2010. március 16., kedd

Rémálmok



Mindannyiszor, ha elméd olyat tesz, ami ellenkezik a természeteddel, tudattalanod üzenetet küld - először udvariasan, de ha nem hallgatod meg, rémálmok formájában.

A rémálom nem más, mint a tudattalan kiáltása, egy kétségbeesett kiáltás, hopgy túl messzire mész önmagadtól, és elvéted egész létezésed. Gyere vissza, gyere haza! Mint amikor egy gyermek elvész ar erdőben, és az anyja a kicsi nevét sikoltozza, kiabálja. Pontosan ugyanez a rémálom. Tehát barátkozz meg az álmaiddal.

Lassan-lassan látni fogod, hogy te és a tudattalanod egyre közelebb és közelebb kerültök egymáshoz. Minél szorosabb ez a közelség, annál kevesebbet álmodsz, mert akkor nincs szükség álmokra. A tudattalan akkor is elküldheti az üzenetét, ha ébren vagy, nem kell kivárnia, hogy elaludj.

Minél szorosabb ez a közelség, annál inkább egymásba csúszik a tudatos és a tudattalan. Ez csodálatos élmény. Végre először egynek érzed magad. Lényed egyetlen része sincs elutasítva. Elfogadod az egész lényedet. Elkezdesz egésszé válni.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése