2009. augusztus 7., péntek

Akit nem szeret a pénz


Még jó, hogy nem szeret, ha én sem szeretem. Nem is szeretnék sok pénzt. Kicsit sokat igen, csak nagyon sokat nem. Azt hiszem, meg kell magyaráznom ezt a dolgot. A baj ott kezdődik, hogy valaki egy átlagos családban nő fel. Nem túl szegényben de nem is gazdagban, értelmiségi diplomás szülőkkel, van rendes ruhája, étele, iskolába jár, tanul rendesen, kirándulni járnak, múzeumba.

Korán megismertetik az olvasás szépségével, a könyvtárral, 14 éves korában már túl van Dosztojevszkijen, Jókain, a többi klasszikuson és külön szerencséje, hogy olyan korban nőtt fel, amikor még az olvasottság, műveltség érték volt. De sem az iskoláktól, sem a szüleimtől nem tanultam meg a pénzzel való bánásmódot, azt viszont igen, hogy kell "spórolni", hogy kell "beosztani", hiszen ezek a szavak meglehetősen gyakran hangzottak el családunkban. Elismerem, három lánygyermekkel nem lehetett egy rózsaágy az élet.

Belátom és kijelentem, hogy nincs pénzügyi intelligenciám. Miután ezt főként az otthonról hozott minta és kultúra határozza meg, nem jó tananyagot sajátítottam el, akaratlanul. Egy olyan mintát követtem az életem során, amelyet megváltoztatni nagyon nehéz, hiszen a pénzügyi intelligencia elsősorban szemléletmód, másodsorban a pénzzel való bánásnak olyan kreatív és intelligens módja, amikor is el tudjuk érni, hogy a pénz dolgozik nekünk és nem mi dolgozunk a pénzért. Na ez az, ami nekem nem megy. És az az érzésem, nem vagyok ezzel egyedül.

Bár manapság ez a "pénz dolgozik nekünk" mintha valami neoliberális huncutság lenne. Olyan világot szeretnék, amiben mindenki a teljesítménye szerint részesedik a javakból, nem, egyenlősdiről nincs szó, nem a be nem vált szocializmusra gondolok. Csak konkrét, elvégzett munka után járjon a fizetség, úgy majd nem lennének kirívóan gazdagok, de szegények sem. Tűnjenek el a virtuális vagyonok. Valóságos élet, munka legyen. Nem mintha a mostani uralkodó elit ezt hagyná, sok víz, vér és könny fog még lefolyni ez ügyben mindenféle patakokon és folyókon.

Nem kívánom a lottó ötöst, ezért nem is lottózom. Nem tudnék a pénzzel mit kezdeni, nyomasztana, megváltoztatná az életemet és nem pozitív irányban. Ne kapjátok fel a fejeteket méltatlankodva, hogy ez a nő hülye. Nem, nem hülye. Legalábbis ebben a kérdésben biztosan nem. Képes vagyok előre átgondolni, hogy egy hatalmas, váratlanul jött összeg milyen rombolást végezne a lelkemben, az életemben. Félni kezdenék, muszáj lenne nagyobb házat, jobb autót vennem, elkezdeném nyilván osztogatni. Sőt lehet, hogy jó nagy részét odaadnám azoknak, akiken segíthetek vele, öregeknek, gyerekeknek, állatoknak, de senki sem hinné el, hogy nekem nem maradt és ugyanúgy félnem kellene továbbra is.

Befektetni? Jól felhasználni? Kanyarodjunk nyugodtan vissza ahhoz, hogy a virtuális pénzek nem érdekelnek, nincs ide vonatkozó pénzügyi intelligenciám és már nem is lesz. Szeretem az életemet, ezt az életet akarom élni továbbra is, éppen ezt. Ilyen kevés, de mégis elég pénzzel, amim van. Szabad vagyok, félelem nélkül élek. És jó így nekem.

4 megjegyzés:

  1. Érdekes volt ez az írásod is!
    Én elég szegény értelmiségi családban nőttem fel,mindennapos volt a spórolás,ezt teljesen magammal hoztam,így érteni vélem,amiről írtál.
    Néha koloncnak érzem,hogy annyira spórolok most is,pedig nem mindig éri meg görcsösen az olcsóbbat venni.
    Érdekes,hogy a nővérem nem görcsös ebben,pedig ugyanúgy nevelődtünk.

    VálaszTörlés
  2. Arra jöttem rá az évek során, hogy az ember nagyon kevéssel beéri. A spórolás alatt nem mindig azt értem, hogy az olcsóbbat veszem meg. Nem veszek vacakot, ez a lényeg. Nem az ára számít, inkább a minősége. Nem veszek meg azért valamit, mert valami trendi márkanév alatt fut, az ilyesmi nem érdekel. Vannak szempontjaim: természetes anyagból legyen, ne legyen benne idegen anyag, méreg, műanyag, ilyesmire törekszem. De ha jónak tartom a filléres kínai hálóinget, mert tiszta pamut és nincs benne műszál, bizony megveszem.

    Nem cserélek tévét vagy telefont ha nem romlik el, képes vagyok egy kedvenc cipőmet megjavíttatni, nem dobom el, ilyesmire gondolok spórolás alatt. Nem veszek semmi feleslegeset. Könyvekre költök, de abból is jó az antikvár példány, ha fellelhető. Netről rendelek, mert olcsóbb és ott a könyvtár is. Számtalan módja van a takarékoskodásnak, az egyik új blogomban ezt igyekszem majd végigjárni.

    VálaszTörlés
  3. Tara:nagy kiváncsisággal várom azt a másik blogodat is!!!!

    VálaszTörlés
  4. Már létezik a blog, ennek a blognak a bal oldali felsorolásában is megtalálod, de itt a címe: http://pazarlas-helyett.blog.hu/

    VálaszTörlés

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...