Nagyon szeretem a lovakat. Legszívesebben "suttogó" lennék, a világ legszebb hivatása. Vannak itt a szigeten lovak, olyan is, amelyik elválasztva a többitől, külön karámban van. Időnként elbringázunk vagy eltúrázunk hozzá hugival és beszélgetek vele. Csókos a neve. Hamarosan megyünk megint, viszünk neki almát, répát, na meg a fotómasinámat, mindig elfelejtem, pedig szeretném őt megörökíteni.
Kincsem meg azért lopta magát a szívembe elismert érdemei mellett, mert imádta a cicáját. Egy kis rozoga fekete-fehér nőstény cica volt a legjobb barátja, nélküle a versenyein el sem akart indulni. Amikor egyszer Boulogne kikötőjében elkóborolt a cica, Kincsem egész tábora őt kereste. Nem tudom, meglett-e, remélem. Kincsem nagyon fiatalon halt meg, a cicák is élnek addig, leélhettek volna egy ilyen szép baráti kapcsolatot végig, együtt. Nem is értem, hogy nem tudtak vigyázni a cicára, ha tapasztalták, hogy Kincsemnek ennyire fontos.
Elég különös lovacska volt Kincsem, válogatós. Nem ivott meg akármilyen vizet például. Képes volt álló napon át szomjazni, ha nem a megfelelőt tették az itatójába. Na de annyi kiváló eredménnyel, amivel ő büszkélkedhetett, azt hiszem, néhány ilyen hóbortos dolog igazán megbocsátható.
Kincsem Kisbéren született 1874. március 7-én. Apja egy Cambuscan nevű import angol telivér volt, amelyet 1871-ben vásárolt meg Francis Cavaliero a kisbéri ménes számára, anyja pedig Water Nymph, az ozorai Esterházy-ménes kancája, amelyet 1873-ban vittek Kisbérre fedeztetni. Kincsem karrierje kétéves korában,1876-ban kezdődött. Trénere az Angliából Magyarországra települt Hesp Róbert volt. Akkor még nem sejtették, hogy már a neve is telitalálat, hiszen valóban kincset ért tulajdonosának, sőt az egész nemzetnek is.
Szinte állandóan utazott, vonatozott versenyről versenyre. Megnyert mindent, amit csak lehetett. Ötévesen tizenkétszer állt starthoz, többek között Berlinben, Frankfurtban és sokadszorra Baden-Badenben. Kincsemet hatévesen is futtatni szerették volna, de a felkészülések során kiderült, hogy lábai nem egészségesek, ízületei elkoptak. Új korszak kezdődött a számára: ezúttal tenyészkancaként bizonyíthatott. Tápiószentmártonba szállították, ahol öt csikót ellett. Ebből három a híres mén, Buccaneer utódja, kettő pedig egy Doncaster nevű méntől született. Kincsem első ivadéka, Budagyöngye 1882-ben jött világra. Később ez a kanca is sok győzelmet tudhatott a magáénak. Következő csikója Buccaneertől, Ollyan Nincs (szintén kanca), sok sikert ért el a versenypályákon.
A csodakanca utolsó utódja Kincs volt, amelyet 1887-ben ellett. Kincs lánya, Napfény később eredményes versenyzővé vált. Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor és bélgörcsök kínozták. 1887. március 7-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki legendás lovacskánk. Teljesítményét soha egyetlen versenyló sem tudta túlszárnyalni, ezzel az egész magyar versenylótenyésztésnek szerzett világhírnevet. Leszármazottai eljutottak a világ neves tenyésztőistállóiba. Számos versenyt neveztek el a csodakancáról olyan országokban is, ahol a kanca élete során meg sem fordult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése