2009. március 19., csütörtök

A kis életmentő


Úgy bizony. Ő a cicám, Ciróka és megmentette az életemet pár éve, egy hűvös téli hajnalon. A szó szoros értelmében. Cseteltem a lányommal a korai órán, négy óra tájékán, lányka egy távoli országban él, Bali szigetén, és az időeltolódás miatt ezt az időpontot találtuk ki. Fáztam lent a nappaliban, ezért bekapcsoltam a villanyfűtőtestet, ami amolyan tartalék fűtőeszközként a falra szerelve adta a meleget mellettem, ha éppen bátorkodtam bekapcsolni. Na nem a berendezéstől féltem, hanem a számlától, amit majd kézhezkapok. Pedig félhettem volna attól is, de ezt akkor még nem tudtam.


Szóval beszélgettünk egy jót a kiscsajjal aztán úgy döntöttem alszom még egy keveset. Felmentem a hálóba, kutyáim velem - akkor még mindkettő élt - és el is aludtam nyomban. Egy idő elteltével - nem tudom, mennyit aludhattam - cicám éktelen sivalkodására ébredtem. Mint amikor párzási időszak van és oáznak a macskák, olyan hangokat hallatott de iszonyú erővel az amúgy nagyon halk cicusom. Felriadtam és azt láttam, hogy nem látok szinte semmit. Tömény koromfekete füst borította be a hálószobát, jött fel lentről - és mi, a kutyáim meg én mindezt nem vettük észre. Aludtunk és nem ébredtünk fel rá. Cica a lépcsőfeljáró tetején ül rémülten és ordít. Mikor meglátta, hogy felébredtem és indulok, lerohant ő is és a macskaajtón kifutott a házból. Csakúgy a kutyák is, ők is követtek engem, ahogy szoktak. Velem mozdultak mindig, addig aludtak, ameddig én, akkor keltek, amikor én.

Már a lépcsőről láttam, nem volt nehéz észrevenni még a füstben sem, hogy a nappali fala ég, a konnektor környéke, ahova a fűtőtest csatlakozója volt bedugva. Akkor már nagy lánggal égett, a xiladekorozott fafal pedig füstölt veszettül, mielőtt lángrakapott volna. Igencsak megijedtem, hiszen amikor ideköltöztem az utcába, még azon a héten láttam az utcánkban egy kőházat negyven perc alatt teljesen leégni, mire a tűzoltók ideértek, a házból nem sok maradt. Villámsebesen kellett döntenem, mit tegyek. Kirohantam a villanyórához, lekapcsoltam a biztosítékot. Visszarohantam a házba és elkaptam az első, a kezembe eső ruhadarabot. A köntösöm volt, mert még időm sem volt felvenni, azzal kezdtem el a tüzet elfojtani, oltani. Egyik helyen eloltottam, másik helyen újraledt. Nem is volt időm félni, dolgozni kellett keményen. Csináltam, nem álltam meg. A köntös már szinte semmivé foszlott a kezemben és a kezem is megégettem, de sikerült eloltani. A tűzoltókat nem is hívtam, arra végképp nem maradt időm, hogy elmagyarázzam, hova jöjjenek. Akkor le is ég a ház, az biztos. Az volt a szerencsém, hogy a xiladekorral kezelt fa nem kapott könnyedén lángra, inkább csak füstölt. Csak a konnektor és környéke lángolt, olyan fél négyzetméternyi területen, ezért sikerült eloltanom. Még hosszú órák múlva is féltem, hogy az átforrósodott fal újból lángra kap, őrségben álltam, amíg csak bírtam. Minden ajtó, ablak tárva-nyitva, hogy a füst kimenjen, de még hetek múlva is éreztem a szúrós szagát.

Villanyszerelő szerelte fel azt a biztosítékkal ellátott konektort, ami zárlatos volt. Újat fizettem ki, ő pedig egy hibás régit tett fel. Ha nincs a cicám, ez bizony az életembe került volna. Akkor döbbentem rá, hogy ha tűz van valahol, nem a lángokban halnak meg az emberek - bár biztos olyan is van - hanem füstmérgezésben. Milyen könnyű meghalni. Ha nem ordít Ciróka annyira kétségbeesetten, szépen bealszunk a kutyáimmal örökre. Pár pillanat és elillan az élet.

Így jártunk. Cicám már tizennégy éves, de nagyon jól tartja magát a kislány, akár tizet is letagadhat. Igaz, már nem szeret annyira vadászni és sokkal többet alszik, de ennek én szívből örülök, nem kell az egérkéket megmentenem. Szerencsés vagyok az állataimmal. Ő is éppen olyan kedves jószág, mint a kutyám és mint az öreg kutyám, Mocsi volt.

5 megjegyzés:

  1. Kedves Tara, megrázó történet ez (szó szerint is)! Félelmetes, ijesztő és sok-sok tanulsága van (jó, hogy megírtad). Hála Istennek, hogy "úrrá lett" rajtad a józan ész; a lélekjelenlétet is ennek köszönhetted talán!
    Nagyon erős (és ügyes) ember vagy — okkal bízhatsz magadban!
    Alakul a költözködés ügye?
    Üdv: Viviana

    VálaszTörlés
  2. Igen, elég rémisztő történet, inkább utólag ijedtem meg, mint akkor.

    Nem költözöm. Úgy döntöttem, maradok és ez a döntésem végleges. Éppen alakítom át a kertemet, majd írok erről is.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Tara, meglep ez a hír.
    Egy új szempont vagy egy eddig nem ismert tényező változtatta meg a szándékod? Esetleg jelentős segítség mutatkozik?
    És látod, elszántságodból ismét kiérezni az erődet! Sok sikert kívánok a terveid megvalósításában!

    VálaszTörlés
  4. A világválság, világunk összeomlása miatt nem költözöm. Nem akarok új betelepülő lenni egy ismeretlen helyen. Inkább elkezdek közösséget építeni itt, a szigeten. Jelentkeztem a Faluszépészeti Egyletbe, dolgozni fogok a közösségért és persze közben beszélgetni:) Apránként közreadom majd a véleményem, próbálom önellátásra bírni az embereket.És én is tanulok majd remélem sokat a konyhakertekről, élnek még idős asszonyok a faluban, akik megtermelnek ezt-azt.

    VálaszTörlés