2009. február 19., csütörtök

Ahol kijön a rosszaság



Valami miatt fáj a kezem, alig tudok írni. A fájdalmakról mondjuk lemondanék, Kökénymami azt mondta gyermekkorunkban ha fájdalomra panaszkodtunk, hogy "ott jön ki a rosszaság" - sűrűn nézegettem a pocakomat akkoriban, vártam, hogy kijöjjön, de nem jött. Nem is a pocakom volt persze a legfájósabb - bár lehetett volna, mert kolbászrajongó voltam, igaz, akkoriban még nem pakolták tele tartósítószerrel meg mindenféle embernek nem való dologgal - hanem a térdem, kis csavargóként általában nem nagyon voltak ép helyek a térdemen. Egyszer, talán tíz éves lehettem, nagypapámtól egy szál kolbászt kaptam szülinapomra, királyság volt.

Hárman vagyunk lánytestvérek, különféle ízléssel hálisten. Bármikor hajlandó voltam elcserélni az alkalmakkénti tortaszeletet valami normális ételre, mondjuk egy szelet rántott husira. Sós, sós, sós. Mai napig is a sós íz a kedvencem, cukrot egész évben szinte nulla mennyiséget eszem, kivéve, ha hugitól kapok valami általa sütött finomságot, azt betolom a helyes kis pofikámba, kár lenne veszni hagyni. Ha a húsféléket ki is hagyom, a sós íz szeretete megmaradt.

Naszóval nekem most a kezemen - karomon jött ki a rosszaság, de leküzdötte lassan a szervezetem, fogni is tudok már, bizonyos mozdulatoknál rosszalkodik csak egy picit de majd az is elmúlik.


Kaptam egy szép kis sütőtököt. Nagyon egyszerű kaját készítek belőle, nem mintha nem lehetne komolyabbakat is, finom a sütőtökkrémleves, a sütőtökös krumplipüré, sőt, rántva is eszméletlen jó a sütőtök, ha még nem próbáltátok, akkor rajta.

Amit ma készítek az nem más, mint egy sűrű palacsintatészta, amibe reszelt sütőtököt pakolászok, jó sokat. Eléggé édes lenne, ezért sajtot keverek hozzá, tudjátok, olyan tubusos krémsajtot, lehet kecskesajt is, bár az drágább. A mai ínséges időkben az sem árt, ha a kaja finom is meg óccsó is, nem igaz? Na akkor rá is térek, mi minden legyen othon nálatok a finom lepénykéhez: fél kilónyi sütőtök, két tojás, hat evőkanálnyi liszt - ki milyet szeret, nekem tuggyátokmilyen - kell hozzá egy deci víz, só, a kisütéshez két evőkanálnyi olívaolaj. Belekeverjük a krémsajtot is, jól összekutyuljuk a hozzávalókat és serpenyőben, kis lángon sütögetjük a masszát. Ha úgy látjátok, hogy megsült az egyik oldala, megfordítjuk és megsütjük a másikat is, sokkal előbb megsül, vigyázzatok, oda ne égjen. Tök egyszerű és nagyon finom. Megszórhatjátok snidlinggel, kész is az ebéd vagy a vacsora:)

(fotó: Zsuzsi)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése