Az a négy krémes lehet az oka, amit tavaly elpusztítottam. Kettőt nyár elején, kettőt meg nyár vége felé, kishugi szülinapján. Ilyen alkalmakkor befigyel pár süti.
És akkor most ezt így hogy? Jönnek a kilók és megrémültem. Ritkán állok a mérlegre, de egyre többet mutat. Nem ér a nevem. Alig eszem és az is tök egészséges, de komolyan. Nincs nasi, nincsenek sütik - jó, a krémeseket bevallottam - nincs kóla meg szörpikék sem, csipszek sem, semmi sem, kész csoda, hogy még élek. Vega vagyok mint tudjuk, a vegák meg általában nem dundik. Én leszek az üdítő kivétel? Affenébe is.
A kilók kúsznak felfele. Vagy a mérleg romlott el, télleg, kidobom. Mozgok eleget, naponta a túrák a kuttyommal, kertezek sokat, táncolok, ha úgy hozza kedvem, télen sztepplépcsőzöm, bringázás is bejátszik, és mégis.
Nem baj. Legyen így. Gömbölyű leszek és passz. Szeretek főzni, szeretek enni a kis színes tányérkáimból, szeretem az ételek látványát, illatát, nem őrültem meg, hogy lemondjak róluk. Az egyik legfontosabb örömforrás, örömtáncot lejtenek bennem olyankor a boldogsághormonok, kellenek nekem. Nem állok többé mérlegre. Ez a megoldás.
A gömb tökéletes. A gömbölyű szép. Enni jó. A krémes, meg a mérleg pedig szégyelljék magukat!
VálaszTörlésSzerintem is:)
VálaszTörlésHogy az egyszeri vasutas véleményéhez csatlakozzak: "Jobb a párnás, mint a fapados!"
VálaszTörlés(Én szeptembertől szilveszterig leadtam 10 kilót. Már csak 120 vagyok...) ;-)
De ügyes vagy:) Egy pasi szép, ha olyan emberes. Jó, elfogadom, egy nő meg legyen párnás:)
VálaszTörlés