Cserépedény és sulyom

Eleink szívesen főztek cserépedényben, sütöttek kemencében. Öregjeink, akik még emlékeznek ilyen időkre azt mondják, hogy a cserépben készített étel az igaz. Picit mi is visszahozzuk a múltat amikor "römertopfban" sütöm a csirkét, aminél nincs is finomabb, omlós, porhanyós és mégis ropogós. Van egy kemencéhez hasonló tűzhelyünk is a konyhában, fával fűtjük, télen az adja a meleget és azon készítem az ételünket is. Az ősi tűzhelyeket kőből rakták, de kő volt az első sültestál, tepsi, serpenyő is, a hússzeleteket megtüzesített köveken sütötték, megmaradt az a hagyomány szépen. Nekem is van kőgrillem, igaz, afféle huszadik századi csoda, elektromos árammal működik, nem is nagyon használom. Ajándékba kaptam, kevéssé ismer, aki vette:)

Na de ennyire régre nem megyünk azért vissza az időben, elég lesz egy-két századot. Virultak a paraszti kertek, veteményes, sok virág, alig akadt növény erdőn, mezőn aminek ne lett volna szerepe a konyhában.

Hallottatok már sulyomról? Évelő vízi növény, termése a gesztenyéhez hasonló. Régen sokfelé megtermett, aztán a Tisza szabályozása után sok ki is pusztult, nem figyeltek eléggé az élővilágra. Ma reneszánszát éli, keresik és gyűjtik, Tiszafüred környékén újból találni belőle. Késő őszre érik be, kettévágják, finom belét kiszedik,mártást és sült tésztát készítenek belőle, így:

a sulymot tisztítás után mintegy fél óráig főzzük, majd kivesszük a főzőléből, kettévágjuk, kikaparjuk a belét, diódarálón ledaráljuk, forró tejet öntünk hozzá.Jól elkeverjük és felforraljuk. Később teszünk hozzá mustárt,tejfölt, ezekkel is összeforraljuk. Tálalás előtt ismét felforraljuk, a tűzről levéve még tejszínnel finomítjuk. Különlegesen finom, pikáns mártás.

( A fotót a horgászat.hu-n találtam, sulyomárusok)