Nagypapi, aki indexes fórumozó, ellátogatott a blogomba a múltkori poszthoz, amit régi háztartási naplókról írtam. Kérésére újból keresgélni kezdtem, mert a topikjukban szóba kerültek a régi liszt és cukor árak és érdekelné őket néhány konkrét adat. 1967-ből találtam árakat, később sajnos évek maradtak ki, az árak összevontan, mint "közért" illetve "ABC" kerültek bejegyzésre, majd ismét találtam konkrét összegeket.
Nézzük:
1967. január 1 kg liszt 4.60.-Ft
1 kg cukor 10.60.-Ft
1971. április 1 kg kenyér 3.60.-Ft
kabátjavítás 40.-Ft
1 csomag Fecske 4.20.-Ft
1 liter tej 4.60.-Ft
villamos bérlet 20.-Ft
1974. január 1 kg kenyér 4.60.-Ft
3 kg alma 23.-Ft
1 kifli 40 fillér
1981. október 25 dkg margarin 12.50.-Ft
1 doboz tejföl 5.70.-Ft
1 liter tej 6.20.-Ft
1 kg liszt 7.-Ft
1 kg kristálycukor 17.50.-Ft
kolbász 16.-Ft
1988. január 25 dkg margarin 17.50.-Ft
1 kg liszt 8.90.-Ft
1 kg zsír 33.20.-Ft
Érdekes nézegetni az árak alakulását. Egy család élete számokban.
kb. a 7o-es évek közepitől járám át a csonka országba /max. évente 1x-2x - ennyi vo't engedélyezve 1 min. pénzkerettel, amibül nem nagyon lehetett +élni. vót oly aug. 2o., hogy egész nap csak 1 Kőbányait "evém", amire vki +híva. aztán éhesen hazastopp. akkoriba' ettem először életembe' halászlét is valahun Szerencsnél /vaj' mennyibe kerülhete? azt hittem az a mennyország - azóta is imádom a jól elkészítettet finom kenyerrel, noha nem sűrűn jutok hozzá azóta se. - ha olvasná ezt az, ki akkor azon a darabon elvitt a kocsijával s ebédre is meghívott egy hülye kamaszt, nagyon örülnék, ha vissz'jelezne. Hálásan köszönöm.
VálaszTörlésDe különös lenne, ha itt találnátok egymásra:) Halászlé áram az biztosan nincs, óriási spórolás volt a családunkban, éttermi kajákról szó nem volt. Meglepődve nézem én is a naplókat, mennyire keveset költött anyám kajára, pedig hárman voltunk testvérek és még dédnagymama is velünk élt sokáig. De ahogy látom, a könyveket azért kierőszakoltam valahogy, asszem az öltözködés rovására. 14 éves koromtól magam varrtam a ruháimat, még a télikabátot is. A család minden pénze elment a "telekre", egy gödöllői nyaralóra. Élne anyám, most panaszkodnék neki egy sort.
VálaszTörléssat, ez egy időutazás, belegondolni, hogy a 70-es években még volt ehető kenyér a csonkahazában, a nagy része ehető és jó volt. A mai vattacukor gyalázat!
VálaszTörlésA megszépítő messzeség.
VálaszTörlésPedig akkortájt is mennyi panasz volt a gyári kenyérre!
tara: beszéltél a véletlenekről, én "véletlenül" Gödöllön éltem az első 28 évem...:))
Halászlé áram viszont nekem van, nem is akárhonnan, a Mátyás Pincéből. 1971-ben egy bográcsnyi szálkamentes halászlé 26.50- be került, a cimborákkal havonta egyszer megengedtük magunknak, az 1500 Ft-os fizetés mellett.
A 20 Ftos bérlet árad "tanuló", a dolgozó 40 Ft volt.
Csaba: jó kenyeret ma is lehet kapni, ugyanannyiért, vagy olcsóbban mint a "vattacukor".
VálaszTörlésPl. Lipóti pékség, Szilágyi pékség, Völgyi pék, Alabástrom etc...Persze a hyperben egyszerűbb megvenni, de az olyan is...:(
Akkor kifejtem, pontosan hova és melyik időszakba kell az én időgépemmel utazni, hogy az átlagember számára kapható tipikus átlagkenyér legyen messze a vattacukor gyalázatának szintje felett. 1967-ben születtem S.a.újhelyben. Első, vagy másodosztályosként, tehát úgy '73-74-ben a tanítónéni elvitt minket a pékségbe megnézni, hogy készül a kenyér. A piactér sarkán volt egy régi békebeli polgárház földszintjén a teljesen hagyományos kis pékműhely, ahol a régi módon kézileg készült a kenyér. Akkor lényegében minden dógozó ilyet kapott a városban és környékén. Természetesen már rég elvették egykori magán pékmester tulajaiktól ezeket, volt pár a városka területén és a sütőipari szövetkezet működtette őket, biztos nem volt már olyan a minőség, mint a maszek korban, de a romlás nem lehetett még addig drámai. A dráma nagyjából ekkor jött el oda, amikor felépült a város határában a "kenyérgyár", már a név is mindent elmond a korról, a város másik jellemző szörnynevű "élelmiszeripari üzeme" a "Borkombinát" volt. Nem is tudom, miért nem hívták gyerekgyárnak a szülőotthont, vagy gyerekfeldolgozó üzemnek az iskolát...
VálaszTörlésSzóval épp megcsíptem, láthattam egy emberibb korszak egyik végső maradványának hattyúdalát. Mint sok másét is, a lebontott komplett utcákat és tömböket, a kivágott fasorokat, mind a döhöngő haladás előtti boldog békeidők utolsó mohikánjai voltak.
Hogy ma az igényes vékony fogyasztóréteg kap szaküzletekben átlagon felüli biokenyeret, az nem ugyanaz, mint amikor még az átlagkenyér érdemelte meg a kenyér nevet.
A kenyér minőségére vonatkozó megjegyzésem természetesen a városi (főként fővárosi) kenyérgyárakra vonatkozott. Mint említettem, én Gödöllőn nőttem fel, az '50-es években voltam gyerek. A városkában volt egy Sütőipari Vállalat, és "a Míró pék", de hozzá csak akkor mentünk, ha éppen elfogyott az állami üzletben, mert bár egyforma árak voltak, annyival nem volt jobb a maszek. (Jelzem, rendszeresen otthon sütök kenyeret, annál jobb - és olcsóbb - nincsen.)
VálaszTörlésGödöllő, csodahely:) Fent az Öreghegy legtetején volt a nyaralónk, nagyon szerettünk ott lenni. Régen volt.
VálaszTörlésMár én is magam sütöm a kenyeret, nem gépben. Minden vágyam egy kemence:) És az, hogy Szám Dorka apukájától vegyek igazi tönkölylisztet hozzá.
köszönöm a tájékoztatásokat, hozzászólásokat.
VálaszTörlésCsabának: igen, a mieink is érzik, hogy sokszor jobb még a fölvidéki üzleti kenyer is, mint sok csonkaországbéli. de azér' ott még mindig nagyb a választék.
amit + a leginkább sajnálok, az a magy. könyvek árának szinte megfizethetetlenségig emelkedési számunkra.
a coci keretből nagy táska vagy hátizsák főkint használt könyvvel járám haza, /ezér' nem jutott soha kajára), most + még a kedvezményes magyar könyvárak is sokszor duplája-triplája az ugyancsak nem olcsó import cse' könyváraknak /ha meg Cse'be' veszi meg az embör az utóbbikat, fele az áruk; - természetest ugyanazokról a mívekről van szó különböző fordításokba', h. érthetőbb legyen a heyzet. régen egyeze a könyv ára koronába' s Ft-ba', lett légyen az magy. v. más nyelvű kiadvány, tehát ha az embör meg akará venni Dosztojevszkij Bűnhődésit, s azon föl vót tüntetve, hogy 3o Ft, akkor ugyanannyi koronáér' vesztegeték Fölvidéken is a csonkaországbul béhozottat vagy az északabbra kinyomottat, meg a szlov. v. cse' fordításit is. nem volt ok, h. az embör anyagi szempontok szerint mérlegeljen. ma esetleg 3 € a szlov., 4 a cse' könyv ára Fölvidéken /Cse'be' 2 €-nak megfelelő az ára/, s 6-8 a magyar kiadású könyv itt is, ott is - persze a vásárlás heye s a k.kiadója válogatja, de sokszor még a fölvidéki magy. kiadók is így adják "idehaza" az ő általuk több nyelven kiadott könyveket). régebben jobb volt a magyar könyvkiadás, megintcsak főkint a sokkal nagyb választék miatt, de ma má' e szempontbul + főkint anyagilag se éri meg magyarul olvasni, hacsak nem itt a nyeten.
hiába a nyersanyagforrások is gyarmatosítva, de valószínű, hogy a jelenlegi mértékű fakitermelés mellett a Kárpátok se soká maradnak zöldek, s akkor má' végérvényest csak egy elsivárosodó és -sivatagosodó szennyes katlan lesz a Medence - hazától független.
addig is minden jót! x t
Tudom, nem vigasz, de számunkra is nagyon drága. Felétek nincsenek magyar nyelvű könyvtárak?
VálaszTörlésKösz a kérdésed, Nagypapi.
VálaszTörlésVannak könnytárak, de csak vegyesek, s elég szegényesen ellátottak nemcsak magyar, de a gyarmattartó nyelvű könyvekkel is. (Általába' a könyvüzletek választéka is pocsék - csak a nagyb városokba' vannak jobban ellátottak.)
A magyarokat elválasztó határ túloldalán lévő legközelebbi megyei könnytárba járunk át kéthavonta. - Ennek a lehetőségnek nagyon örülünk, csak hát kissé messzi van /oly 1oo km körül) s költséges az út is, főkint mióta pályadíjat vezettek bé a 1o-2o km-nyi egyszerű - nem pályajellegű - közútra is a "határ"hídtul a városig. De hát áldozunk, igyekszünk támogatni, ahogy tudjuk a szegény mostoha-anyaországot s lakóit, bár félő, hogy inkább az urainak jut több a szerény támogatásinkbul es. Minden jóut kívánok idvez lettel stb.
Mivel személyautóval csak autóúton díjköteles a közlekedés, ezért arra tippelek, hogy valahol Csallóköz térségében élsz.
VálaszTörléskissé északabbra, a "tót király" földjin, Mátyusföldön. a szülőfalum viszont Krasznahorka büszke várára néz - jó gombászhelyes hegyek alól
VálaszTörlésLátom, nyomoztál utánam...:)
VálaszTörlésHa néha átmegyünk, Korpona fölött szoktunk gombászni
Bizony jól mondod, Sat. Mi vagyunk a szegény mostoha anyaország. Ég is az arcom mások helyett is, amiatt a szerencsétlen népszavazás miatt, amikor sikerült annyira megvezetni a magyar népet.
VálaszTörlésugyan Tara,
VálaszTörlésmás is szorult már meg,
mást is vezettek már félre.
azér' vagyunk, hogy segítsünk
és bocsássunk meg egymásnak.
a szégyen rossz tanácsadó lehet,
mert az embör meggyűlölheti azt,
aki miatt szégyenkeznie kell.
idvöz lettel s szeretettel
Tibi
Kedves sat., nálunk Újhelyben az épelméjű vevők az ún. "szlovák kenyeret" veszik a boltokban, amit a határ túloldaláról hordanak át. Ez még ehető.
VálaszTörlésMellesleg a derék szlovák pékmestert ha nem tévedek, Nagy Jánosnak hívják...
Vannak ezenkívül barátaim Újhelyben, Patakon, akik, ha kedves vendég jön hozzájuk és egy jó ebédre szeretnék őket étteremben vendégül látni, átugranak velük a határon túli Felső-Bodrogköz valamelyik falusi, vagy királyhelmeci kisvendéglőjébe, sőt, akár kocsmájába. Príma háztáji alapanyagból jóízű, egészséges étel, a hagyományos magyar konyha receptjeivel. Na, ilyet már csak "külföldön" tudnak találni! :-(
Csak azt sajnálom, Csaba, hogy a csonkák kényelmesen, általánosan, önfeladón leszlovákozzák a bodrogközieket, fölvidékieket.
VálaszTörlésAz egyik legnagyobb szlovák nemzeti költő, Braxatoris András /kb. Petőfi s Arany vegyüléke, bár ma má' kevésbé érthető, olvasható), ki nehány év német diákoskodást leszámítva egész életit a történelmi Magyarországon élé le, s örült, hogy magyarra is lefordítják a műveit, soha életibe le nem írá azt a szót, hogy "magyar". S ő még a jobbik eset. A legtöbb gyűlölködőbb. A másik legnagyobb, az osztrák spicli pánszláv Kollár /már csak tanítják, nem olvassák) arról prédikált a budai árvízkor, hogy fojtsák vízbe a magyarokat, vagy Holly, ki agyoncsapásukra szólíta föl gyakran idézett nagy nemzeti dalába' /Morho! - Dunaszerdahelyt az odafuvarozott sokezres tömeg rendőri őrizet alatt kántálá ezt. S a himnuszukba' azt éneklik: "vegy sza onyi sztratyia = odavesznek, eltűnnek" - s ne félj, hogy nem tudnák, félreértnék: kik, mégha esetleg le is tagadják ezt a hátsó gondolatot.) Mára a szlovákoknál általában inkább /bizonyára indokolt) pejoratív értelmi van a "magyar" megjelölésnek, kb. a barbárnak megfelelő. "Cso szi, madjar?" = Csak nem vagy magyar?! Hogy képzeled? Te teljesen hülye, gyagya vagy? Hogy nem értheted?
Nem csodálkoznék, Csaba, ha kényelembül a saját körükbe' a szlovák barátid, ösmerősid közt is elhangozgatna e. De hát ez van, ahogy Vonnegut mondaná. Mindez csak a tisztánlátás érdekibe', mer' nem hiszem, hogy a kényelemszeretet, előítéletesség oly könnyen leküzdhető. Idv
Kedves sat, most rövidtávon épp a helyzet rosszabbodására számítok. A nagy elnyomorodás csak az összeugrasztásnak kedvezhet, meg ha a panellakók falura akarnak menekülni, Pozsony, Nyitra, Kassa panellakói a magyar vidéket fogják hamar megtalálni.
VálaszTörlésAz ellenségkép törvényszerűene alakult ki a szlovák nemzettudatban, hiszen a magyarokkal szemben fogalmazták meg saját nemzettudatukat.
Elvileg ebből idővel ki lehet majd nőni.
Nincsenek igazán szlovák barátaim.
Azt tapasztaltam, hogy lehet szlovákokkal barátkozni, személy szerint javasolnám is mindenkinek, akinek alkalma van rá. Lengyelek is barátkoznak németekkel, legalábbis egyesek igen. van olyan bölcs, aki még orosszal is...
A leszlovákozás amúgy egy történelmi minta, miszerint az országhatár szerint nevezik el az embereket. Itt Dél-Lengyelországban sok helyen utalnak földrajzi nevek magyar betelepülőkre, akik a határ túloldaláról jöttek. Többnyire szláv ajkúak voltak, de magyar alatttvalók, tehát lemagyarozták őket. Ez így megy.
Magam persze nem alkalmazom.
Kedves Csaba!
VálaszTörlésHálást köszönöm a vigasztaló szavaid.
J. M. Keynes, szociális állampárti közgazdász + aszonta, h. hosszútávon minnyájan hullák vagyunk.
Ezt meg én írom: az elvek az embereken, rajtunk múlnak, s nem az atyaúristenségen, tehát úgy feleljünk értük, s úgy is kérjük számon, míg szájon nem vágnak érte, aminek ténleg hamarost eljön az ideje, ha nem teszünk ellene.
A többi dolog ösmerős s egyetértek.
Csak az a baj, hogy a maradék magyarok meg már nem a törökkel vagy labanccal szemben fogalmazzák meg a nemzettudatukat /persze csupán akiknél még lehet beszélni ilyen pótszerről a folytonos frusztrációkkal szemben), hanem lassan a magyargyűlölő sovén náci szomszédokkal szemben - tehát kölcsönössé válik az ellenszenv s ez további évszázadokra kiható, együttműködést lehetetlenné tévő, vagy legalábbi gátló folyamat /tudom, hogy Te éveken, vagy évtizedeken belül várod az apokalipszist, tehát fölülről leizélheted e dolgokat).
Abban viszont nagyon is igazad van, hogy lehet és kell barátkozni, mer' egyelőre a nemzetállamok vagy transznáci monopóliumok szabta keretek közt nincs jobb alkalmazott módja az előítéletesség leküzdésinek. De ezek akkor is csak egyéni megoldások: cseppek a tengerben.
Annak is nagyon örülök, hogy legalább Te nem gleichschaltolsz.
Minden jót ott Dél-Polyákfő'dön a goralok vagy szilézek közt.
Idvezlettel
Tibi
Kedves Tibi, egy apróságban talán félreértettél. Én nem éveken belül várom az apokalipszist.
VálaszTörlésHónapokon belül...
bocs a figyelmetlenségér'.
VálaszTörlésmég nem kívántam Néköd boldog új évet - kissé késő, de szeretném legalább most pótolni
s minden jóut a várakozás hónapjaira is
én, bár t'om, hogy sziruposan szólva: az életem gyertyája bármely pillanatba' ellobanhat, Isten kegyelmire hagyatkozva mégis az örökkévalóság szempontjábul tervezek
A kettő között nincs ellentmondás. Amire én számítok, az csak a világgazdaság összeomlása és egy-két-három éven belül pármilliárd ember halála. Mit tud ez ártani az örökkévalóságnak?
