2009. február 23., hétfő

A Rothschildok


A zsidók gazdasági és társadalmi felemelkedésének úgyszólván egyetlen számottevő útja a kora középkortól fogva a pénz forgalmazása: különböző pénznemek átváltása és a pénz uzsorakamatra való kihelyezése volt. Ez volt a zsidóság hagyományos specialitása a keresztény társadalmi és gazdasági rendben, melyben éltek, ennek a feladatnak ellátásáért tűrték meg őket, és ez volt jólétük és olykor üldöztetésük forrása is.

Ilyen közepesen tehetős pénzváltó családba született Mayer Amschel Rothschild a Majna parti Frankfurtban 1743-ban. Az ő zseniális, maga és nemzetsége számára elképzelhetetlen vagyont és hatalmat teremtő meglátása volt az, hogy nem kisembereket kell uzsorakamatokkal szipolyozni, hanem uralkodók és államkincstárak hitelezőjévé kell válni, és akkor majd azok fogják a kisemberekből kisajtolni a kifogyhatatlan pénzáradatokat, melyek a soha ki nem fizetett és lehetőleg ki sem fizethető kölcsönök folyományaként a hitelező bankárok pénzeszsákjaiba vég nélkül ömlenek.

Ez volt Mayer Amschel Rothschild briliáns "találmánya", magának és utódainak és a velük szövetkezőknek soha nem látott vagyon és hatalom, az emberiség millióinak pedig pokolbéli átok és rákfenénél borzalmasabb pusztulás. Mindez pedig nem csupán a meggazdagodás telhetetlen vágyából fakadt, ennek mélyebb rugói voltak: az egész emberiség fölötti uralom megszerzése, amint a próféták megírták, és ehhez a mindenható pénz is csak eszköz volt.

A kis Mayer Amschel tízéves korától fogva a családi pénzváltó üzletben dolgozott, és a sokféle pénzérme felkeltette érdeklődését a numizmatika iránt. Ebben hamarosan szakértő lett, és amikor szüleit két évvel később elvesztette, majd néhány év múlva az üzletet is átvette, ez szolgált szédületes karrierje alapjául.

A hessei fejedelemség trónörököse, Vilmos herceg fő passziója a numizmatika volt, és Mayer Amschel ilyetén szolgálatai révén már 1763-ban bejáratos volt az udvarába. A trónörökös a híres frankfurti vásárokat is gyakran meglátogatta. Mayer Amschel ilyen alkalmakkor is ápolta a herceggel való üzleti kapcsolatait, és idővel ezek rendszeressé váltak.

Miután a herceg bizalmába férkőzött, a fiatal zsidó helyes meglátással udvari címet is szerzett magának, mint "a Hesse-Hanau fejedelemség koronaügynöke". Ez azután megnyitotta előtte a legelőkelőbb német főúri, sőt uralkodói családok ajtaját. Vilmos herceg III. György angol király unokája és V. frigyes dán király veje volt, s bár tartománya mindössze 50.000 lakost számlált, az egész német birodalomban kitűnő összeköttetésekkel rendelkezett. Így ívelt felfelé Mayer Amschel csillaga az 1770-es években, miközben felesége öt fiúgyermekkel ajándékozta meg, akik az Amschel, Salamon, Nátán, Kalmann és Jákob neveket kapták.

Kisebb méretű kezdeti pénzügyi sikerei után Mayer Amschelnek végül is a francia forradalom és a napoleoni háborúk hozták meg a nagy lehetőséget. A hessei uralkodó 1795-ben Poroszországgal együtt kiugrott a franciaellenes koalícióból, és ezt követően minden energiáját a korábban is igen jól forgatott kölcsönügyleteinek szentelte. Úgyszólván egész Európa bankárja lett, és a tovább hadakozó német fejedelmeket gyakran látta el pénzzel, természetesen magas kamat mellett. Egyre szélesedő fejedelmi üzletköre ápolásához újabb pénzemberekre volt szüksége, és ezek egyikét az utóbb kissé elhanyagolt Mayer Amschelben találta meg. A hercegnek ez a választása annál inkább is kézenfekvő volt, mert a franciák német-alföldi hódításai folytán Európa addigi központi pénzpiaca, az amszterdami tőzsde 1795-ben gyakorlatilag összeomlott, és szerepét egyre fokozódó mértékben a frankfurti tőzsde vette át.

Ilyen nemzetközi méretű bankártevékenység mellett szükségessé vált Mayer Amschel számára külföldi képviseletek létrehozása, és ehhez a megfelelő személyeket saját fiaiban találta meg. A két legidősebb, Amschel és Salamon már jól bedolgozta magát a frankfurti családi üzletben, míg a harmadik, a 21 esztendős, rendkívül eleven és tehetséges Nátán tettre készen várta, hogy talentumainak megfelelő megbízást kapjon. Logikus volt ezért apja választása, mikor 1798-ban ezt a fiát menesztette legfontosabb külföldi érdekeltségébe, Angliába 20.000 fontsterling kíséretében. Az öt igen merész Rothschild fiú alapozta meg a család későbbi hatalmas bankmonopóliumát. Amschel a német föderáció kincstárnoka, Nátán Anglia legnagyobb pénzügyi hatalmassága lett, Salamon a bécsi, Kalmann a nápolyi Rothschild bankházat alapította. Jákob a Francia Köztársaságnak, majd a császárságnak lett pénzügyi hatalmassága.

A Rothschild fiúk vagyonszerző tevékenységéhez több történet is fűződik. A következő posztomban erről írok majd.

Kép: a Rothschildok Faberge tojása

6 megjegyzés:

  1. Nem feltétlenül uzsorakamatra kölcsönöztek, hat százalék kamatot kértek a hitelért, négy százalék kamatot adtak a betékekért. Magyon hosszú ideig, értsd, évszázadokig ez volt a hivatalos kurzus. Persze igyekeztek a hitelbiztosítékokat négy-ötszörös fedezettel elkérni.
    A pénzpiac ma sokkal durvább, gátlástalanabb, mint a pénzarisztokrata dinasztiák kialakulásának kezdetén volt.
    Szerintem.

    VálaszTörlés
  2. Így van, egyetértek. A mai pénzpiac durvább, és ugyanúgy manipulált. Semmi sem történik ma sem véletlenül. Nem olyan régen mélyedtem el a Rothschildokban és a kép több, mint lehangoló. Még írok róluk, már csak magam miatt is, ahogy a profilomban írtam, az ember úgyis magának magyaráz:)

    VálaszTörlés
  3. A hatszázalékos kamat természetesen uzsora a javábó, eszméletlen gyorsan a bankárok zsebébe vándorol ilyen mellett is az, amiért mások dolgoztak. Az igaz, hogy napjainkra ezt sikerült a rablóknak fokoznia, ebbe dől most össze a világgazdaság.
    Erős túlzás, hogy Rócsild találta volna ki, hogy királyoknak kell kölcsönözni, Fortunátus nálunk ezt évszázadokkal előbb is tudta. És sok más uzsorás máshol. Nincs új a nap alatt.

    VálaszTörlés
  4. Száraz György könyvében, melyet a magyarországi zsidódágról írt (nem jut eszembe a címe, ez is odahaza van persze )említi a királyoknak kölcsönző zsidók eseteit.
    Ő persze kizavart és visszahívott zsidókról ír, a zsidó lexikon pedig az alábbiak szerint:

    CÍMSZÓ: Teka

    SZÓCIKK: Teka, kamaragróf 1125 körül élt II. Endre és IV. Béla uralkodása alatt. Kozár származású volt és nevét valamely T. nevű birtok után vette fel Egy 1384. kelt okirat említ is egy Thehan nevű birtokot. Apjának egyébként már Imre, vagy III. Béla Besenyőt adományozta, amelyhez hatalmas földbirtok tartozott. Ezt a birtokot atyja halála után 1230-ig tartotta meg. A Sopron melletti Ruhtukeur, a mai Röjtök, is tulajdonába tartozott. T. nemcsak Magyarországon, hanem Ausztriában is jelentős szerepet játszott és neve először Lipót osztrák herceg és Endre kiegyezése alkalmával 1225. szerepel. T. vállalta a kezességet azért a 2000 márkáért, amelynek lefizetésére Lipót kötelezte magát. Mikor Béla atyjának, Endrének pazarlásait helyre akarta hozni és számos királyi adománylevelet érvényteleníttetett, T.-t is megfosztotta Ruhtukeur birtokától és azt Simon aragóniai lovagnak adományozta. T. nehezen vált meg birtokától, de 1228. mégis kénytelen volt engedelmeskedni a királyi rendeletnek. Tekintélye mindamellett egyre gyarapodott, neve szerepel az osztrák-magyar békeszerződésben. Közben ugyanis megbízták a királyi kamara, illetve a kincstár vezetésével és ily módon jutott a kamaragrófi címhez. 1233-ban eladta Besenyőt is, hogy a királyi pénztárnál csinált adósságát kifizethesse. Lehet azonban, hogy nem anyagi kényszer miatt adta el, hanem, mert már akkor elhatározta, hogy kivándorol Magyarországból. Mikor 1233. a zsidókra vonatkozó szigorú rendeletek miatt (l. Beregi eskü) tisztségét ott kellett hagynia és a zsidó folt viseletének elrendelése is csak újabb megalázást jelentett volna számára, kivándorolt Ausztriába és 1235. már Bécsben élt, ahol zálogüzletekkel foglalkozott. Mikor IV. Béla a tatárveszedelem hírére kénytelen volt visszavonni azt a határozatot, amely a zsidókat a közhivatalok viselésétől eltiltotta, T. visszatért és ismét tekintélyes szerepet játszott. IV. Béla ekkor T.-nak egy Csenke nevű földbirtokot adományozott, amit viszont Simon aragóniai lovagtól vett el, valószínűleg azért, mert a tatárok ellen készülő királynak T. nagy kölcsönöket bocsátott a rendelkezésére. A tatárjárás után T. nyomtalanul eltűnt. Birtokát a király ismét Simon lovagnak adományozta.

    Megvan - Egy előitélet nyomában - ez a könyv címe.
    Akkor jelent meg amikor a témát még csak érinteni is istenkisértés volt.

    VálaszTörlés
  5. Ezt ideteszem még egyszer, hogy a Rócsildok elbújhassanak szégyenükben:

    "A középkor végén a törvényes zsidókamat heti 2% (azaz évi 104%) volt. Amennyiben az adós nem fizette meg határidőre adósságát, azután kétszeresével, majd újabb határidő elmulasztása esetén annak kétszeresével - és így tovább - tartozott. Ha II. Lajos 1525. január 1-én száz aranyat kapott kölcsön Szerencsés Imrétől, 1526. január 1-én ezernégyszáz aranyat kellett visszafizetnie."

    Régóta ismert vád, hogy a mohácsi csatába készülő sereg ellátmányát sikkasztotta el e derék bankár...

    VálaszTörlés
  6. Köszi szépen a plusz infókat, jól jönnek mindig. Fortunatust például nem tudtam. Mindjárt folytatom Rothschildékat.

    VálaszTörlés

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy lelemény...