2009. február 27., péntek

A Buddha keze tea


Yong Chun Fo Shou: az összetett név szó szerinti jelentése Buddha Keze tea az Örök Tavasz Városából.

Yong Chun Fujianban található Xiamen és Fuzhou közt félúton, évezredes hagyományú, Kína gyorsan fejlődő régióihoz hasonlóan ellentmondásos vidék, a Minnan, vagyis a Min folyótól délre eső fijuani teatermelés legfontosabb központja. Ultramodern, gazdag épületeit, területeit nyomortanyák veszik körül. A város régi kézműves központ és a teatermesztésben is ezt a hagyományt folytatja. Teatermelésének alapjai szinte kizárólag a zöld wulongok, ezek közül is elsősorban a Tie Kuan Yin klónok.

A Fo Shou eredeti neve Xiang Yuan, citrust jelent. Miért citrus és miért Buddha keze? Azért, mert minden citrusok biloógiai anyja- beleértve ebbe nagy valószínűséggel az európai citrusféléket is - a Fo Shu nevű Xiang Yuan, azaz a Buddha keze nevű citrus gyümölcs. Abszurd, tehéntőgy alakú termése valóban emlékeztet egy lefelé fordított kézre és annak ujjaira. Termése magtalan, levet nem ad, önmagában ehetetlen, ételként legfeljebb az ujjakat, de leginkább a héját használják, azt is főleg nyugati konyhák egzotikus ízesítőjeként, kiegészítőjeként. Úgy kell elképzelni, mint egy olyan grapefruitot, ami azon túl, hogy kesztyű alakú, minden hámozási kísérletre újból és újból fehér, kesernyés szivacsos belsővel válaszol. Mint egy rossz álom.

Használati értékét szépsége és rendkívül intenzív, több napig érezhető illata adja, amiért kedvelt légfrissítő és dísz. Vallásos dísz, ahol lehet, jelen van a buddhista oltárokon, jelentése erősen maszkulin töltetű, érettségre és termékenységre utal, egyúttal jókívánságot fejez ki, ugyanezzel a tartalommal. Miért asszociáltak a fujiani teatermesztők erre a gyümölcsre? Mert a gyümölcs itt őshonos, mert a Fo Shou tea levelei szokatlanul hosszú, visszagörbült levelek, szedés előtt a szárra visszahajolva megtévesztésig hasonlítanak a gyümölcsre.

Végül arról, hogy kerül ide Buddha? A gyümölcs észak-indiai eredetű és régóta része a buddhista szertartásoknak. Buddha keze, pontosabban a kéz a buddhizmusban a mindenséggel összekötő kapocs, de itt a teában és a gyümölcs nevében nem referál egyetlen bizonyos kéztartásra (mudrára) sem, mint ahogy nincs egyetlen mindenható mudra sem.

Minden mozdulatunkban, tettünkben a nap minden pillanatában mudrákat hozunk létre, ezek bizonyos tekintetben személyiségünk, jellemünk, kifejezőkészségünk tudattalan eszközei. A vallásos hit gyümölcsbe és teába vízionálta az isteni kegyelem megnyilvánulását, ami gyümölcsről gyümölcsre, egyik teáról a másikra változik. Ez a figyelő, türelemmel teli, befelé forduló magatartás minden tea sajátja, de ha ezt egy Buddha kezére emlékeztető, a termékeny élet attribútumát megtestesítő gyümölcs adja, az még erősebb töltéssel ruházza fel.

Buddha keze az életerőnkkel való uralkodás képességére emlékeztet, a nem verbális kommunikáció olyan egyetemes eszköze, ami saját harmóniánk kiteljesítésével, vagy éppen határaink megszabásával, az energiapályák befolyásolásával végül is a velünk született természetes, a világban való tájékozódást tágítja végtelenné. Keresztülfolyik rajtam a világ és a világ része vagyok.

Forrás: A tea útja

2 megjegyzés:

  1. kösz sziepen.
    azt nem t'od véletlen: mér' +elék át Fo Sura Ksziang Juant? nekem (még ki nem vert magyar/ságú/nak) bizonyos okokból nem igazán teccik az újb névadást.
    nem mindig kén' ragaszkodni bizonyos "márka"nevekhö', mer' esetleg nem sülnek el jól mindenütt, mint azt a "Nyelvelések" c. jegyzetelő írónője is +állapítá lgutóbbi béjegyzésibe'.
    de azér' minden jót, pihentető teádzást kívánok:)
    x
    t

    VálaszTörlés
  2. Nem tudom sajnos. Néha nekem is gondom van a nevekkel:) Köszi, fogok teázni, majd kora délután.

    VálaszTörlés