A Lü hegyszorosban több ezer láb mélységbe zuhan alá a nagy vízesés, tajtékzó habját messze földről látni. A háborgó víz alatt színét sem látni élőlénynek.
Egy napon Konfucius épp ott álldogált a vízesés közelében, amikor megpillantott egy öregembert le-föl hánykolódni a szilaj vizekben. Konfucius magához hívta tanítványait, és együtt rohantak, hogy megmentsék az áldozatot. De mire a vízhez értek, az öregember már felkapaszkodott a partra és ott sétált, maga elé dúdolgatva.
Konfucius odaszaladt hozzá:
- Talán bizony szellem vagy, hogy élve maradtál? Pedig embernek látszol! Miféle titkos erőd van?
- Semmi különös - válaszolt az öreg - Már zsenge ifjúságomban elkezdtem ezt gyakorolni, és felnőve is folytattam. Most már mindig sikerül. Lemerülök a vízzel és felbukkanok a vízzel. Követem a vizet és elfeledem önmagam. Azért maradok életben, mert nem küzdök a víz felsőbbrendű ereje ellen. Ennyi az egész.
Csuang-ce
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése