2009. február 20., péntek

Sorsalakítás


Az emberi lét a múlt és jövő két pontja között játszódik le. Mindannyian a rejtélyes múltból az ismeretlen jövő felé tartunk. Kevesen tudják, illetve csak egészen kivételes szellemek tudatosítják, honnan jövünk és hová megyünk. Az ember általában a születés és halál két sorompója közé beszorítva küzd titokzatos ösztönzései megvalósításáért. Úgy érzi, e rövid intervallumba kell bezsúfolni reményeit, ambícióit, szerelmi vágyait. Homályos célja elérésére, amelynek a "boldogság" fedőnevet adja, csak e villanásnyi létpillanat áll rendelkezésére.

Bár e magatartás lényegében helytelen, mivel éppen a sóvárgott célhoz nem visz soha közelebb, mégis rejt valami transzcendens magot, amely a lélek tudattalan emlékezetében gyökerezik. Ez a mag az éppen folyamatban lévő inkarnáció fontosságának sejtelme.

A sorsalakítás, a sors fölötti uralom megszerzése állandó harc a determinációval, vagyis a szellem harca az anyaggal és a démonokkal. Az anyag rajtunk súlyosodik, a démonok bennünk tombolnak. A determináció kizárólag olyan mértékben és olyan módon érvényesül sorsunkban, ahogyan belső magatartásunk idézi és jellemünk aláveti magát neki. Az alakulásban lévő sors nem a múltban vagy a jövőben, hanem a jelenben izzik. E ponton zajlanak a különféle döntő folyamatok. Ebben a mozzanatban megy végbe a múlt feldolgozása és a jövő kialakítása. Tehát mindig, mindenkor a jelen az élet, az aktívan cselekvő, küzdő, felismerő jelenvalóság egyetlen esélyünk önmagunk felszabadítására.

A létforma, amelyben élünk, a legközelebbi, megoldásra váró feladatunk. A félelem legyőzése nélkül sohasem lehetünk sorsunk uraivá. Elnehezült erőink szublimálása nélkül nem szárnyalhatunk éteribb síkokra, ahol az élet feltételei sokkal kevésbé fájdalmasak. Vakságunk megszüntetése nélkül nem láthatjuk meg a lét titkait.

Tóth Gábor festménye: Virágos ajtó

9 megjegyzés:

  1. Úrnőm /Uram, Mindenség Anyám /Atyám, Istennőm /Istenem, amit én nem tudhatok meg soha, hiába igyekszem bármennyire, azt Te belémplántálod érzésekben, hitekben, fájdalmakban, örömökben, sejtésekben és bizonyosságokban, hogy végülis úgy van minden jól, ahogy Te eltervezted, irányítod, akarod. Hiába lázadozunk, vétkezünk, a Te kezedben vagyunk, a Te öledben, szívedben, gondviselésedben, értelmedben, szeretetedben. Köszönöm, köszönjük, hogy vagy és vagyunk, amíg lehetünk, s majd a végső nyugalmat, visszatérést is Hozzád. Áldott légy, legyen a Te műved és Lelked, aminek apró szikrácskája itt izzik bennünk is, csak ki ne oltsuk gondtalan figyelmetlenségünkben, közönyünkben. Segíts Úrnőm /Uram.

    VálaszTörlés
  2. bocs, törölnöm kölle a régi neved, jegyzetelőcímed a rendszeres olvasóim közül is, mert nem tudtam Hozzád máskint belépni, csak miután kitörlém s újraírám mindent, mi Tégöd illete. vmi átállítódott, -kettyent a rendszerbe', de nagyon szívest újra rendszeres olvasód lennék én is, ha e lehetséges, s Néköd es örülnék. Gurzó E.-nek, Hun lennék szerzőjinek e az autonómia jegyzetelőm esetibe' sikerüle valahogy (azt írá: föltörte a kódot, majd hogy: véletlen), mégha én nem is biztosítám ezt a lehetőséget. én nem t'om, hogyan lehet ezt. minden jóut! x T

    VálaszTörlés
  3. A lélekvándorlás bizonyítéka, hogy e blog hányszor öltött már új testet... :-)

    VálaszTörlés
  4. De jó, idetaláltatok:) persze, rendszeres olvasód vagyok és legyél te is, csak nem szeretem kitenni azt az elemet, mert van benne egy mondat, amit nem tudok eltüntetni.

    Csaba persze hogy van reinkarnáció:) Muszáj megújulnom időnként, régen a sablont váltogattam, aztán a nickeket, most meg már maradok a fenekemen nyugton, asszem. Mérget azért nem vennék rá:)

    VálaszTörlés
  5. A történész Lukács János alias John Lukacs "ragaszkodókra" s "fosztogatókra" osztja az amcsikat, azt sugallva, hogy ez osztályozás esetleg máshun es érvényes. A fosztogatók kizsákmányolják, tönkreteszik a földet, embereket, aztán továbbállnak máshova. A ragaszkodók felelősen óvják, egyensúly kialakítására törekednek. Ebbül se iktatható ki teljesen a próba-szerencse. Ha valami nem válik be, vagy megváltoznak a körülmények, újítni köll. Köszönöm, hogy az időnkénti újratestesülésid közben az állhatatosságot is gyakorlod - velem együtt. Minden jóut, jóu éjt!

    VálaszTörlés
  6. Igazad van Sat. Most éppen - már egy éve - költözni is szeretnék, de bekavart a világválság és nem merek új betelepülő lenni új helyen. Bár azért nézegetjük a kis falvakat és parasztházakat.

    VálaszTörlés
  7. a betelepüléstől nem minden esetbe' köll félni - lehet, hogy nagyon is örömmel (be)fogadnának, ha társuk tudnál /-tok lenni, annak tekinthetnének.
    hát csak bátran érdeklődjetek, beszélgessetek, hagyjátok, hogy segítsenek a reménybe', hogy majd Te/i is segíthetsz /-tek.
    Minden jóut!
    stb.

    VálaszTörlés
  8. Még gondolkodunk azért, aztán majd meglátjuk. Nem kedvez a világgazdasági helyzet semmihez sem. Köszi, Sat.

    VálaszTörlés
  9. tkp. nincs helyzet, mi mindenkinek s minden szempontbul kedvezne.
    bezzeg az ügyeskedőknek e válság is kedvez.
    szerintem házvásárlásra vagy bérletre nagyon is kedvez/het majd kis idő múlva) e gazdasági helyzet.
    s nem köll mindent a körülményekre se fogni.
    idv
    stb.

    VálaszTörlés