VálaszTörlésKöszönöm a jókívánságot, nyugodt lelkiismerettel kívántam én is mindenkinek. Hozzátéve, hogy biztos vagyok benne, az idei év boldog lesz.
A következőhöz képest...
no, ölembe pottyant, amin annyit törém a fejem: +van a köv. munkaheyem, föladatom, ha kivágnak a mostanibul annak vagy ennek nácionálizálódása mián: alapítok egy temetkezési vállalatot. ásni xetek, finnyás nem vagyok, mégha a hullabűzt nem is szeretem, mer' okádhatnékom van tőle. + + köll adni a végtisztességet is a pár milliárdnak. + a természetet is védni köll. + aztán egycsapásra a magam heyit is +ásom. hálás kösz az 5letér' - má' a hideg se futkárodzik a hátamon a jóslatidtul
VálaszTörléskíváncsi vagyok arra is: mikor vág ki má innen minket Tara Tita. én má' eccör ajánlám, h. húzzunk innend
VálaszTörlésTaratita örül, hogy itt vagytok:) (Bocsi a sok névváltoztatásért, remélem, tara maradok). Jó érzés tudni, hogy nem magamban beszélgetek. Sokan olvasnak bennünket, ha nem is szólnak hozzánk, ennek is örülök.
VálaszTörlésValahogy ki kellene másznom ebből a lelki gödörből, amiben vagyok, mert rossz vége lesz. Nincs étvágyam, éjjelente nem alszom, ma például reggel 7 felé tudtam elaludni, nem jó így. Keveset vagyunk együtt Zével, pedig ő mindig meg tud nyugtatni, biztonságban érzem magam mellette - azon a heti egy-két napon.
Azt sem tudom megvalósítani, hogy csak olvasok és nem foglalkozom a hírekkel. És a hírek napról napra rosszabbak.
Megtehetjük, hogy lebutítjuk magunkat esetleg strucc üzemmódra kapcsolunk, de hova vezet? Csabának igaza van. Éppen úgy látom én is a helyzetet, mint ő, talán még rosszabbul. Mert én azt gondolom az egészről, amit a négy posztomban megírtam itt a blogomban. Így aztán nem remélhetem, hogy létezik valami "válságkezelő megoldás". Nem létezik, mert így akarták mások, pontosan így, egy előre eltervezett forgatókönyv szerint zajlik minden.
Imádkozni lehet. Azt az egyet. Az elkövetkező időkben sokan megtalálják Istent és így van jól. Mert már csak benne bízhatunk. Imádkozom is sűrűn, nem a szaros kis életemért, hanem mindenkiért. Azt kérem tőle, hogy a jók éljenek túl és a rosszak pusztuljanak, ha pusztulni muszáj. Hogy legyen, aki megmenti majd Gaiát is.De hogy ki a jó és ki a rossz, azt döntse el Ő, mégis csak jobban tudja.
a lelki gödör tehát nemcsak lelki, hanem valós is. de hát akkor ne csak lelkizz, hanem valóságosan is munkálkodjal: má' lehet vetni magot palántának, fát is ültetni. másoknak is lehet segítni, ha mást nem, legalább +hallgatni üket. a világgazdaságot + emböriséget + Gaját mi egyedül nem menthetjük +, de legalább a saját egyre szélesedő /vagy újraformálódó?) kis körünkbe' picit elviselhetőbbé tehetjük a do'gokat - illúzijók nélkül persze, mer' hogy ki jobb, ki rosszabb, ill. marad +, az teljes mé'ységibe úgyis csak később derül ki. én a helyedbe' örülnék, ha kevesbet aludnék s többet +tehetnék az alvástul elrabolt idő alatt is, + annak is, ha kevesbet ennék, mer' a fizetésünk legnagyobb részi arra megy el. a kamaszkori gatyám, má' lassan magamra se t'om húzni. ha az Isten +engedi, ami jön, akkor a biztos jól van úgy, ahogy van. minden jóut Néktek képzeletbe' minden terhet Magatokra vevő barátim. ez az év még különbe' is o kéj a nehány hó múlva vár6ó apokalipszis ellenire es, ah. Csaba előrejelzé. Idv x T
VálaszTörlésAlig várom már a munkálkodást:) Egyelőre szakad az eső, emelkedik a Duna nem kicsit és még nincs itt a tavasz, bár a madárkáim már nagyon virgoncak, csicseregnek egész nap.
VálaszTörlés