Hogy magára ne hagyjam az ifjú jegyespárt, nézzünk be hozzájuk, hogy is folytatódik szerelmük története. A jegybenjárás alatt a legény csaknem minden nap meglátogatja menyasszonyát és ajándékokat visz neki. A jegyesek ezüstpénzt hordanak a csizmában vagy a cipőben, a talpuk alatt, hogy meg ne ronthassák rosszakarók a szerelmüket. Ősi hit ez is, mint a jegykendő, mert a kendőt, pántlikát hajdan bűvös szernek tartották a gonosz szellem ellen.
A vőlegény a jókomái közül választja ki a vőfélyt, akinek ugyancsak nehéz dolga van. Ő a regősök, énekmondók utódja, ő hívogatja a vendégeket verses mondókáival. A lakodalmas háznál ezalatt folynak az előkészületek. Szerda a nagy nap, szerdán van az esküvő, nem is lehet másként. Vasárnap csinálják a csigát, hétfőn a süteményeket, kalácsot, kedden ölik le a marhát, kopasztják a baromfit.
A lakodalom előestéjén elmennek a menyasszony ágyáért csengős kocsin, pántlikás lovakkal, maskarás legényekkel, végigdalolva a falut. A menyasszony kapujában szalmabáb áll és szalmakötél vigyázza a bejutást, amelyben vastag drót van belül. A vőfély verssel kéri ki az ágyat s hosszú alkudozás után pénzért váltják azt ki. Kocsira rakják s elviszik a vőlegényes házhoz; ekkorra öreg este van már s vacsorára várják a küldötteket. Éjfélig virrasztanak és táncolnak a rendetlen házban, amely tele van ajándékokkal, tésztafélékkel.
Az esküvő napján jókor kelnek mind a két háznál, mert reggeltájt gyűlnek a vendégek, akiket rögtön ellátnak inni-ennivalóval. Tizenegy óra tájban elindulnak az anyakönyvi hivatalba, onnan a paphoz. A menyasszony fején koszorú van, a nyoszolyóinak csak virágcsokor. A vőlegénynek is bokrétás a kalapja. A menyasszonyt a vőfély kéri ki és vezeti a templomba rigmusok és az asszonynép sűrű zokogása közepette.
A vőfély a pap elé vezeti külön a menyasszonyt, külön a vőlegényt. Tartozik a szertartáshoz egy aranyporos alma is, rúdon viszik a templomba majd haza, ott kettévágják, felét az új férj, felét az új asszony eszi meg. Ez is annak az ősi pogány hitnek az emléke, amit említettem volt az előző írásomban. Esküvő után a templom előtt kérik ki a menyasszonyt s elviszik a vőlegény házához. Ha csak tudják, közben visszalopják a menyasszonyt; itt aztán ügyelni kell a vőfélynek, ez a csúfság meg ne történjék rajta. Az ünnepi lakoma kora délután kezdődik és estig, vagy éjfélig is eltart, amikor is táncba kezdenek.
Este van a kárlátó. Ez annyit tesz, hogy a menyasszonyos ház vendégei fölkerekednek és eljönnek a vőlegényes házhoz azzal, hogy elveszett valami szép madaruk, meg akarják nézni, nem repült-e ide? Sok tréfa után beeresztik őket s közös lesz a mulatság. A lakoma végén van az új asszony felkontyolása. A nyoszolyók és a menyasszony leteszik koszorúikat, nyoszolyóasszonyok kontyba teszik a fiatal menyecske haját s be is kötik a fejét. Az új asszonyka titokban rágázol a vőlegény kalapjáról elcsent bokrétára s ezzel úgy megbabonázza azt, hogy sohase lesz csalfa.
Bekötött fejjel vezetik be az ifjú menyecskét a mulatók közé és ekkor jön a menyasszonytánc is, mikor mindenki fordulhat egyet a menyasszonnyal, ha pénzt dob az erre kitett tányérba. Majd hazamennek a kárlátósok s ha lehet, visszalopják a menyasszonyt. Reggelre kelve a nyoszolyók megfésülik, felöltöztetik az új asszonyt, fejére főkötőt tesznek s elvezetik a templomba, ahonnan azután a leányos házhoz mennek reggelizni. A legények azzal végzik a hosszú lakodalmat, hogy délelőtt kormos fazekakkal, piszkafával, bádogfedőn dobolva házról-házra járnak és enni kérnek. Néhol meg is vendégelik őket, míg másutt maguk lopnak ennivalót, sonkát a kéményből. Ez a tyúkverő.
A lakodalom nagy költséggel jár, a szülők nem is örülnek neki. És ha most elhagyjuk a száz évvel ezelőtti időket és visszatérünk a mába, láthatjuk, hogy elmaradtak a lakodalom túlzó vonásai, leegyszerűsödött, alkalmazkodott korunkhoz és ezzel a szépségét, játékosságát is elveszítette. Vannak még hagyományőrző vidékek, de az általam elmesélt lakodalmat nem leljük már fel ilyen ősi formában szinte sehol sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése