2010. február 22., hétfő

Lajos atya, a tudós pap


1907. február 10-én Dombóvárott megszületett egy gyermek, aki a keresztségben a Lajos nevet kapta. Ki gondolta volna akkor, hogy a gyermekből pap lesz, missziós pap. Mindig mindenkié volt, de leginkább Istené. Őt szolgálta élete példájával, alapos tudásával, emberismeretével, lényeglátásával, bölcs derűjével.

Ismerte a növények varázserejét, szoros kapcsolatot tartott velük. Alkalmazta a vizek gyógyerejét éppúgy, mint a kövek adta figyelmeztető jeleket az egészség érdekében. De a legfontosabb, hogy ismerte az emberi lélek minden mélységét, a mélybe lehúzó erőket. Sohasem ítélte el az embereket.

Tudós pappá nevelődött a Szent Lázár nevét viselő missziósrendben. Harminc esztendőt át dolgozott az Európa-hírű tudóssal, dr. Augusztin Bélával, a Gyógynövény Kutató Intézet alapítójával. Rendháza gazdag könyvtára is a rendelkezésére állt. Így "öregapja" csodaszerei is a gyógyítás szolgálatába kerülhettek.

A gyógyulást szolgálta, ha valaki vele tartott erdei sétáin, ha saját kezűleg szedett a beteg lélek számára virágot. Alapos ismerője volt az íriszdiagnosztikának, a tenyéranalízisnek, a magnetizálásnak, a Kneipp-kúrának, az egyénre szabott étrendnek. Jól ismerte az asztrológia lehetőségeit, buktatóit. Nála jobban talán senki sem ismerte a gyógynövényeket, az illatterápiát.

Megmondta, hogy kinek mi az ásványköve. Ingajelzései pontosak voltak, mint egy jól felállított orvosi diagnózis. A betegség okát kereste mindig. Bárcsak a mai modern orvoslás is így tenne. Figyelte, hol a gubanc szellemünkben, lelkünkben. Visszaadta Istenbe, az életbe, önmagunkba vetett hitünket. Megnyugtató szó, egy-egy kedves tréfa nélkül sosem engedett el senkit sem.

Élete végéig mindig tanult. Mint mondta: "A világ is változik, tudni kell, mire gondol". Ha valamiben nem volt biztos, megnézte a feljegyzéseit. "Várj fiam egy kicsit, puskázok" - mondta ilyenkor, nem szégyelllte, hogy ellenőrzi tudását. Sok-sok országból jöttek hozzá, gyógyulást keresve. És meg is találták.

Lajos atya gazdag tudásanyagának bő tárházát hagyta ránk, keresem, kutatom az írásait, úgy olvassa az ember, mintha tiszta forrásvízhez jutott volna.

Somlai A. nyomán.

2 megjegyzés:

  1. Azzal akérdéssel fordulok Lajos Atyához, hogy igaz-e, hogy meg lehet enni a parlagfűvet? Ma olvastam az Antalvali.com-on, hogy igen, és tőle származik az ötlet.
    Kérem, szives válaszát!
    Simon Ildikó

    VálaszTörlés
  2. Kedves Ildikó!
    Lajos atya nem él már. Antal Vali személyesen is ismerte őt, a honlapján elolvashatsz mindent a parlagfűről. Igen, ehető, jótékony hatású gyógynövény. Védi a földet is a kiszáradástól, a magam részéről mélyen sajnálom, hogy féktelenül pusztítják. Akkor szedd le, amikor még nem virágzik, hasonlóan a csalánhoz. Készíts főzeléket belőle.

    VálaszTörlés