Mese

Az egészen nagy versek, regények, tudós könyvek hangjában van valami egyszerű és gyermekes, mint a mesében. A nagy könyvek mindig mesekönyvek. Ilyen a Biblia, ilyen Tolsztoj, ilyen mindig minden igazi vers, örök történet.

Mert az élet és a lélek alján a mese van, mely néha monda - ilyenkor a népek írják - néha hitvallás, mikor próféták írják, néha történet, mikor a nagy írók írják: de a hang és a magatartás, mellyel ezek az írások a világhoz fordulnak, mindig a szűkszavú, ősi mese hangja és magatartása.

Az emberiség várja a mesét, s a próféta, az író, a tudós csak e mesehangon közelítheti meg igazán és véglegesen az emberek lelkét. Mert minden író Keleten él kissé, a datolyafa alatt ül, s az emberiség köré telepszik és kéri: "No, mesélj."

Márai Sándor