál só (lehet jódozott tengeri só, én Himalája sót használok)


Az élesztőt összekutyultam a meleg vízzel és a mézzel, mindezt egy befőttes üvegben (nem mondom, hogy felfuttatjuk, nem én). Rátekertem a tetejét és betettem a kályhánk kelesztő részébe kb 15 percre. Megteszi valami jó meleg hely (nagyjából 25 fok legyen) annak, aki nem olyan szerencsés, hogy igazi jó kis csikótűzhelye van a konyhában (fotók róla a főblogomban).

A liszteket és a sót összekevertem a mostanában vett vajlingomban, ami éppen olyan, mint a nagymamámé volt, igazi retro darab, kiválóan alkalmas ahhoz az izgalmas munkához, ami most következik: beleöntöttem az elkészült élesztőt (ne várjatok "felfutást", nem fut az élesztő sehova sem, egyszerűen csak végbemennek benne azok a folyamatok, amelyeknek végbe kell menniük), összekevertem mindezt és elkezdtem dagasztani. Meg sem álltam 20 percig. Hol jobb kézzel, hol ballal, nem túl bonyolult. Alányúltam a tésztának, felhúztam, mozdítottam ide-oda, jobbról-balra, alulról felfelé, szépen összeállt, ahogy azt kell.

Mikor úgy éreztem, hogy készen van, betettem abba az edénybe, amiben később megsütöttem (ez lehet tepsi, lehet cserépedény, a miénk valami különleges, többrétegű bevonatú valamilyen edény, sosem fogom megtudni, hogy milyen, mert a gazdaboltban sem tudták, viszont remekül bevált) letakartam egy konyharuhával és visszatettem a kelesztőbe kerek 40 percre.

Mikor kivettem, picit lötyögősnek tűnt, de bíztam a sütésben, hogy a meleg majd felszippantja belőle a felesleges vizet. Így is történt. 40 percig sütöttem légkeverős üzemmódban 150 fokon, majd 20 percig ugyanebben az üzemmódban 180 fokon. Nem mertem betenni a kályhába, mert így először szerettem volna pontosan tudni, milyen lesz az eredmény, ha a hőfokokat betartom. Jó lett és finom:)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...